Élet Unortodoxisztánban

Míg a kormánypárt aratásról, emelkedésről, Európa-szerte csodált új modellről konfabulál, addig a recesszió, az infláció, a növekvő szegénység, a befektetések elmaradása, a nem szűnő foglalkoztatási válság kemény társadalmi tények. A miniszterelnök széltében-hosszában tágítja a centrális politikai erőteret, s magabiztosan rendezkedhetne be évtizedekre, ha csak egy kicsit is működne az ország. De hát, nem működik.

A képmutatás, a szervilizmus, a korrupció és az idiotizmus nem kísérőjelenségei a Fidesz rendszerének, hanem építőkövei. A választók többsége ezt már rég nem támogatja. Persze Orbán Viktor kezében számtalan eszköz van, amelyek a felszínen, sőt a hatalmon maradását szolgálhatják. Nem fél használni ezeket. Mégse mindegy, hogy az állampolgár és az ellenzék hozzáhülyül a rendszerhez, vagy megpróbál jobbat kitalálni helyette.

Meder

A végén majd kezet fog egymással Mesterházy Attila és Bajnai Gordon. A fennálló választási rendszerből fakadó kényszer és a felek presztízsféltése miatt nehéz elképzelni, hogy ne legyen megegyezés. Az ellenzéki együttműködés medrét kivájták, de víz még nem folyik benne.

Október végén az Együtt 2014 ernyőt bontott: választási szövetségbe hívott mindenkit. Igaz, ehhez a "mindenkihez" azért odatettek egy apró betűs rész. Aztán kiderült, hogy akiket hívnak, nem jönnek, akik meg jönnek, azokat (még) nem hívnák. A gyors egyesítési stratégia november második felére kifulladt. Ebben a pillanatban az MSZP tárgyalási ajánlatot tett, amit az Együtt 2014 nem utasíthatott vissza. A szocialisták indítványában szerepet játszhatott annak belátása, hogy az Együtt 2014 létezik, az őt támogatók nem lesznek nélkülözhetők a választási küzdelemben. Az MSZP emellett azzal is kalkulált, hogy egy ilyen megállapodásban a vezető szerep az övé lehet. S ha megindulnak a tárgyalások, az övé is marad: közös asztalnál ülve nehéz előzgetni egymást.

Erre az Együtt 2014 találta ki, hogy ott is ül majd, meg nem is. Tárgyal, de csak az alkotmányos rendezésről. Gazdasági és társadalmi ügyekről meg csak akkor, ha az alkotmány tekintetében megállapodás születik. Kérdés, mennyire racionális ez abból szempontból, hogy a választók nagy részét főként a megélhetés aggasztja. Másfelől viszont így az Együtt 2014 megőrzi taktikai mozgásterét, hiszen kevésbé köti a tárgyalási folyamat fegyelmező lojalitása. Az Együtt 2014 most januárban épp az ellenkezőjét teszi annak, amit októberben hirdetett: gyors ellenzéki integráció helyett elkülönült pártosodás és saját csatlakozásának halasztása zajlik. Bajnai Gordonéknak időre van szükségük ahhoz, hogy saját szervezetet építsenek és saját jelölteket találjanak. S talán ahhoz is idő kell, hogy számos szakpolitikai ügyben véleményt formáljanak. A Haza és Haladás agytrösztjét sokra értékelik, ám a teljes kormányzati spektrumot átfogó tervekkel egyelőre nem rendelkezik.

Az Együtt 2014 - egy vagy három? - pártként arra törekszik majd, hogy 50-60 alkalmas képviselőjelöltet nevezzen meg. Ez azt jelenti, hogy ebből a számból enged majd az Együtt 2014 az MSZP-vel tárgyalva. Az MSZP-nek is meg kell beszélnie számos saját jelöltjével, hogy mégse ő indulhat egyéniben. Az 50-60-as szintre célzás annak deklarálását is jelenti, hogy az Együtt 2014 a demokratikus ellenzék második ereje. És akkor az első, kizárásos alapon, az MSZP. Itt elérkezünk nagyjából minden problémák gyökeréhez. A 2010 előtti rendszerrel való folytonosság érvét átugranám; esetleg Juhász Péternek is odaadhatná valaki Bajnai Gordon CV-jét. Az MSZP megújulásának hitelességéről nyilván lehet hosszasan vitatkozni: sok-sok ragyogóan hiteles közéleti szereplő meg is teszi ezt. A 2010-es 990 ezer szavazat a szocialisták számára katasztrofális bukás volt, az összes többi ellenzéki szervezet számára viszont elérhetetlen csúcs. Az MSZP 2013-as ellenzéki vezető szerepe a többi ellenzéki párt kudarca is, aminek aligha csak külső okai vannak.

