"Előfordulhat, hogy az európai kultúrát támadás éri és megsemmisül, ha nem találjuk meg a módját annak, hogy demokratikus úton megvédjük (…) nagyon is el tudom képzelni, hogy látszólag a demokrácia védelmének érdekében cselekedve lassan kialakul egy 'határőrség', amely befelé is veszélyessé válik." (Kertész Imre)

Bevégeztetett: a röszkei síneken a helyére gördült a legújabb magyar hungarikum, a kerítéses-pengés tehervonat, az ország záródik, kérem vigyázzanak. A pengés-szögesdrótos "gyoda" és a ritka embertelen állami bánásmód eddig nem igazán tartotta vissza a menekülteket, úgyhogy itt a jogi fal: néhány nemzetközi egyezmény dacára mostantól a mi részünkről három évig terjedő bűncselekmény, ha valaki idáig vergődik az állami és vallási terror elől. Futószalagon kiutasítunk mindenkit, vissza a biztonságos Szerbiába, ahol szintén szabadulnának tőlük; hogy aztán mi lesz velük, nem tudjuk, egyéni szocprobléma, csak ide ne jöjjenek. Ezzel is a békét, illetve Európát védjük.

Tény azonban, hogy a mértéket és kontrollt vesztett, agresszív és rövidlátó magyar kormány feje tud olyat is mondani, ami nyomokban igazságot tartalmaz. A Bild Zeitungnak és a TV2-nek adott interjúi arra utalnak, hogy mintha néha gondolatok is felmerülnének a fejében. Például az, hogy az uniós politikusok nem kelthetnek hamis illúziókat senki felé, nincs alanyi jog az európai letelepedésre. Meg hogy érdemes a török, libanoni, jordániai táborokban tartani a menekülteket, cserébe viszont jól megtámogatni ezeket az országokat.

Igaza van abban is, hogy Európát és kultúrkörét, életformáját fontos megvédeni, már ami maradt belőle. A migráció soha nem volt, és ma sem csak gazdasági-szociális, hanem alapvetően kulturális kérdés. A politikai, vallási üldözötteknek (nemcsak a keresztényeknek) természetesen menedékjogot kell adni, de a legjobb szándékkal sem lehet több millió muszlimot a kontinensre ereszteni, hiszen ez integrálatlan párhuzamos társadalmakat eredményez. Ahogy igaz az is, hogy a tipikus EU-szocialista terv, a pár tízezer ember központi újraelosztásáról szóló kvótarendszer az égvilágon semmire nem megoldás. Az pedig végképp nem járja, hogy azért tolják le Orbánékat az EU-ban, amiért betartatnák az uniós előírásokat.

Mindeközben a németek hol Schengent, hol Dublint mondhatják fel ideiglenesen, ahogy az aktuális helyzet éppen kívánja. Hol behívnak mindenkit, hol észbe kapnak, határkontrollt vezetnek be (és nyomukban más tagállamok is), néhány napon belül is képesek a legellentmondásosabb üzeneteket közvetíteni a török, libanoni menekülttáborokban várakozók felé. A németek és az osztrákok menekültpolitikája összeomlott, ezen nincs mit szépíteni. És bár sokan utálják Orbánt az EU-ban, legalább ennyien a keresztény Európa megmentőjének látják – ez azért sokat elmond a mai Európáról.

De ha el is tekintünk a víziók és cselekvési tervek nélküli, értékeiben kiüresedett EU kettős mércéjétől: a magyar kormánynak akkor is lehet (rész)igazsága menekültügyben, ha amúgy lételeme a hazugság, az agitációs és propaganda-tevékenység, a menekültek ridegtartása. Orbán kezdettől belpolitikai célra használta a menekültek ügyét, soha nem volt egy önálló gondolata, európai elképzelése az összehangolt cselekvésről. Sőt, saját nemzetállami víziójának lett a foglya, hiszen egyedül egyetlen ország sem képes megbirkózni az új népvándorlással. A pengés vagonnal bezáródó kerítés csak egy rossz, kétségbeesett válasz arra, hogy eszébe jutott: már eddig is kötelessége lett volna szigorúan megvédeni a schengeni határainkat.

Ha pedig az ún. véleményformálókhoz fordulunk, akkor mindezt legfeljebb azoktól fogjuk hallani, akiknek a független értelmiségi lét nem azt jelenti, hogy beállnak függeni egy szekértáborba, és onnan lőnek mindenki másra, hanem készek gondolkodni is, készek elveket és alapértékeket számon kérni. Például Kertész Imre ilyen, Konrád György ilyen, Heller Ágnes ilyen. Kapnak is a fejükre.

