Vélemény Bőtös Botond 2014. március. 27. 10:37

Így bukhat Orbán legjobb tanítványa

Egy héttel a magyarországi parlamenti választás előtt választ Szlovákiai is. A különbség azonban nemcsak az, hogy északi szomszédunknál elnököt választanak, hanem, hogy ellenzéki oldalon sikerült új szereplőnek belépnie, így az esély is feltámadt a baloldali-populista Robert Ficonak és pártjának leváltására, miközben úgy tűnik, a szélsőjobboldali előretörésnek is megálljt lehet parancsolni. A Budapest által támogatott magyar párt viszont nem foglal állást, és ezzel Ficót támogatja.

Örülhetnek a szlovák ellenzéki pártok szavazói: a március 15-én megtartott köztársasági elnök-választás első fordulós fejleményei a lehető legjobban alakultak számukra, jók az esélyek, hogy Robert Fico hatalmas vereséget szenvedjen. Egy felmérés szerint

Andrej Kiska és Robert Fico között egészen félelmetes, 76:24-es eredmény születhet a második körben. De ne rohanjunk ennyire előre!

A populizmus kísértete

járja be néhány éve már Közép-Európát, így van ez Magyarországon, Csehországban, de Szlovákiában is. Miközben Magyarországon a látványos ellenzéki töketlenkedés miatt eldőlni látszik a 2014-es országgyűlési választás és az egyetlen nyitott kérdés, az ellenzékre mért verés mértéke. Szlovákiában új esélyt kaptak a különböző korrupciós botrányokba fulladt demokratikus erők választói, a két év múlva esedékes országgyűlési választások előtt, a majdnem kétharmados többséggel rendelkező Smer kormánypárt leváltására.

Erőtlen, impotens ellenzék

Robert Fico szlovák kormányfő tavaly decemberben jelentette be: indul a szlovák elnökválasztáson. A közvélemény és a sajtó nagy része biztos győztesnek kiáltotta ki a jelenlegi miniszterelnököt. Úgy tűnt, nem lesz nehéz dolga és pártja képviselője töltheti be a három legmagasabb közjogi méltóságot. Az ún. jobboldali ellenzék pártjai (Dzurinda, Radicová, Čarnogurský, Hrušovský, Sulík, Bugár, Csáky), sem együtt, sem külön-külön nem képviseltek olyan erőt, amellyel valós esélyük lett volna, hogy felvegyék a harcot a Smer jelöltjével.

Elnökjelöltjek, Ján Čarnogurský (független), Pavol Hrušovský (KDH, SDKÚ, Most-Híd), vagy a legutóbbi megyei választásokon a nagyszombati megyei alelnöki posztot a Fico-féle Smerrel lemutyizó másik magyar párt jelöltje, Bárdos Gyula (MKP) is csúnyán leszerepelt az elnökválasztás első körében.

Miben más Kiska, mint a többiek?

A poprádi elnökjelölt a sikeres üzletember stílusát hozta el a szlovákoknak. Ha politikai támadás éri, nem támad vissza, nem sértegeti ellenfelét, hanem nyugodt léptekkel megy előre a saját üzleti terve szerint, „A kutya ugat, a karaván halad” igazsága alapján, és a kampányban Fico tökéletesen jelenítette meg a kutya szerepét. Megtörtént, amire senki nem gondolt, Kiska és Procházka szavazatokat hozott el Fico táborából, ez korábban nem volt lehetséges: Szlovákiában is régóta egy a tábor, egy a zászló a populista kormánypártban.

Kiska 24 százalékot ért el Fico 28 százalékával szemben úgy, hogy a tradicionális jobboldali pártok nem szólították fel szavazóikat támogatására. A jelöltek tévévitái során átjött: Kiskának helyén van a szíve, karakteres, határozott megjelenésű és természetesen mosolyog – ellentétben Ficoval, aki manapság mosoly helyett már csak vicsorog. Az együttérző imázst is hitelesen jelenítette meg, korábban eladott érdekeltségeiből befolyó összeget karitatív célokra fordította: a szlovák népnél ez nagyon pontosan és kiszámíthatóan rokonszenvet váltott ki.

Ráadás meglepetés: Radoslav Procházka

Andrej Kiska mellett az elnökválasztás másik bombameglepetését a harmadik helyen végzett Radoslav Procházka sikere jelentette. Megfigyelők szerint az eredmény váratlan alakulásában közrejátszott, hogy a jobboldali konzervatív Procházka sikeresen tudta megszólítani a bizonytalan szavazókat és olyanokat, akik eredetileg nem is tervezték, hogy elmennek szavazni. Procházka kampánya során nem követett el nagyobb hibákat, szlovák politológusok kiemelték a jelöltek tévévitájában mutatott jó teljesítményét, és nem ment bele komolyabb adok-kapokba politikai ellenfeleivel, mellőzte a negatív kampányt.

