A pártállam idején a magyar titkosszolgálat nemcsak „belföldi” céljai érdekében élt a zsarolás módszerével. Előfordult, hogy veszélytelennek nem nevezhető külföldi akcióira is azokat az ügynököket küldte, akiket előzőleg részben zsarolással vagy fenyegetéssel szervezett be – derül ki a hvg.hu alábbi összeállításából.

A zsarolással beszervezett és később lebukott kémek közül vannak olyanok, akikre hosszú börtönbüntetés várt. Ráadásul többségük kémtevékenysége nem a magyar állam, hanem a Szovjetunó érdekét szolgálta. Azaz csak szolgálta volna, egy kivétellel ugyanis egyikük sem végzett a szovjetek és a magyarok számára „értékes” kémtevékenységet – többségüket a nyugati elhárítás „palira vette” és lépre csalta.

Sorsukban azonban van valami, ami közös: a magyar katonai hírszerzés már nem tartja velük a kapcsolatot és információik sincsenek róluk – legalábbis a honvédelmi tárca sajtóosztályán a múlt hét végén ezt közölték a hvg.hu érdeklődésére.

Gilbert Ottó Attila

Gilbert Ottó Attila 1982. április 17-én az Egyesült Államokban négyezer amerikai dollárt fizetett Szmolka Jánosnak. Szmolka a pénzért cserébe titkos amerikai dokumentumokat adott át Gilbertnek, legalábbis a magyar kém ezt hitte. Valójában az amerikai hadseregben katonaként szolgáló Szmolka az amerikai katonai hírszerzés ügynöke volt. Gilbertet ekkor letartóztatták.

A CIA már tudja

Kenedi János történész szerint a hazai titkosszolgálatok múltja pusztán belpolitikai érdekek miatt titkos, a CIA előtt ugyanis már minden magyar kém ismert, függetlenül attól, lebuktak-e vagy sem. Egy volt katonai hírszerző tiszt szerint a magyar titkosszolgálat egy lépést sem tett, amikor lebuktak az emberei. Az állambiztonsági iratokat felügyelő bizottság egyik tagja ugyanakkor azt hangoztatja: a hírszerzők és kémelhárítók a népköztársaság idején is hasznot hoztak az országnak. Részletek

Az ügy előzménye, hogy amikor a magyar származású, de amerikai állampolgárságú Szmolka 1977-ben meglátogatta Magyarországon élő beteg édesanyját, a magyar katonai hírszerzés ügynökei megkörnyékezték és feltehetőleg az édesanyjával kapcsolatosan megzsarolták.

A magyaroknak Szmolka elismerte, hogy vannak amerikai katonai hírszerzési kapcsolatai. A vendégségben itt tartózkodó férfi látszólag beleegyezett abba, hogy információkat szolgáltat a magyaroknak, valójában azonban jelezte amerikai feletteseinek a beszervezési kísérletet. Ettől kezdve az amerikaiak tudtával kettős ügynökként tevékenykedett.

A magyar katonai hírszerzés 1981-ben háromezer dollárért vásárolt tőle 16 tekercs - titkos dokumentumokat tartalmazó - filmet, és további 100 ezer dollárt ajánlottak fel neki, ha fegyver- és rejtjelrendszerekről szerez be titkos anyagokat.

Szmolkát ugyan időközben áthelyezték a georgiai Ford Gordonba, de továbbra is fenntartotta  kapcsolatait a magyar hírszerzéssel. Szmolka 1982. április 17-én ismét találkozott Gilberttel. Az amerikai hatóság ekkor csaptak le a magyar ügynökre. Kémkedésért 15 év börtönbüntetésre ítélték.

Információink szerint valamikor a rendszerváltást követően költözött vissza Magyarországa a kanadai állampolgárságú Stephen Joseph Ratkai, egykori nevén Rátkai István. A férfit  a kanadai hatóságok 1988. június 11-én tartóztatták le. Azzal vádolták, hogy olyan titkos amerikai katonai dokumentumokat próbált megszerezni, amelyek az újfundlandi Argentiában található amerikai tengerészeti létesítmény működésével voltak kapcsolatosak.

