Amikor még Berlusconiéknak sem sikerül
Cesare Previtit, Berlusconi olasz kormányfő cége, a Fininvest holding egykori jogtanácsosát, az 1994-es Berlusconi-kormány védelmi miniszterét az ellene folyó megvesztegetési perben első fokon öt év börtönre ítélték.
Az egykor Berlusconi szűkebb környezetéhez tartozó Cesare Previtit ugyanabban az ügyben fogták perbe, amelyben magát a kormányfőt is: a vád szerint a nyolcvanas években bírák megvesztegetésével érték el, hogy az SME állami élelmiszeripari cég privatizálásának jogát a Carlo De Benedetti csoport helyett a miniszterelnök által irányított holding, a Fininvest kapja. Az olasz kormányfő – aki ellen egyébként megszámlálhatatlan per folyt és folyik - 1994-es kormányának bukásáért is a bírói kart okolja: akkor egy vádindítványt követően kellett lemondania. Az SME-ügy 1999-es kipattanásakor Berlusconi még csak ellenzéki képviselő volt, 2001-es kormányra kerülése óta azonban – amellett, hogy nyilatkozataiban folyamatosan megjegyzésekkel illeti az ítélethozókat, elfogult „vörös bíráknak”, bolondoknak nevezve őket – konkrét intézkedéseket is hozott.
A szenátus 2002. augusztus 1-jén fogadta el az úgynevezett Cerami-törvényt, amely meghatározza azon indokok körét, amelyekre hivatkozva egy eljárást annak résztvevői más bíróságokhoz helyeztethetnek át, akár az elévülésig halogatva ezzel egy-egy pert. A Berlusconit és Previtit érintő eljárást nem sikerült áthelyezni, a kormány azonban júniusban keresztülvitte újabb elképzelését: megszavaztatta a szenátussal azt a kormányfőre szabott törvényt, amely a legmagasabb közjogi méltóságoknak mentelmi jogot ad, függetlenül attól, hogy ellenük a hivatali idejük alatt bekövetkezett vétség miatt folyik-e eljárás. Ez azonban csak a kormányfő számára jelentett megoldást. Ügyét Previtiétől leválasztották, Berlusconi pedig szóban tovább folytatta a bírókat lejárató kampányát, egykori jogászát az ítélethozók „üldözöttjének” nevezve.
Az egykor nagyhatalmú római ügyvédként ismert Previti számára az utolsó szalmaszál idén ősszel az a 9520-as számú akta lehetett volna, melynek tartalmát a vádlott védői mindenáron bírósági jegyzőkönyvbe szerették volna vetetni. Ezek az iratok lettek volna hivatottak igazolni, hogy a vesztegetési ügyben eljáró két milánói közvádló alkalmatlan tisztsége betöltésére. Tartalmazzák Roberto Castelli igazságügy-miniszter ellenőreinek jelentéseit csakúgy, mint a bresciai ügyészség kezdeményezését; ez utóbbi a maga részéről vizsgálatot indított és hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolta meg a milánói ügyészeket. Previti ezzel pere felfüggesztését szerette volna elérni: az ítélethirdetés elhúzódása azért nyert volna jelentőséget, mert januárban a milánói bírák egyikének mandátuma lejár, az új bíró bevonása után pedig a pert gyakorlatilag a nulláról kell kezdeni. A kérelmet elutasították. Previti utolsó, múlt szombati meghallgatásán még megpróbált más hangot megütni – nem védekezem, hanem vádolok, mondta -, ez azonban nem segített: igaz, a vádpontok egyikét elengedték, az ügyész által kért tizenegy éves büntetést első fokon öt évre csökkentve ezzel. Az SME polgári perében De Benedetti képviselőjeként szereplő Giuliano Pisapia szerint azzal, hogy a bírák csak az enyhébb megítélés alá eső korrupciós vádpontban találták bűnösnek, Previti valójában egy joghézag miatt menekülhetett meg a súlyos büntetéstől.