"Ha szükséges, az év második felében módosítjuk a médiatörvényt" – interjú Pálffy Istvánnal
Nem kell rettegnie a médiának, a sajtó szabad Magyarországon, a médiatörvény kommunikálásával voltak gondok, ám kifogások esetén van esély a jogszabály módosítására – állítja Pálffy István, a KDNP képviselője, a törvényhozás Kulturális és Sajtóbizottságának alelnöke, a hvg.hu-nak adott interjúban.
hvg.hu: Ön azt mondta december közepén, hogy aggasztó lenne, ha a médiatörvény következményeitől rettegne a média. Nos, most rettegnek… Erről mi a véleménye?
P. I.: Most rettegnek, de tényleg? A rettegést nem tudom értelmezni. Látható, hogy a sajtó dolgozik, a magyarországi és a külföldi is. Vannak aggodalmak, szakmai félelmek, aggályok, de hogy rettegnének, ezzel messze nem értek egyet. Szerintem nem rettegnek, dolgoznak, végzik a dolgukat.
Bírálják és kritizálják azt a törvényt, ami most nagymértékben velük foglalkozik, és befolyásolja a jövőbeni munkájukat. És teszik ezt jogosan és szabadon. Ez azért bizonyos értelemben a kritikákat is más megvilágításba helyezi, mert teszik ezt szabadon.
hvg.hu: Mégis, mit szól ahhoz, hogy a nyugati sajtó, az Economisttól a die Weltig, már hetek óta a magyar médiatörvényt csócsálja. Valóban csak a kommunikáció volt elrontva?
P. I.: Más okai is vannak, nemcsak a kommunikáció lett elrontva. Az egyik oka egészen biztosan az uniós elnökség. Ilyenkor mindenkire nagyobb figyelem irányul, ez természetes. Ez olyan, mint, ha valaki olimpiát rendezne. A másik oka az, hogy például a müncheni olimpián volt egy jelentős merénylet. Ilyen eseményeket azért használnak ki terrorcsoportok, hogy látványosságot és médiapublicitást biztosítsanak maguknak. A támadások egy része is erről szól.
hvg.hu: Mire gondol?
P. I.: Kifejezetten azokra a megfogalmazásokra gondolok, miszerint Magyarország „egy büdös kis ország, és egy ronda hely”. Ezek olyan gyalázatos, visszatetszést keltő, és egyébként a magyar emberek mindegyikének fájó megfogalmazások, melyek azért bizonyítják azt, hogy a sajtó szabad és ebben a megfogalmazásban elég sok minden megengedhető neki. Továbbá azt is bizonyítják, hogy vannak olyan erők, melyek ezt a helyzetet, hogy Magyarországra irányul a figyelem, kihasználják. Bedobják ebbe a médiatérbe az ilyen véleményeiket is. Aztán vannak olyanok, melyek ezzel gazdasági érdekeiket akarják szolgálni. Ilyennek tartom például annak a 13 multinacionális vállalatnak a tiltakozását, melyek elsősorban a német kormányt akarták nyomás alá helyezni a válságadók bírálatának tekintetében. Az is benne van, hogy Magyarországról ilyenkor érzékeltetni kell valamit. Olyan látszatot keltenek, hogy Magyarország antidemokratikus hely.
A bankadót vagy a válságadókat a nyugat-európai átlagpolgárok nem fogják tudni értelmezni. A lapok nem is nagyon akarják taglalni, nem akarják a saját közönségüket fölpiszkálni, a nyugati közönség ugyanis egyetért ezekkel a gondolatokkal. Kihasználják azt a helyeztet, hogy Magyarország az unió soros elnöke lett. Itt van egy olyan médiatörvény, amelyet a közönség számára lehet értelmezni. Olvasatlanul rá lehet sütni azonnal a bélyeget, ki lehet kiáltani rá, hogy akadályozza a sajtó szabadságát.
hvg.hu: És mi a véleménye a médiatörvény kommunikálásáról?
P. I.: A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) , melyet a médiatörvény létrehozott, a kormánytól független közigazgatási szerv. Neki a dolga kommunikálnia szakmailag, aztán pedig a kormánynak kell lépnie, politikai szempontok szerint. A háttér-kommunikáció elsősorban az autonóm NMHH feladata volt, ilyen esetekben kezdeményező szerepet kellett volna betöltenie. Mára viszont reaktív szerepbe kerültünk. Lehet, nem fajultak volna a dolgok idáig, ha az érintettek először proaktívan kommunikáltak volna.
hvg.hu: Komolyan mondja, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság autonóm szerv?
P. I.: Igen, értse meg, a kormánytól teljesen független, autonóm szerv!
hvg.hu: A legújabb döntés értelmében a nyomtatott sajtót és az internetet hat hónapra kiveszik a médiatörvény hatálya alól, marad az audiovizuális média, amit szabályoznak. Nem kellett volna eredetileg is csak erre korlátozni a törvényt, egyéb visszaéléseket pedig a bíróságokra bízni?