Beszervezés

Részlet az Állambiztonsági értelmező kéziszótárból: "A beszervezés folyamatában, a különböző motívumok harca során a következők hatnak az együttműködés vállalásának irányába: a félelmi motívumok (például szabadulás a bűntudati feszültségtől); szabadulás a pillanatnyi szorongatott helyzetből; az agresszió és a hatalomvágy kiélésének lehetősége, a bűnös tevékenység és a bűntársak védelmének reménye (színlelt – Szimulált – vállalás); a kalandvágy; az elfojtott vágyak, álmok kiélésének lehetősége; az ellenség gyűlölete; egyéni sérelem, bosszúvágy; az állambiztonsági szervek iránti tisztelet, a felkérés rangja, magas fokú erkölcsiség, hazafiság; az ellenséges szerv vagy csoport megbízása."

Stephen Joseph Ratkai 1963-ban született Kanadában, egy Antigonish nevű városkában. 1968-ban édesanyja egy másik házasságból származó kislányát (Rátkai féltestvérét) meggyilkolta, majd öngyilkosságot követett el. Ekkor apja úgy döntött, hogy az akkor ötéves gyereket Magyarországra küldi nagyanyjához, hogy ő gondoskodjon róla. Rátkai István 1976-ban tért vissza Kanadába, szülővárosában járt középiskolába. Az iskola befejezése után csupán alkalmi munkát vállalt, vagy egyszerűen munkanélküli segélyen élt. Miután apja 1982-ben rákban meghalt, az árván maradt 19 éves fiatalember Magyarországra utazott, és 1983-ban beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára.

Belovai István, az amerikai Központ Hírszerző Ügynökséghez (CIA) átállt egykori magyar katonai hírszerző tiszt visszaemlékező könyvében (Fedőneve: Scorpion) azt állítja, hogy Rátkai tanulmányai mellett valutázással is foglalkozott, amit az akkori törvények büntettek. "Értékelésem szerint Rátkai ekkor került a Belügyminisztérium hírszerzőinek látókörébe és sor került beszervezésére is. Itt is a zsarolás módszerét alkalmazták. Ha nem hajlandó együttműködni, akkor börtönbe zárják. Nem tudtam megállapítani, hogy amikor Rátkait letartóztatták, akkor a magyar hírszerző szolgálatok melyikéhez tartozott. Nagyon valószínű, hogy a BM átadta a Katonai Hírszerző Szolgálatához, mert alapos kiképzettsége arra vall, hogy a katonai hírszerzők képezték ki" - írta Belovai, aki azt sem tartja kizártnak, hogy Rátkainak ösztöndíjat adtak beszervezői, s ezzel vált lekötelezettjüké.

A férfi 1987-ben, tanulmányai befejezése után visszatért Kanadába. Ekkor várt rá az első kémfeladat. Igen ám, de előző évben történt valami, amiről a magyar hírszerzés nem tudott.  Itt kerül a képe Donna Geiger, akinek Rátkai később a lebukását köszönhette.

Keresd a nőt!

Geiger egy 1986-ban kezdődő titkos akció főszereplője volt, amelyet az Amerikai Tengerészeti Nyomozó Szolgálat és a Kanadai Hírszerzés kezdeményezett: 1986. december 2-án Geiger egy tudományos kutatást végző szovjet hajó, az Akademik Borisz Petrov fedélzetére szállt, amely abban az időben ideiglenesen az újfundlandi St. John’s kikötőben horgonyzott. A szovjet hajóra Geigert a Tengerészeti Nyomozó Szolgálat szervezte be: a hölgy titkos dokumentumokkal igazolva úgy állította be magát, mint egy „elégedetlen tengerész hivatalnoknő”. Két hónap múlva kapott egy üzenetet, miszerint valaki szeretne vele találkozni. Végül a kapcsolattartó személlyel 1987-ben – egy levélben kapott utasításokat követve – a St. John’s-i Hotel Newfoundlandban jött össze a találkozó. A kapcsolattartó Michealként mutatkozott be. A férfi információszerzéssel bízta meg Geigert, s pénzt is adott neki. Egy héttel később újra találkoztak, ezúttal egy étteremben. Geigertől ekkor azt kérte a kapcsolattartó, hogy szolgáltasson információt az argentiai tengerészeti bázis felügyelete alá tartozó szigorúan titkos Tengeralatti Hangfelderítő Rendszerről.

