Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2004. február. 05. 19:53
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Világ
Líbia után Szudánt is kipipálhatja Washington?
Kadhafi behódolásánál jelentősebb diplomáciai sikerként könyvelhetné el Washington, ha a szélsőségesen iszlámista vezetés uralma alatt álló, néhány éve még Oszama bin Ladennek is otthont adó Szudánt békés úton változatná világi rezsimmé.
A Fehér Házban február elsején úgy döntöttek, George W. Bush amerikai elnök júniusban Líbiába és Szudánba utazik – legalábbis erről számolt be a minap a Debkafile hírügynökség. Az információ valóságtartalmától függetlenül számos forrás már szinte tényként kezeli, hogy a diktatórikus arab rezsimekkel szemben eddig inkább a „megelőző katonai csapásokat” hangoztató Fehér Ház stratégiát váltott, s ezúttal a pénztárcájukon keresztül jut el az Egyesült Államokra veszélyesnek vélt diktátorok szívéhez.
Az eddig erősen szaúdi befolyás alatt álló Szudánt Washington korábban a terrorizmus fészkének nevezte. A Haszan al-Basír uralta kelet-afrikai állam Oszama bin Laden al-Kaida-vezér otthonául szolgált 1991 és 1996 között, az iszlám fundamentalisták ellenőrzése alatt álló északi országrészben pedig egyes források szerint több al-Kaida-kiképzőtábor üzemelt. 1998-ban állítólag Szudánból intézte az al-Kaida vezére a kenyai amerikai nagykövetség elleni merényletet, amelyre válaszképpen az Egyesült Államok egy Kartúmhoz közeli gyógyszergyárat bombázott, azt állítva, hogy az üzemben vegyi fegyvereket állítanak elő. Szudán 2001. szeptember 11-e után jelezte, hogy együttműködik Washingtonnal, ám nem került le a terrorizmust támogató államok listájáról, mert a fővárosban továbbra is irodákat tart fent a palesztin Hamász és az Iszlám Dzsihád. Sőt, tavaly egy amerikai napilap arról számolt be, hogy az al-Kaida aranyait Szudánba szállíttatta.
A kelet-afrikai államban 11 éve tartó polgárháború dúl az arab és muszlim északi részt uraló iszlám kormány és a főleg keresztények, animisták által lakott déli területeket ellenőrző lázadószervezetek, elsősorban a John Garang vezette Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) között. Washington 2001 szeptembere óta igyekszik megbékíteni a szembenálló feleket, nem is sikertelenül: tavaly szeptemberben John Garang Kenyában biztonsági megállapodást kötött Ali Oszman Taha alelnökkel. A megállapodásban közrejátszott, hogy a kormány olajjövedelmei ugrásszerűen megnőttek (1999-ben 61 millió dollár, rá két évre már 590 milliót kasszírozott a fekete aranyból), amiből fegyverkezhetett. Egyes hírek szerint a megállapodást követően Garang elnökhelyettes lesz, s Basírral közösen, fele-fele arányban osztoznak a nemzeti olajkincsen. A Washington bábáskodásával létrejövő szudáni „olajbéke” vesztese talán csak a Kartúmot megfigyelői státusszal megajándékozó Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) lehet, amennyiben – Irak és Líbia mellett – a szudáni olaj is amerikai befolyás alá kerül.
A Debkafile egy olyan titkos egyezségről is hírt adott, amely szerint Basír a szudáni alkotmányban hatályon kívül helyezné az iszlám törvénykezést, a saríját. Ez lenne az első eset, hogy az Egyesült Államok diplomáciai úton „térít meg” egy iszlám országot. A bravúr főleg Bush jönne jól az amerikai elnökválasztások miatt, mivel ebben az esetben a 37 milliós lélekszámú Szudán egynegyedét alkotó keresztényeket támogató konzervatív amerikai keresztény csoportok nagy valószínűséggel mellé sorakoznának majd fel, s az afroamerikai szavazók sem látnák sikertelennek a Bush-adminisztráció Afrika-politikáját.
