Kattintson a fotóra a képgalé- riához! Ez a Peter Jaritz által tervezett mozgatható sírkő koncepció- díjat kapott, bár nem került be az iF Gold Selection-be. © iF

A designversenyek meglehetősen népszerűek szerte a világon, de mindössze négy olyan díj van, amely igazi nemzetközi dicsőséget hozhat a nyerteseknek. Az IDEA az Egyesült Államokban, a G-mark Japánban, és a red dot, illetve az iF Németországban. Ma már nem kérdés, hogy a használati tárgyaknak nem csak funkcionálisnak kell lenniük, hanem szépnek is. A népi igazság szerint rondát éppen annyiba kerül csinálni, mint szépet, akkor pedig érdemes az utóbbit választani. A gyártók azonban jó ideje tudják, hogy a jó megjelenéssel könnyebb eladni a termékeiket, ráadásul a design olyan területekre is behozta a divatot, ahol korábban ez fel sem merült. Azokról a termékekről, amelyek követik a design trendeket, könnyebben elhiszik a vásárlók és a felhasználók, hogy jó minőségűek, amelyek illeszkednek a tömegkommunikáció megannyi csatornáján megismerhető nemzetközi trendekhez.

Ralph Wiegmann, az iF főnöke szerint bár manapság a körülöttünk zajló változásokat üdvözöljük, de az ezzel járó stresszt nem szeretjük. Ezért a javulás reményében mindig mindent újra gondolunk. Másrészt azonban ott él bennünk az ismeretlentől való félelem, s a vágy a múlt biztos pontjaiba való kapaszkodásra. A designerek munkájának jelentős részét az teszi ki – állítja Wiegmann – hogy e dilemmára megoldást találjanak. Így a jó formaterv egyszerre fejezi ki a múlt értékeit, illetve mutatja meg a jövőt a termékekben, a folyamatokban, a kommunikációban és az újításban.

Egy másik közkeletű megállapítás szerint az ízlésekről nem érdemes vitatkozni, mert azok különbözőek, mint a pofonok. Így aztán az sem biztos, hogy azok a tárgyak a legszebbek, amelyeket az iF által felkért zsűri annak nyilvánított. A világ azonban azt gondolja, hogy ha ők mondják, akkor ezek a tárgyak bizony szépek.

Vannak olyan tervezők és cégek, amelyek nem a design-versenyek erejét kívánják felhasználni a piacon, hanem beérkezett formatervező-műhelyekét. Ki ne hallott volna Pininfarinaról vagy Giugiaroról? De e tervezők számára is ugyanazok a lehetőségek vannak a Wiegmann-féle dilemma feloldására. Ha jó, a korszellemnek megfelelő válaszokat adnak, akkor sikeresek lesznek az általuk tervezett termékek. Hogy ez megérzés vagy szakmai ismeret kérdése? Wiegmann az iF arany válogatását kommentáló cikkében mindenesetre négy fő trendre hívja fel a figyelmet.

A

A zsűri, amely 2005 legszebb tárgyai- ról döntött. Kattintson a fotóra a kép- galériához! © iF

z első az anyag, mint az újítás forrása, hiszen a designerek, amikor új anyagokkal találkoznak, ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy felhasználják ezeket. A tervezők egy hatalmas képzeletbeli tablón állandóan látják a lehetőségeik minden színét, s amikor új anyaggal találkoznak ez újabb lehetőségeket nyit meg, újabb árnyalatokat fest fel. Így az új anyagból korábban nem létező lehetőségeket bontanak ki. Az anyag létrehozói legtöbbször csak egyféle termékben gondolkodnak, de a designerek kezében egész sor újdonság születik olyan területeken, amelyeken az adott anyagra soha senki nem gondolta volna.

A második lehetőség a társadalom életkori összetételének megváltozása. A design korábban nagyon fiatalos tevékenységnek számított. Ezzel egy időben az ötven feletti korosztályt már öregnek tartották, s egyszerűen leírták. Magyarországon ennek még mindig erős vonalait lehet látni. Tőlünk nyugatra azonban a marketingmenedzserek elkezdtek ilyen kifejezéseket használni: a szürke potenciál, az ezüst piac, sőt egyenesen a legjobb korúak.

Az új szemléletet az váltotta ki, hogy a marketingesek rájöttek: a fiataloknak csekély a márkahűségük, gyenge a vásárlóerejük, és könnyen befolyásolhatók a konkurens gyártók marketingkampányai által. Az idősebek viszont ma már elég fittek, szociálisan elfogadottak, s változik a különféle termékek és szolgáltatások megvásárlásra való hajlamuk is, például egyre többet utaznak.

Így bár a célcsoportokat azonosították, a termékek iránti várható keresletet meghatározták, a kampányokat elindították, a vásárlók mégsem mozdultak meg eléggé, vagy elégedetlenekké váltak azzal, amit vettek – állítja Wiegmann. Különösen, ha idősebbekről van szó, akiknek az esetében a minőség már sokkal fontosabbá válik, mint az image.

A harmadik fő trend Wiegmann értékelésében az általános design térhódítása. Azok a tervezők, akik ezen a platformon állnak, nem akarnak a hagyományos termékjellemzőkben gondolkodni. Eszerint ugyanis a fiataloknak attraktív, divatos, értékes és modern termékek kellenek. Az idősebbek pedig régi vágású, olcsó vagy nagyon drága dolgokat kívánnak. Az univerzális design azt nézi, hogy egy tárgy a környezetével összhangban a legjobb használhatóságot nyújtsa mindenki számára.

Vannak olyan felmérések, amelyek például kimutatták, hogy a vásárlók már egy árva centet sem volnának hajlandók fizetni azért, mert a legújabb kütyübe plusz egy funkciót sikerült a gyártóknak bezsúfolniuk. Az egyre kisebb, emberi ujjak számára már használhatatlan méretű gombokkal telerakott és áttekinthetetlenül bonyolult működtetésű dolgok már senkinek sem kellenek. Egyszerűen jobb működési minőség kell mindenkinek, s ebben nincs különbség a fiatalok és az idősebbek között.

A negyedik trend a nemek közötti különbségekből fakadó lehetőségek kiaknázása. Korábban a formatervezést a férfiak uralták, bár voltak jó nevű designerek a nők között is. De a szakma mára belátta, hogy a nők egy sor dolgot jobban csinálnak. Miközben a férfiak csak beszélnek, a nők kommunikálnak. A személyes kapcsolatokban is jobban működnek, amit manapság csak kevés munkahelyen használnak ki. Pedig ennek a tervezési folyamatban igen nagy jelentősége van. Ralph Wiegmann szerint nők a legjobb, leginnovatívabb terméktesztelők, mert sokkal racionálisabban gondolkodnak egy-egy termékről, mint a férfiak. Azt kérdezik, hogy megvenném-e, és annyiért megvenném-e? S a válaszaikat egyáltalán nem rejtik véka alá. Ráadásul tőlük jobb kommunikációs képességeik miatt e kritikus szemléletet jobban elfogadják. Így a tervezési folyamatban is fontos szerepre tesznek szert. Végül is jobb tárgyak születnek.