Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy biciklis ország toleráns kell, hogy legyen, mert kényszerűen a másik szándékának, indítékainak megértésén és az együttműködésen alapul. Király Júlia közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke egy külföldi biciklis turista bőrérébe bújva Schilling Árpád rendező korábbi írására reflektál.
Jó biciklis turistának lenni Budapesten. A biciklis turista ráérősen kerekezhet végig a Duna mindkét oldalán, az Árpád-hídtól a Lágymányosi hídig, meg vissza. Jó biciklis turistának lenni Budapesten, még ha itt-ott el is tűnik a bicikliút. Néhol a járdán kell menni, néhol az úton az autók között, de egyre több helyen lehet gurulni az egyre nagyobb forgalmú bicikliúton. A biciklis turista a toleráns országokban érzi jól magát - ezért örül, hogy Budapesten sok a biciklista. Úgy gondolja, hogy egy biciklis ország sokkal nagyobb eséllyel lesz toleráns, "türelmes" ország.
Olyan hely, ahol a konfliktusokat nem erőszakkal oldják meg, a sokféleséget befogadják, ahol kevesebb a félelem, az ellenségeskedés, a dogmatizmus, a gyűlölet, a fanatizmus. Egy biciklis ország - gondolja a biciklis turista - toleráns kell, hogy legyen, mert kényszerűen a másik szándékának, indítékainak megértésén és az együttműködésen alapul.
A biciklis turista elteker a Ligetbe, megnézi a tavon úszó művészetet, elbámul a fura ötleteken, máshol ilyet nem látott. Átkarikázik a Szépművészetihez, meglepődik, a biciklit csak a bejárati rácshoz lehet kikötni - talán ide kevesen járnak biciklisták. Szeretné megnézni a Nyolcakat, ami barátai szerint egyedülállóan gazdag válogatás. Nehezen jut be, mert háromnegyed ötkor érkezik, és - mondják az őrök - csak fél ötig szabad bemenni, mert "a vezetés szerint legalább másfél óra kell a kiállítás megtekintésére". A biciklis turista nem csodálkozik - bár ilyet még soha sehol nem tapasztalt, de hallotta, hogy Budapesten újabban szeretik megmondani az embereknek, hogy mit tegyenek, mit szeressenek, mi az "igazi" művészet, mit (és ezek szerint mennyi ideig) kell nézni, látni, hallgatni.
Barátai azt mondják, olyan ez, mint a régi TTT (tilt, tűr, támogat), csak épp tiltani még nem tilt, de egyre kevesebbet támogat. Kiemelten csak azt, ami "jó az embereknek", ami "társadalmilag hasznos", ami a "nemzetbe szervesül". És miniszter fogja ezentúl meghatározni a "nemzeti szervezetként nyilvántartható szervezetek körét". A biciklis turista nem érti, miért nem "nemzeti" művészet minden, ami kísérlet, alternatív, más. Náluk nincs ilyen megkülönböztetés, de már megszokta, hogy Magyarország furcsa ország. A biciklis turista retteg a "tutit megmondóktól", a "biztos kezű ítészektől", mert tudja, hogy az a tolerancia vége.
A biciklis turista elgondolkozva karikázik át a tér túloldalára, a Műcsarnokba. Nézi Michael Borremans vízióját a "munka világáról", ahova hosszú tömött sorokban terelik a lehajtott fejű embereket. Ott ülnek a képeken lehajtott fejjel, az egyforma egyenruhájú, dolgozó, termelő emberek, akik épp saját arcmásukat varrják szorgalmasan, eszik a szakállukat vagy kifeszítve lógnak bábként.
Nekünk nem kell olyan művészet, ahol a képen az emberek saját arcukat varrják és szakállukat eszik - a biciklis turista barátai szerint már újra lehet ilyen mondatokat hallani, olvasni. Eszébe jut, hogy Hruscsov is megmondta az 1962-es legendás Manyezs-beli kiállítás megnyitóján, hogy "dolgozó népünknek nem kellenek a meztelen, zöld nők". A művészet kezd újra veszélyes lenni - mondják magyar barátai.
Hallotta azt is, hogy egy komoly, rangos művészeti díjat alapító üzletember szerint jelenleg nem még több művészre van szüksége ennek az országnak, hanem dolgozó, termelő emberekre. Ő maga betiltaná a művészeti szakköröket azokban az iskolákban, ahol nincs legalább kétszer annyi technikai szakkör. Nem egészen érti, hogyan képzeli valaki, főleg egy felelős üzletember, hogy művészek nélkül van művészet és művészet nélkül van élhető ország.
A biciklis turista saját országa tapasztalatából tudja, hogy a fiatalok a művészeti szakkörben, az iskolai színjátszó körben "tanulják meg" a kreativitást, mert országai pedagógusai hiszik, hogy a kreativitás is tanulható, csak éppen nem szigorú tanrendben, hanem a felszabadult alkotásban. Tudja, hogy országának munkaadói előszeretettel alkalmazzák a kreatív munkavállalókat, és a kreativitást helyzetgyakorlatokban, nem szokvány feladatok megoldásában próbálják tesztelni. Tudja, hogy ezeken a vizsgákon sokkal jobban megfelelnek azok a fiatalok, akiknek iskolai élményei között a művészettel való első, alkotó találkozás is benne volt. Úgy hallotta, a magyar gazdaságot is kreatív, innovatív munkával akarja kormány fellendíteni. Nem érti, hogyan lehet a művészet ellenében kreativitást "csinálni". Arra gondol, ha talán több biciklis lenne a gazdaságpolitikusok között - többet értenének meg a mozgás és gondolkodás szabadságából. Talán még a "nemzeti" osztályozást is elfelejtenék.
Nagyon jó végigtekerni a Duna mentén a Lágymányosi hídtól az Árpád hídig és vissza, csak úgy, ráérősen, mint egy biciklis turista. Néha azt képzelem, hogy csak egy biciklis turista vagyok Budapesten.
Király Júlia