Összességében Procházka emelte a politikai vitakultúrát a széles közvélemény által követhető választási műsorokban, nem támadott, hanem jól és érthetően fejezte ki véleményét, amely ahhoz vezetett, hogy képes volt nagy számban megszólítani az első választókat is. Szlovák politológusok állítják: Procházka választási szereplése remek politikai befektetésnek bizonyulhat politikai jövőjével kapcsolatban, a közvélemény egy része reménykedik, politikai berkekben ezt suttogják: a 42 éves politikus az egykori jobboldali koalíció pártjainak fiatal képviselőivel hamarosan pártot alakíthat, amely elsöpörheti két év múlva Fico-rendszerét.

Szlovák ellenzék: végre új nevek, új esélyek!

A korábban lefutottnak számító, hétvége óta teljesen nyílt eredményt hozó első forduló után most mindenki számol Szlovákiában, reális esély nyílt a populista smeres garnitúra fokozatos visszaszorítására is. A legjobb fejlemény az ellenzék szempontjából Kiska köztársasági elnökké választása lenne. Ő egyszemélyes játékos, nem professzionális politikus, hanem üzletember, nincs benne potenciál egy új és erős politikai párt felépítésére.

Ugyanakkor a nagy meglepetésre harmadik helyen végzett, a magát semmiből felépítő Procházka számára itt a soha vissza nem térő alkalom: elnök öt évig biztosan nem lehet, de fantasztikus lehetőség támadt számára, hogy létrehozzon valami életképeset a szlovák jobboldalon, és két év múlva, ezzel a megerősödött háttérrel leváltsa Ficót.

Egyesek már a jobboldali ellenzék új vezérét látják benne, de hivatalosan ezt egyelőre biztosan nem fogják kommunikálni a Dzurinda-kormány meglehetősen rossz társadalmi reputációja miatt. Igaz, a jobboldal liberálisabb szavazói idegenkedhettek Procházka radikálisabb katolikus megnyilvánulásaitól, ezért ők végül Kiskát és kisebb részben Milan Kňažkot választották, aki az első Dzurinda-kormány művelődési minisztere volt. Igaz: Procházka évekkel ezelőtt már kilépett a kereszténydemokrata pártból, mostanában sokat látták együtt a szlovák liberálisok vezérével Richard Sulíkkal is.

Kiska és a szlovmagyarok: Bugár támogatja, az MKP nem

Időközben az első fordulóban harmadik helyen végzett Procházka és a negyedik helyen végzett Kňažko a két választási forduló között bejelentették, Kiskára szavaznak. Bugár Béla, a Most-Híd elnöke szintén felszólította pártjának szavazóit, hogy Kiskát támogassák. Bár nem lehet automatikusan összeadni a különböző ellenzéki jelöltek szavazatait, Kiska jó esélyekkel várja az elnökválasztás második fordulóját.

Ha pedig azt gondolná a hvg-olvasó, hogy a szlovákiai magyarok egységesen érdekeltek Fico leváltásában, el kell, hogy keserítsem. Berényi József a Magyar Közösség Pártjának (MKP) az utóbbi években a magyarországi szélsőjobboldali Jobbikkal is kokettáló elnöke ugyanakkor egyik jelöltet sem támogatja, amely gyakorlatilag Orbán Viktor legjobb tanítványa, Robert Fico támogatásával ér fel, aki a napokban amúgy magyar nyelvű óriásplakáttal kampányolt a Csallóközben. Mik vannak.

Válasz a szélsőjobboldali előretörésre?

Kiska és Procházka remek eredménye egyben reakció lehet a tavaly őszi szlovákiai megyei választásokon riasztó mértékben előretört szélsőjobboldalra is. Emlékezzünk: a neonáci Marian Kotleba könnyedén győzte le a választási duettben a smeres Fico-párti jelöltet a besztercebányai megyei önkormányzat elnökének tisztségéért folytatott szavazáson. Kotleba most alacsony kora miatt nem indulhatott a mostani elnökválasztáson, de ez öt év múlva már nem lesz érvényes, ezért lenne Szlovákia számára fontos a brutális gyorsasággal terjedő populizmus terjedésének megállítása.

Itt a generációváltás ideje

Évek óta szlovák barátaimmal a magyar és szlovák ellenzéki csontvázakról sóhajtoztunk a söröskorsó mellett, a kilátástalan jövő nem túl biztató atmoszférájával körbevéve. Most ez részben véget ért, a hétvégén szlovák demokrata ismerőseim Facebook-oldalát ellepték a gratuláló üzenetek és visszafogott jókedv. Kérdésemre, mi történt, csak ennyit mondott egyikük: a demokratikus jobboldal generációváltása. A húszéves csontvázaknak muszáj menniük, volt idejük bizonyítani rátermettségüket. Ha nem lett volna Sulík, még ma se lenne 19 százalékos egységes adókulcsunk, írja egyikük. Most úgy néz ki, vannak még olyan értékes emberek az országban, akik itt szeretnének élni, és nem csak folyamatosan hazugságokat hallgatni.

Hirdetés