Több hónapi betegség és intenzív osztályon történő ápolás után cezareai otthonában érte a halál. Izrael hetedik elnökeként szolgált 1993 és 2000 között.

1924-ben született a mai Izrael területén, az akkori Palesztina brit mandátumterületen. Unokaöccse Háim Weizmann-nak, Izrael első elnökének. A brit királyi légierő kötelékében kapott pilótakiképzést a második világháború alatt, s vadászgéppilótaként szolgált Egyiptomban és Indiában.

1946-ban visszatért Palesztinába, s ragyogó pályát futott be az izraeli hadseregben. Kisvártatva a légierő tábornoka lett, majd 1958 és 1966 között főparancsnoka is volt. Nagy szerepet játszott az izraeli légierő kiépítésében.

1966-tól 1969-ig az izraeli hadsereg vezérkari főnökének helyettese volt. Ezután sok más izraeli tábornokhoz hasonlóan ő is politikai pályára lépett; a nacionalista jobboldal táborához csatlakozott.

Többféle miniszteri posztot betöltött, köztük a védelmi miniszterét 1977 és 1980 között. Ebben a minőségében fontos szerepet játszott az Egyiptommal való 1978-as békekötésben. A későbbi években hasonlóan fontos szerepe volt az Egyiptomhoz fűződő kapcsolatok ápolásában.

Nyitást szorgalmazott a palesztinok felé is és rosszallotta, hogy a jobboldal nem volt hajlandó erre. Ezért lemondott védelmi miniszteri tisztéből, és "héjából galambbá" válva, átlépett az Izraeli Munkapárt soraiba.

1989-ben az akkori nemzeti egységkormány tudományügyi minisztereként titokban találkozott Genfben egy magas rangú palesztin illetékessel, dacolva azzal a törvénnyel, amely tiltott minden kapcsolatot a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Amikor emiatt kitették a biztonsági kabinetből, némiképpen elhidegült az Izraeli Munkapárttól is.

1993-ban mégis őt választotta meg a törvényhozó testület (Knesszet) az ország elnökévé. Noha ez a poszt lényegében csak protokolláris jellegű az izraeli alkotmány szerint, ő mégis felhasználta arra kiemelkedő közjogi helyzetét, hogy a palesztinokkal való békekötés mellett érveljen. 1998-ban újraválasztották az államfői tisztségbe. 2000 júliusában - jóval megbízatásának lejárta előtt - lemondásra kényszerült, mert kiderült róla, hogy korábban több százezer dollár ajándékot fogadott el egy francia milliomostól, barátjától, s ezt sokan összeegyeztethetetlennek tartották köztisztségeivel. Élete további éveiben Ariel Saron Likud párti kormányfő politikáját támogatta.

Az elhunyt izraeli elnököket általában a jeruzsálemi Herzl-hegyen temetik el. Weizmannak azonban az volt a kívánsága, hogy a Tel-Avivtól északra fekvő Or Akiva településen legyen végső nyughelye, temessék oda autóbalesetben elhunyt fia mellé.