Szobára vitte

Néhány találkozás után az ügynöknő rájött, hogy Micheal nem más, mint Stephen Joseph Ratkai. Utolsó találkozásukkor, 1988 júniusában Geiger a Hotel Newfoundlandban egy olyan szobába vezette Rátkait, amelyet az amerikai  titkosszolgálat lehallgatott és megfigyelt. Ebben a szobában még több pénz és még több információ cserélt gazdát. Amikor azonban Rátkai elhagyta a szobát, nyomban őrizetbe vették. A tengerészetnek kára nem származott, Geiger ugyanis csupán álinformációkat szolgáltatott a magyar katonai hírszerzés által beszervezett, de valójában a szovjeteket szolgáló Rátkainak.

A lebukott kém 1989. február 6-án a bíróságon bűnösnek vallotta magát és elismerte, hogy 1987 májusától 1988 júniusáig a Szovjetuniónak kémkedett. A beszervezési kísérletet is elismerte, ebben a vádpontban is bűnösnek vallotta magát. Az újfundlandi legfelsőbb bíróság 1989. március 9-én kilenc év börtönbüntetésre ítélte. Nem sokkal később azonban állítólag szabadlábra helyezték, és a rendszerváltás környékén a bukott kém visszatért Magyarországra.

A dekonspirálódottak közül a szovjetek számára kétségkívül leghasznosabb magyar kém Szabó Zoltán volt. Őt is zsarolással és ígérgetésekkel szervezte be a magyar katonai hírszerzés. Szabó valóságos kincs volt a szovjeteknek, neki sikerült ugyanis beszerveznie a kommunista szolgálatnak az amerikai Clyde Lee Conrad őrmestert, akinek kémhálózata titkos nyugati katonai dokumentumokat adott el a Varsói Szerződés tagállamainak.
 

Telefonlehallgató készülék © NBH

Szabó Zoltán az 1956-os forradalom leverése után hagyta el az országot és az Egyesült Államokban telepedett le. Megjárta a vietnámi háborút, majd Németországban az USA szárazföldi erejénél teljesített szolgálatot. Szabó külföldről gyakran írt levelet az óhazában maradt szüleinek és rokonainak, s ezeket a leveleket a BM Levélellenőrző Osztálya „elfogta” és átadta a Katonai Felderítő Szolgálatnak. A katonai hírszerzés valószínűleg rásegíthetett arra, hogy Szabó vízumot kapjon. Mikor hazalátogatott, a hírszerzés beszervezte. Információink szerint a férfi 1967-től dolgozott a katonai hírszerzésnek, majd már nyugdíjasként 1982-ben Magyarországra költözött. A nyolcvanas évek közepén megnősült, majd 1989-ben – állítólag a Katonai Hírszerző Szolgálat egyik vezetőjének utasítására – magyar feleségével együtt Ausztriába költözött. (A hvg.hu értesülései szerint egyébként nem ő volt az egyetlen egykori magyar kém, aki a rendszerváltáskor sietősen Ausztriába menekült.)

Belovai István könyvében azt állítja, Szabót azért utasították az ország elhagyására, mert az Egyesült Államok a rendszerváltás idején jelezte nemtetszését a magyar kormánynak, amiért a férfi amerikai állampolgárként és az Egyesült Államoknak jelentős kárt okozó Conrad-kémbanda egyik fontos tagjaként a magyar kormány támogatásával Budapesten húzhatta meg magát.

Szabót végül 1989 szeptemberében Ausztriában állították bíróság elé, de mindössze tízhónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Egyes források szerint azért úszta meg ennyivel, mert a Conrad-nyomozás során együttműködött a hatóságokkal. Arra vonatkozóan, hogy ezt követően mi lett Szabó Zoltánnal, nincs információink.  Mindenesetre ha az Egyesült Államok területére lépne, letartóztatnák.

Gilbertnél, Rátkainál és Szabónál jóval ismertebbek a szocializmus alatt szintén a magyar katonai hírszerzésnek tevékenykedő Kercsik-fivérek, egyiküket ugyanis, a most 66 éves Kercsik Sándort, tavaly februárban vették őrizetbe a frankfurti repülőtéren.

