Egy új politikai rendszer megalkotói nehezen szoktak ellenállni annak a kísértésnek, hogy a jövőt jobbnak, nemesebbnek, szebbnek és igazságosabbnak tüntessék fel, mint az addigi korszakokat. Különösen így van ez Magyarországon, ahol a XX. században egyik rendszer követte a másikat, és mindegyik rendszer képviselői erőteljes szavakkal ítélték károsnak, nemzet- vagy népellenesnek a korábbi politikai rendszereket. A kizárólagosságra való törekvés, illetőleg az uralomra került hatalmi elitek pozíciójának megszilárdítása érdekében aztán vagy erőszakosan félretolták az ellenzéki politikai erőket (pl. az 1949-1989 közötti szocialista rendszerben), vagy erőteljesen korlátozni igyekeztek azokat (a Horthy-korszak idején). 

Az Orbán-kormány tagjai

MTI

Az 1989-90-es változás politikai rendszere egyfelől tovább haladt a magyar történelmi hagyomány azon útján, hogy a korábbi rendszerrel (a Kádár-rendszerrel) radikálisan szembefordult, másfelől viszont megszakadt a történelmi folytonosság: az elmúlt két évtizedben lehetőség volt a versengő pártok közötti küzdelemre, és ebben az időszakban természetessé vált, hogy hol az egyik, hol a másik politikai erő (illetve koalíció) kerül kormányra. Ebben a két évtizedben a nyugati liberális demokráciák politikai rendszereihez, azon belül is a parlamentáris kormányformákhoz csatlakozott az ország. 

Meddig megy el a Fidesz?  

Amikor a 2010-es választási győzelem után Orbán Viktor és a Fidesz egyfelől „fülkeforradalomról” és a korábbi rendszer megdöntéséről beszélt, másfelől a kormányváltásnál lényegesebben nagyobb változást sejtető nemzeti együttműködés rendszerének kialakítását jelölte meg az új parlamenti ciklus céljaként, akkor az 1989-90 előtti rendszerváltozásokat kísérő emlékképet hívott elő: az előző rendszer(ek) pellengérre állítását. Ezt az érzetet tovább erősíti, hogy az 1945 utáni kommunista hatalomátvételt az 1949-es alkotmány, a szocialista rendszer végét az 1989-es átfogó jellegű alkotmánymódosítások tetézték be, és hamarosan szintén új alkotmány születik. Azzal, hogy a Fidesz egy új politikai rendszer megalkotását hirdette meg, a magyar történelem fent vázolt „egyik rendszer megy a másik után” útjára lépett. Teszi ezt annak ellenére, hogy a körülmények merőben mások, mint 1918-19-ben, vagy akár 1945-ben, hiszen az euróatlanti közösség (NATO, EU) részei vagyunk, és két évtizede általános választójogon alapuló többpártrendszerben élünk. 

A tapasztalat azt mutatja, hogy tőlünk nyugatabbra is lehetnek demokrácián belüli rendszerváltozások, amelyre bizonyságként szolgál a francia félelnöki rendszer 1958-ös megteremtése. Franciaországban azonban nem egy diktatúrából, vagy autoriter rendszerből váltottak demokráciára, mint történt Magyarországon 1989-90-ben. 

Ha tehát Magyarországon hirdet új, alkotmányozói hatalommal felruházott politikai erő új rendszert, és azt ráadásul ezt új alkotmánnyal pecsételi meg, akkor óhatatlanul arra kell gondolni, hogy itt valóban valami más, újszerű politikai rendszer alakul ki, hiszen a magyar politikai kultúra szerves részét alkotó modern történelmi hagyományok egyértelműen erre predesztinálnák az országot. Ettől függetlenül, az új rendszer valószínűleg magának vallja a nyugati demokráciák fontos értékeit (pl. hatalom önkényességének erőteljes korlátozása a jogállamiság elve szerint, szabad választások, polgári tulajdon, fékek és ellensúlyok rendszere). 