*

A közösségi oldalakon is szépen nyomon követhető, hogyan sétálnak bele még gondolkodó magyarok is abba a csapdába, hogy vagy a) a humanitárius megértés és segítőkészség mellé megveszi és hirdeti az iszlamizmust negligáló, "mindenkit engedjünk be" csomagot is, vagy b) a kiközösítő hidegség átcsap náci típusú nyelvezetbe, idegenellenességbe. Köztes, mérlegelő, költségeket, hasznokat, kulturális-civilizációs árat szempontnak tartó gondolatnak ebben a felosztásban nincs helye.

Ezt a mentális szögesdrótakadályt ugrotta át Konrád György, amikor egy olasz lapinterjúban arról beszélt, hogy bár Orbán "veszélyes tekintélyelvű politikát folytat, kiüríti a demokráciát (…) de ez nem azt jelenti, hogy alkalomadtán nem tehet helyes kijelentéseket is (…) a schengeni határt jobban kell védeni ezzel a cunamival szemben." Az író szerint "Orbán fala kudarcot vallott (…) de nem könnyű alternatívát találni". És tényleg nem.

A máskor elég értelmes Kettős Mérce blog azonban kizárólag egy holokauszttúlélő kritikájaként, alaptalan zsidó kritikaként értelmezi mindezt, és azt állítja: Konrád "a muszlimokat saját aggodalmán, az antiszemitizmus veszélyén keresztül nézi, és nem veszi észre, hogy ezzel az egyoldalú látásmóddal pont azt a retorikát erősíti, amely anno a Holokausztot is lehetővé tette". Jámbor András ezt az interjú által alá nem támasztott nonszenszt még azzal tetézi, hogy "a valódi állítás az, hogy fél az idegen kultúráktól, amelyek elhozhatják az antiszemitizmust Európába".

Halkan kérdezném a szerzőtől, ha már Kettős Mérce a blog neve: egyébként teljesen alaptalan volna, ha Konrád György nemcsak aggódó európaiként, de hangsúlyozottan zsidóként is félne az iszlámtól? Nem, nem volna alaptalan, tessék csak megnézni pl. a franciaországi antiszemita atrocitások, merényletek, gyújtogatások, temető-vandalizmusok elkövetőinek kulturális hátterét. És csak utána leírni egy olyan butaságot, hogy "pont nem a muszlimok hozzák el a másság gyűlöletét Európába jelenleg, hanem azok, akik teret engednek az idegengyűlöletnek".

Még rosszabbul járt az értelmiség egy részével Kertész Imre, akivel az történt, hogy a Fidesz-közeli média észrevette és a mennyekbe menesztette, a balosok pedig lényegében elmekórtani esetnek nyilvánították. Véletlenül sem azt idézték tőle, hogy "az európai kultúrát és értékeket csak akkor lehet megóvni, ha kifelé megvédjük, bent pedig megőrizzük a demokráciát" (hiszen akkor el kéne mondani, ki is fenyegeti a demokráciát "bent"), hanem azt, amit két éve, A végső kocsma című könyvében megjegyzett:

Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik. Európa alkotta meg Hitlert, és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek többé beszélni fajról és vallásról, miközben az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri (...) a civilizáció eléri az érettség bizonyos fokát, ahol már nemcsak hogy nem képes megvédeni önmagát, hanem látszólag érthetetlen módon a saját ellenségét imádja.

Nyilván nem ezek a sorok a szerző legvégiggondoltabb, legkiérleltebb gondolatai – de a düh, az aggodalom, Európa és a tolerancia kultúrájának féltése, a zsidó-keresztény kultúrkör megszűnésétől való félelem nem valamiféle félresöpörhető, a szélsőjobb által lenyúlható és abuzálható érv. A muszlimok többsége békés, prosperálni vágyó állampolgár, de nem rasszista előítélet, hanem kemény európai tapasztalat, hogy a többségi toleranciát – joggal – elváró muszlim kisebbség roppant agresszív intoleranciára is képes nőkkel, politikai és vallási kisebbségekkel, melegekkel szemben, és nem ismeri el állam és vallás szétválasztását.

Aki Európa individuális szabadságait, a liberális demokráciát értéknek tartja, teljes joggal tart a mértéket vesztett multikultitól.

Mindezt azonban a nyugati jótét lelkek nem annyira szeretik észrevenni, kizárólag a migránsok humanitárius válságára, valakiknek az állandó megmentésére fókuszálnak (bálnák, palesztinok, görögök, a klíma, a harmadik világ, az euró). De mi lesz utána? Mi lesz ötven év múlva? Vicces, hogy minden kétséges jövőbeni ökológiai problémára van ombudsman, de pont ez esetben senki nem felel a jövendő generációk Európájáért, biztonságáért.

Nyilván nehéz jövőálló megoldást találni a menekültválságra, de egy biztos. Ha az értelmiségiek nem képesek áttörni a szekértábor-gondolkodás, a politikai előítéletek falain, árkain, pengés kerítésein, akkor pont azt adják fel, amit pedig állítólag védeni akarnak: az előítéletek és dogmák nélküli gondolkodás szabadságát.