Az elmúlt héten amerikai és európai publicisták bírálták az EU rossz gazdasági és hiányzó külpolitikáját, és természetesen reagáltak a törökországi zavargásokra is.
A Törökország több városában kitört erőszakos tüntetések a legkomolyabb kihívást jelentik a tíz éve kormányzó Erdogan miniszterelnöknek, ő azonban, ahelyett, hogy foglalkozna a polgárok legitim aggályaival, aránytalan mértékű erőhöz folyamodik, túlerővel fenyeget, és "kártékonynak" nevezi a közösségi médiát – írja szerkesztőségi cikkében a The New York Times.
A liberális napilap szerint a Taksim tér átépítése körüli vita mellé más sérelmek is társultak, így Erdogan egyre tekintélyelvűbb kormányzása, konzervatív iszlám felfogása, valamint a világi köztársaság egyik fundamentumának kiiktatása, az alkoholtilalom bevezetése. A lap elismeri Erdogan számos gazdasági és társadalompolitikai sikerét, de hangsúlyozza: erősen nyugtalanítóak a hatalompolitikai, alkotmánymódosító lépései, ami az ország uniós közeledését is hátráltathatja, ezért hallgatnia kéne azokra a pártján belüli politikusokra, akik megígérték, hogy odafigyelnek a polgárok kritikáira.
Fatálisnak tartja az unió hiányzó külpolitikáját a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung portálja, amelynek "köszönhetően" hamarosan kifut a szíriai fegyverembargó, így a tagállamok szabadon küldhetnek fegyvereket a lázadóknak. Klaus-Dieter Frankenberger felidézi, hogy eredménytelenül végződött az EU külügyminisztereinek ez irányú brüsszeli megbeszélései, a "tettre kész" Londonnak és Párizsnak vannak ugyan elképzelései, a többiek azonban leginkább meggyőződés nélkül kullognak utánuk. Európa így semmiképpen sem tarthatja magát stratégiai súlyú világpolitikai szereplőnek, amilyennek pedig szereti láttatni magát. A fegyverszállítás ellenzőinek azon érve, hogy a fegyverek szélsőséges iszlamisták kezei közé kerülhetnek, éppen hogy nagyobb beavatkozást kíván a részükről, mint kevesebbet – érvel az FAZ publicistája.
Az EU új, növekedésbarát gazdaságpolitikai irányát kritizálja a Spiegel Online. A balliberális hetilap portálján Wolfgang Münchau azt írja, nem helyes, hogy a strukturális reformok költségei mostantól nem számítanak bele az állami kiadásokba. "A spórolási kurzus felpuhítása sem politikailag, sem jogilag, sem erkölcsileg nem elfogadható, és a válság okát sem szünteti meg." Az eddigi politika sem csökkentette az eladósodottság mértékét, sőt, a váltás azonban "könyvelési trükk", amely számos stabilitási és fiskális paktum ígéreteit szegi meg – állítja a kommentátor, aki szerint vannak idők, amikor egyáltalán nem baj, ha egy országnak adóssága van, különben instabilitás fenyeget.
Míg a mainstream lapok továbbra is a globális felmelegedés lázában égnek, nemigen kap figyelmet az a tény, hogy a Föld hőmérséklete az elmúlt 15 évben a megugró CO2-kibocsátás dacára nemigen változott, sőt, mint arra a Forbes gazdasági lap kommentátora felhívja a figyelmet, valójában a globális lehűlés veszélyére kéne odafigyelni. Peter Ferrara röviden, de alaposan végigveszi az elmúlt évszázadok klímaváltozásainak legfontosabb állomásait, hangsúlyozva: az ember által okozott CO2-kibocsátás "üvegház-hatása" gyenge, marginálisnak tekinthető a klímaváltozás természetes okaihoz képest. A Föld valódi hőmérsékleti adatai egyre nagyobb eltérést mutatnak az IPCC (az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete) "alarmista" klímamodelljeihez képest – írja a Forbes szerzője.