Seres László mélyen egyetért az Egyesült Államok elnökével, mindketten úgy vélik, hogy Charlottesville-ben a valóban durván viselkedő fehér felsőbbrendűség híveit az antirasszista baloldaliak csúnyán provokálták, így a felelősségen is osztozniuk kell. Ráadásul Serest mindez a weimari köztársaságra emlékezteti, ami elég abszurd, mert azt ő sem gondolhatja komolyan, hogy Adolf Hitler, illetve a szociáldemokrata és kommunista pártok vezetői ugyanúgy feleltek a képviseleti demokrácia szétveréséért, illetve széteséséért.

Ráadásul a weimari köztársaság egy világháborút, majd történeti identitását vesztett ország, mély politikai és kulturális válságának államformája volt, inflációval, megaláztatások sorával, nyomorral és őrült gazdagsággal, kilátástalansággal és reménytelenséggel.

Az Egyesült Államok azonban egy valóban bonyolult világ ura, helyzete összehasonlíthatatlan a weimari köztársaságéval. Persze, számos frusztráció hatja át, s Trump megválasztásában valóban szerepe volt annak a keleti parti elit morális hitelvesztésének is, amelyben ő maga egyébként élt, s gazdag lett. A Trump Tower a nárcizmus hirdetésének felhőkarcolója, Trump épületei, szállodai mind egy egomán giccskultúra emlékművei. S az, hogy az elnök egy John Wayne film díszletének látja a Fehér Házat, azaz gondolkozás helyett folyamatos akciókat hajt végre a Twitteren, mégiscsak kínos az Egyesült Államok számára, amelynek első embere egyszerűen szájhős. Az, hogy Charlottesville ügyében képtelen volt koherens álláspontot kialakítani, még ennél is kínosabb, de mindez nem rázza meg az Egyesült Államokat, lévén ahhoz túl nagy, túl gazdag, túl sokféle és sikeres.

Talán nem ártott volna Seresnek odafigyelnie arra, hogy Charlottesville neonáci fehér fiataljai, mitől sértődtek meg annyira, hogy az utcákra vonuljanak, és aljas ostobaságokat üvöltözzenek, mintha egy Ku Klux Klan emlékfilmből léptek volna elő. A polgárháborús déliek köztéri kultusza hosszú évek óta vad viták sorára vezető emlékezetpolitikai kérdés, ami

azok számára különösen érzékeny, akiknek büszkeségszükségletük van, azaz a jelenben megoldhatatlan problémáikat a múltban történtek egy részének fetisizálásával intézik el.

A Southern Gothic irodalom- és kultúrtörténetének aktuális, válságokkal teli szappanoperájának egyik jelenete volt ez, földrajzilag északabbra, kulturálisan délen. A kortárs nemzedék számára a True Detective (magyarul : A törvény nevében) című sorozat ökológiai válságtól is sujtott, tönkrement Dél-Louisianájából ismerős ez a világ.

A nácik valóban a német államot tették tönkre, ezek a szerencsétlen agresszív nyomorultak amott megöltek egy ártatlan embert, de abszurd tévedés azt gondolni, hogy magára az Egyesült Államokra jelentenének veszélyt: arra, még Seres példaképe, az amúgy valóban ostoba Donald Trump sem képes, – igaz ártani, árt Amerika mítoszának, s nem keveset.

Végül, tényleg jó lenne, ha Seres nem írna olyanokat tanulság gyanánt, hogy "ha mérges vagy, ne ülj volánhoz". Végre is ő jeles újságíró, s nem egyike a magyar Celebpark lakóinak, akik Egójukkal szórakoztatják egymást, s a tévénézőket.