Lehetséges ez?! A jelek arra vallanak.

De kezdjük talán néhány idézettel, egy múlt év decemberi nyílt levélből.

„Alig egy hónapja adtuk át a Bethlen Gábor Alapítvány kitüntetését a Magyar Katolikus Rádiónak (MKR). Az Alapítvány kuratóriumának indoklása szerint a Márton Áron Emlékérmet az intézmény megalakulása óta „következetesen folytatott keresztény, nemzeti szellemű kommunikációja, kiemelkedő teljesítménye és a hallgatók lelki gondozásában végzett áldozatos munkája, magyarságszolgálata” elismeréseként kapta.

Az URÁNIA Nemzeti Filmszínház Dísztermét megtöltő közönség – Bábel Balázs érsek úr kitűnő laudációja után –, méltán ünnepelte a Rádió két vezető-képviselőjét: Spányi Antal megyéspüspököt, a MKR vezérigazgatóját és Juhász Judit vezérigazgató-helyettest, amikor Lezsák Sándortól átvették a kitüntetést.

Szimbolikusan mellettük állt (r)égi titkárunk, Nagy Gáspár  is, aki a Bethlen Gábor Alapítványban, az Írószövetségben és a Hitelben szerzett több évtizedes tapasztalatával vett részt a MKR kulturális arculatának kialakításában. Ez a rádió az Ő szellemi öröksége, s II. János Pál pápáé is, akinek áldásával – rendkívül nehéz körülmények közepette –, megkezdte adását.  A magyar katolikus egyház bölcsen döntött.”

Bölcsen döntött – amikor létrehozta a rádiót.

A fenti és az alábbi sorok abból a Karácsonyi levél a Magyar Katolikus Rádió védelmében című írásból származnak, amely december közepe óta terjed különféle, főként jobbos levelezőlistákon. A szerzője Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány korábbi elnöke. Alaphangja az elkeseredett értetlenségé. 

„Egy hét óta döbbenten hallgatom az ádventi közleményt, amely szerint a Magyar Katolikus Rádió adását középhullámon megszüntetik. 2011. január 16-án, Nagy Gáspár temetése 4. évfordulóján, a Magyar Kultúra ünnepnapja előtti héten. A sokkoló közlemény kibocsátói bíznak abban, hogy valamely URH csatornán, vagy az interneten, a hallgatók majd elérik a MKR-t. Mintha az ördög incselkedne velünk! Úgy tűnik, a nemzethű médiát, elsőként a MKR-t, szellemi vörös-iszap katasztrófa fenyegeti! Védekeznünk kell ellene! Még meg lehet előzni! A közjót szolgáló médiumot közakarattal, közpénzen kell megvédeni, továbbéltetni, ha a Katolikus Egyháznak nincs rá több pénze!  Erre adtuk szavazatunkat – kaptuk szavukat, országgyűlési képviselőink szavát. Vagy nem?

…Tisztelettel kérem az ügyben érdekelt döntéshozókat, hogy a kétharmados választási győzelem után teremtsék meg a feltételeket: s mentsék meg középhullámon a Magyar Katolikus Rádiót választópolgáraik számára. Vajon kik akarják megfosztani lelki társuktól, magányos létük vigaszától a szegény, beteg, elesett nyugdíjas hallgatók tömegét?...Az Európai Unióra ezúttal nem lehet hivatkozni! Nem hinném, hogy ezt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akarná. Az Orbán–kormány és az új médiahatóság sem tenne ilyen bántó, barbár lépést. Cui prodest? Kin múlik tehát, hogy meghosszabbítsák az Antenna Hungáriával a szerződést? Mi az akadálya? A pénz? Kb.300 M Ft? Netán a jóra való restség?...Mentsük meg hát a Magyar Katolikus Rádió középhullámú adását!  S. O. S.”

A nyílt levél szerzője hozzáfűzi közleményéhez, hogy örülne, ha akadna honlap, újság, amelyik szélesebb körben közli írását, és kéri, hogy aki egyetért vele, küldje tovább, terjessze, „mert úgy tűnik, szükség van az ébresztőre, hogy reményünk megmaradjon”.

A levele 2010. december 16-i keltezésű, ma 2011. január 12-e, szerda van. A rádió három nap múlva kénytelen beszüntetni sugárzását a középhullámú frekvencián.

A Bakos István és szerte a Kárpát-medencében a rádió több mint 600 ezer  hallgatója által nyílván nem kevésbé remélt ébredésnek semmi jelét nem látni. Sőt, az ember kénytelen igencsak rossz jelnek tekinteni, hogy a levél, illetve a benne foglalt kérdések nyugtalanító csomagja eddig egyetlen jobboldaliként számon tartott napilapban, hetilapban, internetes portálon, rádióban vagy televízióban sem tudott a nyilvánosság elé vergődni. Noha jobboldali értelmiségiek, véleményformálók széles köréhez eljutott.   És természetesen a jobboldali politikai döntéshozóknak is tisztában kell lenniük a Magyar Katolikus Rádiót fenyegető méltatlan véggel.   

Vagy talán épp ezért nem? Lehet, hogy túl sokaknak okoz feldolgozhatatlan lelkiismereti problémát az ügy?