Szrdjan Djurics, a szerbiai kormány szóvivője vasárnap hozta nyilvánosságra Kostunica javaslatát, amely szerint a miniszterelnök és a kormány koszovói politikáját végrehajtó belgrádi koordinációs központ vezetője, Nebojsa Csovics tárgyalna Kosumival és munkatársaival "minden problémáról, amellyel Koszovó szembesül".  "Szerbiában szilárd eltökéltség van, hogy türelmes párbeszéddel és kompromisszummal oldják meg Koszovó problémáit" - hangsúlyozta a szóvivő.

Az ENSZ rendezési tervének egyik alapvető követelménye a belgrádi-pristinai párbeszéd, amely már megkezdődött szakértői szinten az eltűntek sorsáról, a menekültügyről és az energiaipari kérdésekről. A nemzetközi közösség ugyanakkor  legfelsőbb szintű kapcsolatfelvételt is szorgalmaz, Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár péntek pristinai látogatásán mindkét félt arra szólított, hogy politikai kérdésekről is kezdjenek tárgyalásokat.

Bajram Kosumi készségét fejezte ki, hogy találkozik Kostunicával, de politikai kérdésekről nem hajlandó vele eszmét cserélni, Koszovó majdani jogállásáról pedig végképp nem tárgyal. Ugyanezt mondja Ibrahim Rugova tartományi elnök is, akinek álláspontja annyiban keményebb, hogy Borisz Tádics szerb elnökkel kizárólag nemzetközi fórum keretében találkozna.

Kosumi egyelőre nem reagált Kostunica javaslatára, de sejteni lehet, hogy a helyszínválasztás nem lesz ínyére. Prizren ugyanis a XIII-XIV. században a középkori szerb királyság székvárosa volt. Számtalan ortodox szentély, középkori műremek, egyebek mellett az üresen álló püspöki palota, a Ljeviska Szűzanya székesegyház és a Szent Arkangyal kolostor tanúskodik erről. A titói érában Prizren a többnemzetiség mintaképe volt, de mára merőben megváltozott a kép. A tavalyi márciusi etnikai zavargások egyik gócpontja volt a város, ahonnan akkoriban elmenekült az utolsó hatvan szerb lakó is.