2011. március. 22. 12:55 Pelle János Utolsó frissítés: 2011. március. 22. 13:22 Vélemény

Pokol Béla: Az állam legyen erős és ütőképes

Az „erős állam” helyreállításának, illetve megteremtésének igénye jut kifejezésre az új alkotmány tervezetében is, melyet a parlamenti képviselők kétharmados többsége április végén tervez elfogadni. Pokol Béla politológus, az ELTE jogi karának vállaltan jobboldali professzora nemcsak hogy egyetért az erős, csak az ellenzék és a szabad sajtó által korlátozott hatalom megteremtésével, de még lennének hozzá ötletei is.

hvg.hu:  A Fidesz alkotmánytervezetét, alighogy nyilvánosságra hozták, élesen bírálják a baloldalon. Készítőit túlzott hatalomkoncentrációval, diktatúra előkészítésével vádolják. Nem is vesznek részt az alkotmánytervezet körüli vitában. Nem lesz így túlságosan részrehajló az új alaptörvény?

Pokol Béla: Abból kell kiindulni, hogy egy pluralista demokráciában csak a nép által választott képviselők meghatározott többsége képes és jogosult az alkotmányozásra. Mindig lesz egy kisebbség, mely a többség döntéseit ellenzi.

Pokol Béla

Ez érvényes a kétharmados többség döntéseire is, ez így természetes. Azt, hogy száz százalékos legyen többség, vagyis a jelenlegi parlamentnek mind a 386 képviselője teljes egyetértésben fogadja el az új alkotmányt, elképzelhetetlen. Mint ahogy az is, hogy a kormánytöbbség az ellenzékkel együtt kormányozzon.

hvg.hu: A baloldal arra hivatkozik, hogy „nincs alkotmányozási kényszer”.

P.B.: Alkotmányozni általában nagy politikai szakadások, forradalmak után szoktak, amikor az előző hatalom képviselői eltűntek, de az újak még nem léptek színre, és a hatalmi viszonyok még nem artikulálódtak. Ez volt nálunk a helyzet 1989-90-ben, de ekkor nem alkottuk meg az új alkotmányt. Az történt, hogy egy néhány fős értelmiségi csapat a rendszerváltás utolsó hónapjaiban gyorsan átdolgozta, a demokrácia elvárásaihoz igazította az 1949-es alaptörvényt, majd az utolsó pártállami parlament jóváhagyta azt. Húsz év múlva, most jött el az idő, hogy a bevezetője szerint is átmeneti alkotmányt egy újabb, tartósabb alaptörvénnyel váltsuk fel.

Azok, akik kifogásolják is a jelenlegi alkotmányozás legitimitását, hogyan fogadják el legitimnek az, ami a rendszerváltáskor történt?! Az alkotmányokról mondják, hogy „csak milliók akaratából, a tömegek pecsétjével” születhetnek. Erről 1989-ben szó sem volt. A jelenlegi alkotmányozási kényszer onnan ered, hogy akkor nem tudtunk legitim alkotmányt létrehozni.

hvg.hu: Ön tehát azt sugallja, hogy konfliktusba került a hatalommegosztás igénye a hatékony kormányzást célzó törekvésekkel?

P.B.: A modern demokráciáknak alapvetően két modellje van ezen a téren, a brit és az amerikai. Az előbbiben a nép által választott alsóház a teljes államhatalmat birtokolja. Ennek ellensúlya kizárólag az ellenzék és a szabad sajtó. Ettől alapvetően különbözik az Egyesült Államok politikai rendszere, mely a hatalmat megosztja a különböző hatalmi ágak között, és így működteti a demokráciát. Az angoloktól vették át a modellt a 19. század második felében az európai országok is, kis módosításokkal. Az 1989-ben bevezetett, a hatalom egységére épülő magyar modell is lényegében a brit modellt követi. De az Alkotmánybíróság az idők folyamán hozott döntéseivel kikényszerítette a hatalmi ágak megosztását, bár ez ellentétben állt az alkotmány szövegével.

