Meghökkentő és egészen elképesztően vicces, ahogy a Párt, a Kormány és az Állam mostanság a kommunikációról gondolkodik és ahogyan a kommunikációval kapcsolatban döntéseket hoz és cselekszik. Még úgy is, sőt, főleg úgy, ha a döntéshozók szemszögéből nézzük a történéseket. És főleg úgy, ha hozzávesszük azt a közkeletű legendát (rezsicsökkentés! rezsicsökkentés!), hogy ez a társaság aztán mennyire ért a kommunikációhoz, hogy mennyire hűvös profik ők. Hát, a jó ég tudja, inkább, mint egy eltévedt páncélos lovag a hómezőn.

Mai hír, hogy különféle adminisztrációs módszerekkel háttérbe szorítanák, vagy akár meg is szüntetnék a jelenlegi kommunikációs szakokat, és az egyébként rendkívül népszerű kommunikációs képzést – amit nem megszüntetni, hanem fejleszteni kellene – többé-kevésbé átterelnék a már nevében is ámulatba ejtő Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. Ott képeznék – gondolják ők – a hű kommunikátorokat, szerkesztőket, újságírókat ésatöbbi. És akkor ez így rendben is lesz. Mintha legalábbis 2015-ben, ebben a végtelenül diverzifikált, részben alulról építkező, részben netes-blogos-közösségi médiás világban valódi megoldást jelentene akár az ő szemszögükből az, hogy beszűkítik és irányba teszik az újságíróképzés csatornáit. Mintha azzal, hogy házilag képeznek embereket, ezt a poszt-poszt-posztmodern médiateret le lehetne uralni. Azt már meg sem kérdezem, hogy – ha egyébként már önköltséges képzésről lenne szó – mi köze van az államnak ahhoz, hogy a polgárai hol költik el a pénzüket, s, hogy kinek jó az, ha az egyetemek komoly bevételektől esnek el.

Mindeközben hírtévévé alakítják a nemzeti főadót, az m1-et, amivel gyakorlatilag teljes sebességgel jéghegynek vezetik a közmédiának ezt az egyébként lassú és kopottas gőzhajóját. Az amúgy is alig nézett csatornát minden ésszerű számítás szerint egy nagyjából egy százalék körüli, teljesen érdektelen, marginális csatornácskává züllesztik le, miközben az úgy-ahogy még működőképes szórakoztató tartalmakat úgy nyakazzák le, hogy azokat áttolják a tévénézői/nézési szokások szerint eleve kevéssé szem előtt lévő Duna Televízióra. Briliáns!

Aztán arról nem is beszélve, hogy a közmédia egyébként is rémes állapotban lévő internetes portfóliójának – zárójel: szánjanak rá egyszer csak egy fél órát, hogy megnézzék, hogyan néznek ki nem a BBC, hanem csupán csak néhány közép-kelet európai közmédia netes felületei, külcsín és belbecs, dizájn és kontent tekintetében – zászlóshajója, a hirado.hu aranyárban alkalmaz olyan bloggereket, elnézést: "bloggereket", akiket – nem kell ehhez komolyabb jóstehetség – a kutya nem fog olvasni, mert nem relevánsak abban a netes térben, amiről a közmédia döntéshozóinak láthatóan halvány lila segédfogalma sincsen. Vagy, ha van...de nincs.

Eközben pedig előrángatták a legújabb nyulat a cilinderből (dehogy rángatták, dehogy nyúl, dehogy cilinder; az angol konzervatívoktól átemelték), a keményen dolgozó kisembert, mely kifejezés folyamatos, egyfelől a legendás protokollrobotot, C3PO-t, másfelől a Monty Python csoport legjobb pillanatait idéző emlegetése – ellentétben a valóban hatékony rezsicsökkentés-narratívával – már tényleg csont nélkül az önparódia értelmezési tartományába esik.

Ahogyan a párt, a kormány és az állam kommunikációs stratégiája, úgy ahogy van.