AFP / Ozan Kose

“Őszintén gratulálok az Átlátszónak, hogy megnyerte a Goldenblog szavazást. Az Átlátszó csapata nagyon fontos munkát végez a tiszta közélet megteremtése, a korrupció visszaszorítása érdekében. Az, hogy a szavazás egy kvázi előválasztássá vált, külön élménnyé teszi a győzelmet. Így tovább!" – írta a múlt héten az Atlatszo.hu stábjának címezve a Facebookon egy ellenzéki politikus, miután az újság (amelynek e sorok írója főszerkesztő-helyettese) egy huszáros kampánnyal megnyerte a blogverseny közönségszavazását. “Az Egyenlítő blog az ellenzéki összefogás pártján áll. Hat és fél óránk van még rá, hogy megnyerjük az idei Goldenblogot, ezzel megmutatva az internet népének, hogy Orbán ellenzéke egységes az interneten is” – írta az MSZP által erősen támogatott Egyenlítő főszerkesztője a kampány hevében. Mindeközben egy harmadik ellenzéki politikus, Fodor Gábor, megint csak a Facebookon azt találta kiírni az üzenőfalára, hogy “elgondolkodott azon, hogy a Dunaferr államosítása nincs-e összefüggésben egy esetleges vasfüggöny építésével”. Elgondolkodott.

Én meg azon gondolkodtam el, hogy miközben Magyarország történetének egyik legmélyebb és talán legreménytelenebb társadalmi, tudati, valamint az ezekből logikusan következő gazdasági válságát éli, miközben éppen egy olyan politikai erő van hatalmon, amely a magyarság kétségtelenül létező keleties, feudális és alattvalói vonásaira építve készül megszilárdítani a rendszerét (Tölgyessy Péternek igazat adva egyébként furcsa módon nagyon is demokratikusan, a népesség egy jelentős részének lelkes tapsa mellett), aközben az ugyancsak meglévő nyugatias, polgári értékekeket megszólítani hivatott ellenzéki politikai elit a fenti példák szerint rohadt nagy tévedésben él a képviseleti demokrácia mibenlétét illetően.

Van néhány rossz hírem.

Először is, a HVG méltán népszerű blogversenye se több, se kevesebb, mint aminek látszik. Egy civil közönségszavazás, egy internetes játék arról, hogy melyik blogok, vagy magukat blognak nevező termékek, márkák a legnépszerűbbek az interneten. Még pontosabban, hogy melyikek képesek az augusztusi holtszezonban meggyőzni közönségüket arról, hogy nyomjon egy lájkot nekik. Az atlatszo.hu-nak ez sikerült, és valóban örömteli, hogy ezt egy olyan bloggal szemben sikerült elérni, amelyik mellett a civil akciót teljesen félreértelmező MSZP hivatalosan is kampányolt, így azt kapta, amit megérdemelt: jelen esetben az atlatszo.hu mellé álló totális antipárt, a Kétfarkú Kutyapárt ellenében “alulmaradt”. Ebben a logikában ugyanis a kutyapárt győzte le a szocialistákat, ha már.

Lassabban mondom, hogy még jobban érthető legyen.

A verseny semmiféle értelemben nem volt “előválasztás”, bármennyire is úgy nézett ki egy budai karosszékből nézve. Aztán az “internet népe” úgy semmiképpen sem létezik, következésképpen “Orbán ellenzékeként” nem is tud úgy megosztott vagy egységes lenni, ahogyan azt a pártblog szerkesztői elképzelik. Az atlatszo.hu egyszerűen csak a legnépszerűbb közéleti blog lett, a győzelmével az ellenzék nem lett jobban megosztott, mint ahogyan egy esetleges második hellyel sem lett volna “egységesebb”, Orbán Viktor esélyei pedig semmivel sem lettek jobbak vagy rosszabbak a jövő évi választásokon. A verseny még csak arról is erős túlzással szólt, amit egyes blogok “médiaképnek” neveztek. Ki emlékszik már arra, hogy melyik blog nyert 2005-ben, és volt-e ennek bármilyen következménye a (micsoda szó) médiaképre nézvést?

A legrosszabb hír azonban csak most következik és nem csak az ellenzéki politikusaink számára.

A Facebook nem egyenlő a képviseleti demokráciával, de még a civil aktivizmussal sem. Azzal, hogy elgondolkozunk (!) a Dunaferr kormányzati visszavásárlásán az üzenefalunkon, voksolunk egy közönségszavazáson egy blogra, vagy nyomunk egy lájkot az elveszett kutya képére, abból egyáltalán nem következik semmi, vagy alig valami. A magyar gazdaság államosítása folytatódik, a szabadságjogainkat tovább nyirbálják, a karosszék-ellenzéket simán elveri jövőre Orbán Viktor, a nagyon lájkolt és rettentő hasznos munkát végző civil szervezeteknek egy fillérrel sem lesz több pénzük, a kutyák pedig továbbra is a sintértelepeken sínylődnek majd.

A Facebook legnagyobb bűne a magyarság és a hasonló értékeket mutató társadalmak ellen az, hogy hamis illúziót mutat fel nekik. A magyarok hagyományosan nem hisznek abban, hogy a saját sorsukat irányíthatják, hogy van tétje a személyes cselekvésnek, abban, hogy az egyéni cselekvéstől bármi is változik, és abban, hogy az egyéni akciókból közösségi cselekvés következhet. A közösségi média, a lázas esti lájkolászás, a trollkodás és a kommentelés, az elgondolkozás utáni posztolás azt az érzetet kelti, hogy valami történt, hogy valamit csináltunk, tehát vissza lehet süppedni a karosszékbe.

Az internet, a közösségi média fantasztikus lehetőségeket kínál közösségek szervezésére, de még akár – ezt Magyarországon is láttuk – tüntetések előkészítésére is. Impulzust, ihletet, eszközöket ad arra, hogy az emberek egymásra találjanak. A közösségi média azonban még nem jelent közösségi cselekvést, sőt a valódi változásokhoz még a demonstrációk is csak az első kis lépést jelentik, de semmiképpen nem helyettesítik. Avagy éljen a haza, menjünk haza! Az igazi változáshoz működő, a polgárok által fenntartott civil szervezetekre, csoportokra, független médiára, intézményekre, pártokra van szükség, amihez a lájk az első kicsiny lépés.

A Goldenblog verseny tanulsága, ha volt, csak ennyi.

Nyomj egy lájkot, gondolkozz el, de ne felejts el cselekedni sem. Legalább egy kutyát fogadj örökbe!