A Fidesz jelenlegi alkotmánytervezete visszatérést jelent az egységesebb hatalmi modellhez, amit én üdvözlök.  Bár még ez a szöveg sem mentes bizonyos ellenmondástól. A B. cikkely 3. bekezdése kimondja, hogy a hatalom forrása a nép, amit a 4. bekezdés úgy önt formába, hogy a „a nép hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja”. Mégis, a C cikkely 1. bekezdése a hatalommegosztást deklarálja. Ez ellenmondást tükröz, vagyis azt, hogy az alkotmány kidolgozói nem tudták eldönteni, melyik modellt kövessék, a britet vagy az amerikait. Várható, hogy az alkotmánybíróság fel fogja oldani ezt az ellentmondást, természetesen úgy, hogy újra a hatalom megosztását preferálja majd, ami idővel újra egy szétszaggatott, legyengített állam létrehozásához vezethet.

hvg.hu: Ezek szerint ön üdvözli a hatalom koncentrációját az új alkotmányban, sőt, még ezt is kevesli. Nem gondol arra, hogy Magyarországon az erős, egységes hatalom eszméje mekkora visszatetszést kelt az ismert történelmi előzmények miatt?

P.B.: A hazai „main-stream” média valóban folyamatosan kifogásolja a hatalom koncentrációját. De ez nem mindig volt így. Emlékezzünk arra, hogy amikor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, mennyire kifogásolta, hogy néhány közjogi pozícióban - a hatalommegosztás működése miatt - az ellenzék emberei ülnek, és folyamatosan „párhuzamos államról”, beszélt, melyet fel kellene számolni. Ezt a domináns média akkor minden további nélkül elfogadta. Vagyis az erős államot általában a hatalmat gyakorlók támogatják, míg ugyanazok ellenzékben a hatalommegosztást preferálják.

Márpedig az elmúlt húsz év éppen arról szólt, hogy párhuzamos hatalmi centrumok működtek, melyek lebénították az állam működését, éppen akkor, amikor fel kellett volna lépnie Brüsszellel, illetve a globalizmus kihívásaival szemben. Én a brit modell híve vagyok Magyarországon. Az államnak egységesnek és ütőképesnek kell lennie, de mindig biztosítani kell a lehetőséget, hogy ha a kormány rosszul működik, az ellenzék leválthassa.

Kétségtelen, hogy mind a cseheknél, a lengyeleknél, mind az oroszoknál vagy az ukránoknál van egy bizonyos mértékű hatalommegosztás. A lengyeleknél például ismert volt az eltérő ciklusra választott miniszterelnök és az államfő hosszabb ideig tartó konfliktusa, a cseheknél is előfordultak hasonló ütközések. Ez az amerikai, hatalommegosztó modelltől eltérő „félprezidenciális” rendszer. Nálunk viszont a kormányfői hatalom kivételesen erős, ugyanakkor az új alkotmánytól kissé erősödni fog az államfői hatalom is. Ennek jele, hogy mostantól a Legfelsőbb Bíróság elnökét (új nevén: a Kúria elnökét) is csak az államelnök jelölésére választhatja meg az Országgyűlés, míg a lecserélésre kerülő alkotmányban csak a Legfőbb Ügyész jelölésére volt jogosítványa.

hvg.hu: Ám az Alkotmánybíróságnak némileg szűkül a jogköre.

P.B.: Ezen nem is lehet csodálkozni, tekintettel arra, hogy nálunk működött a legnagyobb hatalmú ilyen testület a világon. Szinte egy második törvényhozás második kamaráját alkotja, amely, a világon egyedülállóan széles módon, maga alá rendeli a sokmillió állampolgár által választott Országgyűlést és annak törvényeit. Egy ilyen széles jogkörrel szemben megalapozottak a kifogások, különös tekintettel arra, hogy ebben a demokratikus legitimációt nélkülöző testületben gyakran 6:5 arányban születnek a döntések. Antall József sok esetben Sólyom Lászlóval, és az általa vezetett alkotmánybírósággal összefogva hiusította meg 1990 és 1994 között a konzervatív többségű parlament döntéseit. A híres mondása, „tetszettek volna forradalmat csinálni!” ahhoz, hogy nagy változások legyenek, nem volt őszinte. Kormányfővé választása után nagyon erős volt kormányának alkotmányjogi helyzete, nagy változtatásokat tudott volna végrehajtani, mégsem tette.

