A brazil, az egyiptomi és a törökországi protest-mozgalmakat elemzi írásában az ismert történész-publicista, Anne Applebaum. A The Washington Post-ban megjelent cikk szerint mindhárom országban meglepő volt a tüntetések kiterjedtsége, "a számok nagyobbak és fiatalabbak voltak, mint azt bárki gondolta volna". Az utcai szervezést segítette a Twitter és a Facebook, még a régimódi televízió is, ugyanakkor a szerző felhívja a figyelmet: bár soha ilyen könnyű nem volt embereket az utcára vinni, még mindig nagyon nehéz rávenni őket arra, hogy folytassák a szükséges szervezeti munkával, "a közösségi média nem ugyanaz, mint a közösségi aktivizmus". Valódi változáshoz intézmények, politikai pártok, hírügynökségek, helyi és a szomszédsági egyesületek, gazdasági klubok és vitafórumok alapítása szükséges, amelyek a nemzet érdekein gondolkodnak, nem egy csoportén vagy frakcióén – állítja Applebaum.

A német-egyiptomi publicistának, Hamed Abdel-Samad-nak az életéért kell rettegnie, amiért bírálta az iszlámot, miközben Németországban hallgatás övezi az ügyét – számol be az esetről a Spiegel Online kommentátora. Georg Diez szerint a Münchenben élő férfi (akire egy egyiptomi iszlamista mondott ki fatvát) négy hete fél, hogy meggyilkolják, "érdekli ez egyáltalán valamelyik német állami ösztöndíj-gondolkodót? Vagy mivel magyarázható ez a nyugalom? Ez a hallgatás, ami maga a botrány?" A szerző azzal szembesíti a német irodalmi életet, hogy csak a megélhetés kérdéseivel (pl. könyvárakkal) foglalkozik, az irodalom lényegével, a túléléssel nem. Gyávának, lustának, alkalmazkodottnak, önelégültnek nevezi az irodalmi ipart, amelynek szereplői szerinte "Merkelirodalmat produkálnak Merkelországnak", és kényelmesen berendezkednek "saját muzealitásukban".

Szerkesztőségi cikkben üdvözli a liberális The New York Times, hogy a napokban megkezdődtek a szabadkereskedelmi tárgyalások Európa és az Egyesült Államok között (emlékezetes, hogy a Snowden-ügy miatt több európai politikus felvetette, fagyasszák be a tárgyalásokat – a szerk.). Az ambiciózus szerződés egy nagyon is szükséges lökést adhat a világ két legnagyobb gazdaságának – írja a vezető amerikai napilap, amely szerint a vámok eltörlése és más akadályok megszüntetése óriási hasznot jelentene a fogyasztóknak és az üzleti életnek, csökkennének az autók, az élelmiszerek és más termékek árai, s új munkahelyek is létrejöhetnének. Kemény tárgyalások várhatók – írja a lap, ugyanis francia és más európai vezetők elszántan védik a film- és az agráripart. Az ilyen érzékeny területeken nem lehet áttörésre számítani, ugyanakkor közös érdek lehet például megnyitni egymás piacait a légitársaságok belföldi, illetve Európán belüli járatai számára.

Éles hangú kommentárban ítéli el viszont a tárgyalások megkezdését a német kommunista Junge Welt, amely szerint a két legnagyobb kapitalista gazdasági tömb által tervezett szabadkereskedelmi övezet célja csupán az "eddig feltáratlan profitmezők" kiaknázása. "Az üzletről van szó, mit számít akkor néhány olyan állítás, melyek szerint a "barátok' meglopják az 'európaiak' hétköznapi, személyes és stratégiailag fontos, tudományos-technikai valamint vállalkozói titkait?" Minden, amit az európaiak tárgyalási trükkben ki tudnak találni, az ott ülő amerikaiak számára is ismert, barátok közt nincs titkolózás – állítja a lap.

Az 1516-ban alapított, állami tulajdonú brit Királyi Posta privatizálására tett javaslatot Vince Cable gazdasági miniszter, a konzervatívokkal kormányzó liberális demokraták politikusa. A Daily Mail brit bulvárlap (amelynek egyik szerzője a minap megjegyezte, hogy egy ilyen lépésre még Margaret Thatcher sem mert volna vállalkozni) szerkesztőségi kommentárja azt írja: "Ez valóban szomorú nap volt azoknak, akik szeretik a folytonosságot nemzeti intézményeinkben. Nehéz szívvel bár, de ez a lap nem látja ennek reális alternatíváját. Az igazság ugyanis az, hogy a Királyi Posta a kormányzati tulajdonlás jellemző gondjaival küszködött, a hatékonytalanságtól és a szakszervezeti vitáktól egészen odáig, hogy befektetésekért az iskolákkal és a kórházakkal kellett versenyeznie." A lap ugyanakkor erős szabályozást sürget és azt, hogy - egy tengerentúli felvásárlást megakadályozandó - maradjon állami kézben egy arany részvény.