A világ nyomornegyedeinek 1,4 milliárd lakója lesz 2020-ra, ugyanannyi mint Kína mai lakossága - állapítja meg pénteken nyilvánosságra hozott jelentésében az ENSZ egyik szakosított szervezete, arra kérve a kormányokat, hogy fogadják el a visszafordíthatatlan városiasodást, annak fékezése helyett.

Jelenleg csaknem egymilliárd ember zsúfolódik össze a Föld bádogvárosaiban, tehát körülbelül minden harmadik városlakó - állítja az Emberi Települések Központja (UNHCS), rövid fantázianevén a Habitat, a városok állapotáról kiadott 2006-2007-es jelentésében.

A nyomornegyedek lakóinak száma átlagosan évi 2,2 százalékkal nő, de például Fekete-Afrikában 4,5 százalékkal. E városrészek lélekszám-gyarapodása azonban gyorsul: míg 1990-2001 között évente átlagosan 18 millióval nőtt, 2020 körül már 27 millióval fog. A jövő év elejére a világ városlakóinak száma a történelemben először eléri a falun élőkét.

Ez kontinensekre lebontva Európában már a II. világháború után megtörtént, de Afrikában és Ázsiában 2020 előtt nem fog bekövetkezni. A fejlődő országok azonban gyorsan behozzák lemaradásukat e tekintetben is. Városlakóik gyarapodása 2030-ban már 95 százalékát teszi majd ki az egész világ városlakói gyarapodásának, és addigra a Föld 8,1 milliárd lakójából csaknem 5 milliárd él majd a városokban.

A Habitat kitűzte maga elé azt a célt, hogy 2020-ra 700 millióra szorítja vissza a nyomornegyedekben élők számát. Eduardo Moreno, a jelentés egyik készítője szerint egy ország gazdasági gyarapodása nem vonja automatikusan maga után a bádogvárosok megszűnését. A Habitat felszólítja a kormányokat, hogy ne akadályozzák a falusi emberek városokba áramlását, mert ott több a munkalehetőség mint vidéken, és a szegénységből való kitörés lehetőségei közül az első, hogy egy falusi beköltözik a városba.