Washington optimizmusát tompíthatja, hogy a szudáni hadsereg gépei néhány hete újabb bombatámadásokat hajtottak végre az afrikai ország nyugati részén, és ennek hatására több száz polgári személy menekült át a szomszédos Csádba. A bombázásokra azért került sor, mert a Szudáni Felszabadítási Mozgalom/Hadsereg (SLM/A) nevű kisebb déli lázadó szervezet - az SPLA-val ellentétben - nem hajlik a békére.
Az eddig erősen szaúdi befolyás alatt álló Szudánt Washington korábban a terrorizmus fészkének nevezte. A Haszan al-Basír uralta kelet-afrikai állam Oszama bin Laden al-Kaida-vezér otthonául szolgált 1991 és 1996 között, az iszlám fundamentalisták ellenőrzése alatt álló északi országrészben pedig egyes források szerint több al-Kaida-kiképzőtábor üzemelt. 1998-ban állítólag Szudánból intézte az al-Kaida vezére a kenyai amerikai nagykövetség elleni merényletet, amelyre válaszképpen az Egyesült Államok egy Kartúmhoz közeli gyógyszergyárat bombázott, azt állítva, hogy az üzemben vegyi fegyvereket állítanak elő. Szudán 2001. szeptember 11-e után jelezte, hogy együttműködik Washingtonnal, ám nem került le a terrorizmust támogató államok listájáról, mert a fővárosban továbbra is irodákat tart fent a palesztin Hamász és az Iszlám Dzsihád. Sőt, tavaly egy amerikai napilap arról számolt be, hogy az al-Kaida aranyait Szudánba szállíttatta.
A kelet-afrikai államban 11 éve tartó polgárháború dúl az arab és muszlim északi részt uraló iszlám kormány és a főleg keresztények, animisták által lakott déli területeket ellenőrző lázadószervezetek, elsősorban a John Garang vezette Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) között. Washington 2001 szeptembere óta igyekszik megbékíteni a szembenálló feleket, nem is sikertelenül: tavaly szeptemberben John Garang Kenyában biztonsági megállapodást kötött Ali Oszman Taha alelnökkel. A megállapodásban közrejátszott, hogy a kormány olajjövedelmei ugrásszerűen megnőttek (1999-ben 61 millió dollár, rá két évre már 590 milliót kasszírozott a fekete aranyból), amiből fegyverkezhetett. Egyes hírek szerint a megállapodást követően Garang elnökhelyettes lesz, s Basírral közösen, fele-fele arányban osztoznak a nemzeti olajkincsen. A Washington bábáskodásával létrejövő szudáni „olajbéke” vesztese talán csak a Kartúmot megfigyelői státusszal megajándékozó Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) lehet, amennyiben – Irak és Líbia mellett – a szudáni olaj is amerikai befolyás alá kerül.
A Debkafile egy olyan titkos egyezségről is hírt adott, amely szerint Basír a szudáni alkotmányban hatályon kívül helyezné az iszlám törvénykezést, a saríját. Ez lenne az első eset, hogy az Egyesült Államok diplomáciai úton „térít meg” egy iszlám országot. A bravúr főleg Bush jönne jól az amerikai elnökválasztások miatt, mivel ebben az esetben a 37 milliós lélekszámú Szudán egynegyedét alkotó keresztényeket támogató konzervatív amerikai keresztény csoportok nagy valószínűséggel mellé sorakoznának majd fel, s az afroamerikai szavazók sem látnák sikertelennek a Bush-adminisztráció Afrika-politikáját.
Washington optimizmusát tompíthatja, hogy a szudáni hadsereg gépei néhány hete újabb bombatámadásokat hajtottak végre az afrikai ország nyugati részén, és ennek hatására több száz polgári személy menekült át a szomszédos Csádba. A bombázásokra azért került sor, mert a Szudáni Felszabadítási Mozgalom/Hadsereg (SLM/A) nevű kisebb déli lázadó szervezet - az SPLA-val ellentétben - nem hajlik a békére.