Ha az Együtt 2014 nagy valószínűséggel junior partner lehet csak egy választási és esetleg majd egy kormányzati együttműködésben, akkor – közeledünk a lényeghez – Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségének esélye is csökken. Márpedig az Együtt 2014 legfontosabb politikai tőkéje a volt miniszterelnök személye. Ez a tőke arra is alkalmas, hogy a miniszterelnök-jelölti ambíció visszavonásával nagyot szakítson a tárgyalási folyamat más területein, például hogy erős parlamenti frakciót biztosíthasson magának a jelöltállítás során. S persze megpróbálhatják célba juttatni Bajnait, aminek szintén csak akkor van értelme, ha az Együtt 2014 pártként megerősödik. Erős háttér nélkül Bajnai nem annyira Monti, mint inkább Medgyessy lehet, már ami politikai beágyazottságát és sérülékenységét illeti.

Gödör

Három hét sem telt még el az ellenzéki tárgyalásból, de egyvalamire máris alkalmasnak bizonyult: az összefogáspárti kórus elhalkult. Új pártokkal szokott ez lenni: általában mindenki vágyik új pártokra, de a konkrét új pártok mindig csalódást okoznak. Szép dolog az összefogás is, csak miért éppen ők? Volna erre két nyomós ok: ők vannak és senki sem csinált jobbat.

Az LMP azért nem fogadta el a meghívást, mert szerinte a tárgyalások választási együttműködést jelentenek. Márpedig ilyenben az LMP nem vesz részt az MSZP-vel és a DK-val. Az Együtt 2014 pedig azért ül csak fél fenékkel a széken, mert szerinte idő előtti koalíciós tárgyalás zajlik.

Az ellenzék örülhetne, ha tényleg csak ilyen gondjai lennének.

Az Együtt 2014 távollétében az MSZP, a DK, valamint  Árok Kornél SZEM nevű pártja és a Schmuck Andor vezette MSZDP a tárgyalások állandó résztvevői. Az Együtt 2014-nél talán úgy gondolkodnak, hogy ha a szocialisták magukra maradnak minden idők legszebben (mert szerencsére egyedüliként) éneklő főpolgármester-jelöltjével, továbbá a nép ellenségével, Gyurcsány Ferenccel és egy ex-bohócforradalmárral, akkor ezek a tárgyalások nem tűnnek majd túlságosan komolynak. Az Együtt 2014 pedig lebegtetheti azt a lehetőséget, hogy ha majd teljes erővel odaül, akkor és attól válik komollyá az egész. Azon se lepődhetnénk meg, ha az MSZP-t az az okoskodás vezetné, hogy csak próbálkozzon az Együtt 2014 a pártszervezet-építéssel. Aztán meg bukjon bele, ahogy eddig mindenki. Kopjon el Bajnai Gordon; mire a tárgyalásba belefogna, sokkal gyengébb lesz, mint amilyen volt. Ráadásul, a választások közeledtével ismét fokozódhat az összefogáspárti nyomás – egyezzetek már meg! –, ami ezúttal az MSZP-t támogathatja, hiszen ők tárgyalnak. Melléjük lehet odaülni. Igaz, azt viszont elkerülnék a szocialisták, hogy ugyanez a nyomás rájuk tolja Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségét.

A taktikázás mögött felderengenek valódi, megtárgyalásra méltó nézetkülönbségek is. Az Együtt 2014 – nem függetlenül második helyezettségétől – az ellenzéki szövetség átmeneti, alkotmányozó jellegében gondolkodik, hogy mielőbb megkísérelhesse az erőviszonyok újrarendezését. Az MSZP hagyományos koalíciós helyzetet állítana elő, mert az alkotmányozás hónapjai idején is muszáj lesz kormányozni, amire fel kell készülni. S persze az MSZP önmagában látja a majdani kormány fő erejét.

És van itt más is. Ha csak a terítéken lévő alkotmánynál maradunk: kukába kell dobni az alaptörvényt és teljesen új alkotmányt kell elfogadni? Vagy az alaptörvényt kell elviselhetővé módosítani? Most akkor ezentúl minden kormányváltás új alkotmányt eredményez? Ki lehet-e rakni a Fidesz kádereit a közjogi pozíciókból? Vagy nem lehet őket nem kirakni? Lehet-e nem jogállami eszközökkel jogállamot építeni? Vagy a nem jogállami eszközökkel felépített nem-jogállamot csakis nem jogállami eszközökkel lehet átváltoztatni jogállammá? Hogyan lesz legitim és tartós alkotmányunk? Társadalompolitikai és gazdasági ügyekben más kérdésekkel folytathatnám. Pontosan az volna a lényeg, hogy az ellenzéki tárgyalások ezekre a kérdésekre keressenek és adjanak választ. Ha nem így történik, akkor nem medret váj az ellenzék, hanem gödröt ás önmaga alá.

A fő kérdés nem az, lesz-e megegyezés. Inkább az, a felek milyen állapotban jutnak el a megállapodásig, és milyen lesz a tárgyalási folyamat megítélése. A politikai ésszerűség diktálja, hogy a taktikázás közepette az ellenzék egészének komolysága megmaradjon, s lehetőleg jócskán fokozódjon. Jelei mutatkoznak annak, hogy a társadalom egy része kijött a depresszióból: lázad, figyel, választ keres. Van tehát közönség, amelyhez az ellenzék odafordulhat, és amelyért felelős. A momentum az utcán hever. Addig, ameddig.

(A szerző politikai tanácsadó. Cége többek között a Magyar Szocialista Párttól is kap megbízásokat.)