Gergely Márton a HVG hasábjain “Úgy kell Dobrev Klára a Fidesznek, mint ezer kődobáló férfi Röszkére” címmel írt publicisztikát az Európai Parlamenti választáson való indulásomról. A kritika csodálatos műfaj. Egy embernek - legyen képviselőjelölt vagy olvasó - mindig a hasznára válik, ha tudja, mi az, amiben esetleg van hova fejlődnie, mit csinál esetleg rosszul, miben nem hiteles. Minden, ami erre rávilágít, hasznos tudás. A félinformációk, tévedések és a kormánysajtóból átvett sugalmazások azonban nem tartoznak ezek közé, épp ellenkezőleg: nem segítik, hanem megnehezítik a tisztánlátást. Én tisztelem annyira a HVG-t, mint a szabad magyar sajtó egyik megmaradt bástyáját, és a HVG olvasóit, hogy megpróbáljak érvelni Gergely Márton gondolatmenete ellen.

A szerző azt írja, hogy a személyem “maga a póker ász a Fidesz szempontjából”, mert ellenem ki lehet játszani a kommunista-kártyát, a luxusbaloldal-kártyát, a Gyurcsány-kártyát és a korrupció-kártyát. Szerintem a Fidesz nem pókerezik, mert abban a játékban kockázatot is kell vállalni, ők pedig azt szeretik a legkevésbé. Inkább cinkelt lapokkal játszanak. Pontosan tudjuk, hogy bárki ellen ki lehet játszani bármilyen kártyát a Fidesz alternatív valóságában függetlenül attól, hogy van-e alapja vagy sem. Csak hogy egy példát mondjak, Nagy Blanka ellen például a rossz-tanuló kártyát játszották ki, Juhász Pétert feleségverőnek állították be, amiről tudjuk – most már bírósági ítélet alapján is –, hogy szemenszedett hazugság. Ne tegyünk úgy, mintha a kritikus nyilvánosságban elfogadhatónak tartanánk azt a mércét, hogy kinek ki az apja, ki a férje, gazdag-e vagy sem, ahelyett, hogy megnéznénk, milyen ember és mit mond. Aki pedig aszerint mérlegeli, hogy szembeszálljon-e az Orbán-rendszerrel, hogy mit fognak rá mondani, az ne adja a fejét politizálásra. Mert mindent fognak mondani rá és majd mindenféle ügybe “keveredhet”. Én nem féltem az Orbán-rendszertől közéleti véleményformálóként sem, az Altus vezetőjeként sem és nem félek politikusként sem. Támadjanak csak. Ha pedig hazudnak is, akkor majd harcolok az igazamért a bíróságon, ahogy azt tettem az elmúlt években is és nyertünk közel 40 pert fideszes politikusok és a propaganda ellen. Nos, a Gergely Márton által felsorolt “korrupció-kártya” is minden esetben kihullott a fideszesek kezéből a bíróságon; attól, hogy sokat mondták, még nem lett igaz.

A publicisztika a szememre veti, hogy “a néppárttal való vitában annak is hasznát veheti a Fidesz, hogy egy felületes szemlélődő előtt Gyurcsány és Dobrev tevékenységével könnyen bizonyítani lehet, hogy Magyarországon még demokrácia van”. Ahogy annak is hasznát veheti a Fidesz a demokrácia demonstrálására, hogy még létezik az ellenzéki HVG, mégsem gondolom, hogy emiatt holnaptól be kellene zárni. Tegye dolgát a HVG is és teszem a dolgomat én is, ez így van rendjén.

Közvetlenül ezután azt is a fejemhez vágják, hogy “nem Orbán az, aki közép-ázsiai vezetők mintájára a saját feleségét jelöli jól fizető politikai posztokra, hanem Gyurcsány.” Talán kevesen emlékeznek, mert régen történt, a szerző biztosan nem, ezért hadd emlékeztessem: a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettesi posztjáról azonnal lemondtam, amint férjemet miniszterelnökké választották, mivel az valóban egy kinevezett pozíció volt. Arról viszont, hogy EP-képviselő leszek-e, nem a férjem vagy más dönt. Arról a magyar választópolgárok fognak dönteni. Lényeges különbség.

Ezután azt is megkapom, hogy látványosan hátat fordítottam az ellenzéki együttműködésnek azzal, hogy bemutattam a programomat. Talán nem csak nekem tűnt fel, de ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz: a Momentum is tartott programbemutatót és az MSZP is, talán mások is. Az ellenzéki pártok dolgoznak, ezért juttatták a képviselőiket a parlamentbe a választóik. Dolgozunk és dolgozni is fogunk, miközben természetesen részt veszünk a közös ellenzéki akciókban is. Az együttműködés nem azt jelenti, hogy feladjuk önmagunkat, ilyet senki nem kér és senki nem is tesz.

Utolsóként Gergely Márton azt tünteti fel ellentmondásnak, hogy azok után, hogy Gyurcsány Ferenc “Merjünk Hazafiak Lenni!” című dolgozatában leírja, miként tartja fent hatalmát az Orbán-rendszer választási csalásokkal, én miért indulok el “egy olyan választáson, amelynek a kereteit épp úgy a NER biztosítja, mint a tavalyinak”. Még szerencse az Európai Parlamenti választások szabályait az Európai Parlament határozza meg, nem a NER.

Fenti félinformációk, tévedések és kormánysajtóból átvett sugalmazások helyett a diskurzus szólhatott volna akár arról is, hogy mit képviselek és miért. Hogy szerintem miért az Európai Egyesült Államoké a jövő és miért van szükség európai családi pótlékra, európai minimálbérre és minimálnyugdíjra, valamint európai multiadóra. Mert abban biztosak lehetünk, hogy a Fidesz uralta sajtóban nem fog róla szó esni. És ha mi nem a közös jövőnkről, európaiságunkról, a Magyarország előtt álló válaszútról beszélünk, abból valóban “egyedül Orbánék profitálnak”.