A nagyhatalmú nyugati körök nyomására hallgatva Antall asszisztált a „túlbiztosított” politikai rendszer kiépítéséhez, mely garantálta, hogy a régi rendszer vezetői közül senkinek ne essen bántódása, és a privatizáció is akadálytalanul menjen végbe. De a hatalmi rendszer szétszabdalása idővel megbosszulta magát, és az MSZP kormányzatok 2002-től 2010-ig tartó, tehetetlen sodródásához vezetett. Ezen kíván most változtatni a Fidesz az új alkotmánytervezettel, kiváltva az ellenzék éles bírálatát, sőt, távol maradását az alkotmányozás folyamatától.   

hvg.hu: Ön üdvözölte az ombudsmanok státuszára vonatkozó tervezett változtatásokat, vagyis hogy az alkotmánytervezet szerint a négy független ombudsman helyett csupán egy maradna. Ezt is a hatékony kormányzás iránti szimpátiától vezérelve?

P.B.: Az ombudsmani hivatal Skandináviában született, abból a célból, hogy jelezze a nyilvánosság számára a demokratikus törvényhozás alá rendelt kormányzat és minisztériumok bürokratikus visszaéléseit, és felhívjon a kisebb hatósági és igazgatási hibák kijavítására. Magyarországon azonban a négy ombudsman önálló, egyszemélyes alkotmánybíróként, alkotmányos alapjogvédőként működik. Nyugaton ilyen jellegű, nagyhatalmú ombudsmanok sehol sem találhatók. 1999-ben már oda jutottunk, hogy az általános ombudsman, aki akkor Gönczöl Katalin volt, a parlament demokratikus működését kezdte ellenőrizni. Ez ellen én akkor kifogást emeltem az Alkotmánybíróságon, ahol a beadványomnak helyt is adtak, és megsemmisítették az ebben az irányban is értelmezhető törvényi rendelkezéseket.

Az ombudsmani hivatal erejét persze igazán az adja, ha a domináns média embere kerül e pozícióba, és a kormánnyal szembeni kifogásait ezerszeres felhangosításban tálalják. Volt olyan ombudsman, Majtényi László, aki ha megszólalt, hetekig attól zengett a média, vagyis a nyilvánosság minden kezdeményezését felkarolta. Ugyanakkor volt olyan ombudsman, Lenkovics Barnabás, akit a sajtó szinte figyelemre sem méltatott, és megszólalásait agyonhallgatta. Az új alkotmány tervezete most egyetlen ombudsmani tisztséget tartana meg az eddigi négy helyett, ami üdvözlendő, de ennek a jogköre még így is példátlanul széles maradna azzal, hogy nem egyszerűen az igazgatási hibák elleni fellépést rögzíti feladatának, hanem az alapjogok védelmét.

Hirdetés
hvg360 Németh András 2025. február. 14. 18:36

Trump és kinevezettjei most egyértelművé tették Ukrajnáról, amit eddig nem lehetett kimondani

Bár igaz, hogy Donald Trump és az amerikai elnök magas rangú kinevezettjei elébe mennek az ukrajnai rendezéssel kapcsolatos orosz követeléseknek, Ukrajnában úgy vélik, az egyre valószínűbbnek tűnő tűzszüneti tárgyalásokon nem csak Moszkva érdekeit veszik figyelembe. Többek szerint egyébként nincs is végleges amerikai béketerv, inkább arról van szó, hogy a mindkét felet zsaroló washingtoni kormányzat a fejleményekhez igazítja következő lépését.