P. I.: A féléves halasztásra azért van szükség, mert megfelelő felkészülési időt kell adni azoknak a sajtótermékeknek és az internetes sajtónak, melyek eddig ezt a működést nem gyakorolták. Nem ennek a szabályrendszernek megfelelően dolgoztak. Ez a felkészülési idő. Ez az a követelmény, mely alkotmányosan azt biztosítja, hogy megfelelő idő legyen a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez, s ezt ne lehessen alkotmányossági szempontból kifogásolni. Ezt szolgálja ez a módosítás. Nem pedig azt - mint, ahogy már hallom -, hogy az uniós elnökség alatt ne lehessen megbüntetni az internetes sajtót. Ez butaság! Nem arról van szó, hogy a törvény hatályát eleve korlátozni kellett volna. . Hanem arról, hogy a szabályrendszer mindenfajta sajtótermékre kiterjed. Minden visszaélés ugyanakkor végső soron a bíróságokra van bízva. Ha valaki nem fogadja el a Médiahatóság döntését, akkor jön a bíróság. A dolog eddig is ugyanoda vitt, ez a lényeg.
hvg.hu: Mégis, várható-e a törvény visszavonása, esetleg módosítása?
P. I.: Visszavonása biztos nem várható. Jogbizonytalanság nem lesz, ez volna a legrosszabb megoldás. Nincs olyan erős indok ebben a pillanatban, ami ezt alátámasztaná. A módosítás ugyanakkor elképzelhető. Fontos az Európai Bizottság vizsgálata. Mondhatja, hogy vannak olyan pontjai, melyekben ők változtatást látnának szívesen. Az ilyesmit érdemes megfontolni. Másrészt a működés során előállhatnak olyan működési anomáliák, melyek miatt változtatni kell a törvényen, hogy lehetőség legyen a javítására.
hvg.hu: De nem lett volna eleve egyszerűbb tárgyalni a szakmai szervezetekkel, és nem menetközben javítgatni a hibákat?
P. I.: Bizonyos részéről volt vita, bizonyos részéről másfajta diskurzus folyt, és volt, amiről nem volt párbeszéd. Nem volt társadalmi vita a szakmai szervezetekkel az első körben, nyáron, a hatóság új rendszerű felépítéséről. Miért is lett volna, ez egy hatóság. A hatóságról és a kuratóriumokról nem kellett nyáron egyeztetni. Ez rendszerirányítási kérdés, nem volt szükség társadalmi diskurzusra. A médiaalkotmányról szóló vita viszont két és fél hónapig nyitva volt, rengeteg szakmai szervezettel egyeztettünk. Másrészt az ősszel a Parlament elé kerülő nagytörvényről például a kábelszövetségekkel és reklámszervezetekkel szintén történtek szakmai egyeztetések.
hvg.hu: A jelenlegi helyzetben Ön személy szerint milyen megoldást javasolna a feszültség enyhítésére, a külföld megnyugtatására?
P. I.: Nem az én dolgom, hogy javaslatokat tegyek. Annyit mondhatok, hogy amit megért a nyugati közvélemény, illetve, ami számára fontos, azt kellene egy kommunikációs elképzelésbe ültetnünk. Azt, hogy rámutassunk arra, a sajtó szabad Magyarországon. Az EU Alapjogi Chartájának 11. cikkével van, ugye, probléma. Ez kimondja: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, országhatárokra való tekintet nélkül. Továbbá: a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani.” Ez az a pont, melyet az Európai Bizottság vizsgálni fog. Itt az lesz a kérdés, hogy a médiatörvény hatósági szabályozási része vajon aránytalanul sérti-e ezen jogokat. Van ugyanakkor az 1. cikk, ez pedig az emberi méltóságról szól. Ez is alapjog, s nincs köztük sorrend. Azt javasolom, arra a szintre vigyük a dolgokat, hogy azt a nyugati közönség is felfogja, miről van szó, s megértse. Nyugaton ugyanilyen problémák vannak, az emberi alapjogok gyakran ütköznek. Ezt kell megmagyarázni, a hasonló helyzetekre kell rámutatni.
hvg.hu: Még decemberben Ön néhány „puhító” javaslatot terjesztett elő. Lehet, most ismét előterjeszt módosításokat?
P..I.: El tudom képzelni, hogy a médiatörvénnyel még lesz dolgunk, miután az Európai Unió megvizsgálja a saját törvényét, illetve fordítását. Ez egy hosszú procedúra lesz. Biztos, hogy nem az uniós elnökség ideje alatt kerül majd rá sor. Ez egyszerűen több időt vesz igénybe 4-5 hónapnál. Ha lesz az Európai Bizottságnak kifogása, az év második felében kerülhet elő újból a törvény, s akkor az ígéretnek és a szükségnek megfelelően, nyilván módosítani kell majd a jogszabályt. Ha pedig a működés alatt lesznek negatív tapasztalatok, azoknak megfelelően pillanatok alatt lehet majd módosításokat végrehajtani. Folyamatosan ülésező parlament lesz, ilyen szempontból nem lesz ennek akadálya.