A svéd állampolgárságú Kercsik Sándornak a hidegháború idején orvosi praxisa volt a svédországi Göteborgban, de mellékállásként 1967 és 1986 között „futárszolgálatot” teljesített testvérével együtt a Conrad-kémbandában. Egyes források azt állítják, hogy az 1956-ban emigrált Kercsik Sándor 1967-ben vállalta, hogy együttműködik a magyar titkosszolgálattal. Nagyobb a valószínűsége azonban annak, hogy Kercsik disszidálását a magyar katonai hírszerzés rendezte meg és Kercsik orvosi rendelőjét is a titkosszolgálat  pénzéből rendezték be, illetve tartották fent – egyfajta „fedőcégként”.

Clyde Lee Conrad © Videofact

A Szabó Zoltán által beszervezett Clyde Lee Conrad amerikai őrmester Németországban, az amerikai hadsereg tervezési és taktikai osztályán dolgozott, ahol hozzáfért számos titkos dokumentumhoz - például a NATO esetleges nukleáris válaszcsapásának tervéhez, a védelmi atomaknazár teljes dokumentációjához, a NATO kozmikusan szigorúan titkos védelmi hadműveleti terveihez, az európai légvédelmi rendszer tervéhez,  az utánpótlási útvonalak térképéhez. Ezeket átjátszotta a magyar és a cseh katonai hírszerzés ügynökeinek, köztük Kercsiknek, végső soron pedig a szovjet hírszerzésnek. Conrad állítólag 1,2 millió dollárt kapott szolgálataiért – más források 5 millió dolláros „honoráriumról” tudnak. Conrad akkor bukott le, amikor egyik katonatársának  elfecsegte, milyen kémtevékenységet végez. Pechjére a társa katonai elhárító volt. 1990-ben hazaárulás miatt életfogytiglani börtönre ítélték, nyolc évvel később szívroham végzett vele a börtönben.

Conradot és Kercsiket a később életfogytiglani börtönre ítélt Belovai István buktatta le, őt 1985-ben kapcsolta le a magyar katonai elhárítás. A Conrad-kémbanda lebukása után Kercsik Sándort és a szintén a kémbandához tartozó Imre nevű testvérét 18 hónap szabadságvesztére ítélték, amit le is ültek. Azért kaptak ilyen kedvező ítéletet, mert a CIA-nak részletesen elmondták a katonai hírszerzéshez fűződő kapcsolataikat. Kercsik Sándor ezt követően visszatért orvosi praxisához. Frankfurti elfogása után a koblenzi tartományi bíróságon tavaly beismerte, hogy Conrad futára volt. Két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Kercsik Sándor jelenleg Svédországban él - tudtuk meg. 

Titkosszolgálatok most

A magyar nemzetbiztonsági munkát ma már alapvetően öt szolgálat látja el. Ebből a három polgári nemzetbiztonsági szolgálat, az Információs Hivatal (polgári hírszerzés), a Nemzetbiztonsági Hivatal (polgári elhárítás) és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (szolgáltató-technikai ellátó szervezet) a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter hatáskörébe tartozik, míg a Katonai Felderítő Hivatalt (katonai hírszerzés) és a Katonai Biztonsági Hivatalt (katonai elhárítás) a honvédelmi miniszter irányítja, működésüket alapvetően a nemzetbiztonsági törvény szabályozza.

Összeállításunkban a hvg.hu információin kívül az alábbi publikációra, forrásokra támaszkodtunk:

1. Defence Security Services: Recent Espionage Cases: 1975-1999
2. Washington Post, “Spying is Charged to New Yorker of Hungarian Origin” (1982. április 20.)
3. New York Times, “Native of Hungary is Jailed in South on Spying Charges” (1982. április 20.)
4. New York Times,  “Canada Holds Suspect in Spying on US Navy” (1988. június 16.)
5. St. Louis Post-Dispatch “Spy Gets 9 Years” (1989. március 11.)
6. Naval Investigative Service Command, Espionage, 1989
7. Washington Post,  “US Ex-Sergeant Accused in Spy Case Not Given Mandatory Security Check" 1988 augusztus 27.
8. St. Louis Post-Dispatch  “Former US Sergeant Accused of Treason” 1989 szeptember 2.
9. Richmond Times-Dispatch, “Former GI Given Life for Spying” 1990. június 7.
10. Los Angeles Times, “Alleged Spy Called Brilliant, Erratic” 1990. június 9.
11. Belovai István: Fedőneve: Scorpion (Budapest, 1998.)