Amennyiben egyetértünk abban, hogy a Fidesz vállalja a fenti demokratikus normákat, akkor felvetődik a kérdés: miért kell egy új rendszert nemcsak hirdetni, de egyenesen megteremtésére törekedni? Nem lett volna elég az 1989-90-es rendszer korrekciója? Ha az nem elégséges, akkor hova akar kifutni az eddig ismert és még homályban rejtőző változtatásokkal a Fidesz-hatalom? A továbbiakban annak áttekintése következik, hogy a Fidesz alkotmánytervezete milyen mértékben foglalja magában az új politikai rendszerre való törekvést. 

Mit ígér az alkotmánytervezet? 

Az új Alkotmány tervezete szerint továbbra is demokratikus jogállam marad Magyarország, és ezzel nemcsak a most még hatályos Alkotmány megfogalmazását veszi át, de kimondatlanul épít az Alkotmánybíróság eddigi ítéleteire is. Az AB ugyanis nem egy jogszabályt a demokratikus jogállam részét képező jogbiztonság elvére hivatkozva semmisített meg. A Fidesz megtartotta azon ígéretét is, hogy nem mozdul el az elnöki, félelnöki rendszer irányába, hiszen a legújabb tervezet szerint a köztársasági elnök hatásköre érdemben nem változna, vagyis megmaradna a napi politikára kevés gyakorlati hatást biztosítani képes hatáskör. Ezt bizonyítja az is, hogy a köztársasági elnök kinevezési jogköre a jövőben is miniszteri ellenjegyzéshez lesz kötve, a kormányzati szervek működésének irányítására viszont nincs befolyása. Nem korrigálták viszont az ettől a köztársasági elnöki szerepkörtől idegennek tűnő jogosítványt, hogy az elnök továbbra is kezdeményezhet törvényeket, sőt akár azoknak a vitáján is felszólalhat. 

Az alkotmánytervezet az állampolgári alapjogokat a mostaninál részletesebben tárgyalja (tegyük hozzá: az eddiginél jobb struktúrában), itt azonban már jelentős változtatásokkal él. Az alapjogi fejezet elején rögtön olvasható a következő szövegrész: „Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”. 

Az eddigieknél is tágabbra nyílhat a kapu az alapjogok korlátozása előtt ennek a mondatnak a segítségével, pl. a sajtószabadságnak a továbbra is védendő értékével a jogalkotó a jövőben a jó hírnévhez való jogot részesítheti inkább előnyben. Igaz, hogy a sajtószabadság, vagy a véleménynyilvánítás szabadsága eddig sem volt korlátlan, de az Alkotmánybíróság eddig inkább a véleménynyilvánítás szabadságát helyezte előtérbe (lásd a közszereplők bírálhatóságát). Igaz, az AB-tól eddig sem volt idegen a különböző alkotmányossági alapértékek ütközésének vizsgálata, vagy az „arányossági teszt” elvégzése, de nagy kérdés, hogy az alkotmánybírósági vizsgálat mennyiben tud majd építeni a fenti, kissé kacifántos mondat fényében az eddigi alkotmánybírósági határozatokra. 

A tulajdonhoz való jogot elismeri ugyan a dokumentum, de rögtön hozzáteszi, hogy „a tulajdon társadalmi felelősséggel jár” – akár egy feles törvény is részletezheti majd (ma még nem ismert módon), hogy a „társadalmi felelősség” alatt milyen, a tulajdonjogot esetleg korlátozó szabályozásokat kell majd értenünk. 

Az új Alkotmány maga is jelentős közjogi változtatásokat léptetne életbe.  Egyáltalán nem biztos, hogy a vármegyék visszaállítása pusztán névcserét jelent.  A Legfelsőbb Bíróság helyett Kúria alakulna. A bíróságok önkormányzatát megtestesítő Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem szerepel az alkotmány-tervezetben, ez akár meg is nyithatja megszüntetésének a lehetőségét, és felveti azt a kérdést, hogy a kormány nem kíván-e beavatkozni a bíróságok irányításába? 

Az Alkotmánybíróság nem kapná vissza megnyirbált hatásköreit, sőt még tovább szűkülne a mozgástere: utólagos normakontrollra ugyanis csak szűk körben lenne lehetőség. Miközben ma még bárki fordulhat az Alkotmánybírósághoz, a jövőben ez csak egyedi alkotmányjogi panasz, a Kormány vagy az országgyűlési képviselők egynegyedének kezdeményezése alapján történhetne meg.  Ennek egyik gyakorlati következménye, hogy mivel jelenleg egyetlen ellenzéki pártnak sincs egyedül egynegyedes parlamenti aránya, egyikük sem fordulhat majd az AB-hez az utólagos normakontrollra irányuló kérelemmel. 

Radikális változások 

Lehetőség lesz a már elfogadott jogszabályok előzetes alkotmányossági vizsgálatára, de ezt csak a parlament teheti meg, a törvény kezdeményezőjének, a kormánynak, illetve az Országgyűlés elnökének zárószavazás előtt megtett indítványára. A Fidesz alkotmánytervezete tehát az adott törvényt kétségbe vonó ellenzéki pártfrakciónak nem adja meg a lehetőséget az előzetes normakontrollra. 

Új elem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökéből, az Állami Számvevőszék elnökéből és a köztársasági elnök által a Tanács elnöki posztjára kinevezett személyből álló Költségvetési Tanács is, amely megvétózhatja a költségvetést az államadósság vélelmezett növekedése esetén. Ez már most súlyos politikai feszültségeket vetít előre a Fidesz következő választásokon elszenvedett esetleges veresége utáni időszakra. Erre az időszakra ugyanis a Költségvetési Tanács mindhárom tagja vélelmezhetően a Fidesz mellett kitartó személy lehet, hiszen addigra nem csak az ÁSZ elnöke, vagy Járai Zsigmond lesz az a személy, akik a Fidesszel való jó kapcsolatuknak köszönhetik elsősorban megbízatásukat, hanem Orbán Viktor által kinevezésre javasolt ember lehet a Magyar Nemzeti Bank elnöke (Simor mandátuma 2013-ban lejár). A Költségvetési Tanács tehát akár blokkolhatja majd egy nem fideszes többségű parlament költségvetéssel kapcsolatos törvényhozását. 

Nem szabad ugyanakkor elfeledkezni arról sem, hogy egy közjogi rendszer jóval szélesebb az alaptörvénynél. A Fidesz-kormányzásnak már eddigi 9 hónapjából sem hiányzott az alkotmányjogi rendszer átalakítása, amelyik az új Alkotmány elfogadása után tovább zajlik majd. Felálltak a kormányhivatalok, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság (a korábbi ORTT-nél erősebb jogosítványokkal), napirenden van a járások visszahozatala. Egyre több szó esik kórházak állami tulajdonba vételéről, a közoktatási intézmények közvetlen állami felügyelet alá vonásáról, vagy pl. az önkormányzati jegyzők állami alkalmazottakká való minősítéséről. Volt visszamenőleges hatályú jogalkotás, a MAL Zrt. mintájára a kormány vészhelyzetben egyedi határozattal felügyelete alá helyezhet magáncégeket, és napirenden van az állam befolyásának kiterjesztése a versenyszféra bérpolitikájára is oly módon, hogy azon cégek nyerhetnének csak állami megbízást, pályázatot, amelyek a kormány által elvárt béremelést végrehajtják.   

A 2011-es alkotmányt a Fidesz esetleges választási veresége esetén is igen nehéz lesz majd egy következő ciklusban módosítani, ugyanis egyelőre nem látszik a Fidesszel szembeni olyan jelentős erőtér, amelyik kétharmados többséget tudna szerezni a következő Országgyűlésben. Fontos hónap elé nézünk: a tervek szerint április második felére már lesz új Alkotmány.