Atkári: Mesterházyt nem engedtem be az irodámba
Atkári János 1996-2006 között Demszky Gábor gazdasági és pénzügyi területekért felelős helyettese volt, amíg lehetett, mederben tartotta főváros gazdálkodását, próbálta útját állni a herdálásoknak. 2003-ban jelezte: gond lesz Mesterházy Ernő ténykedésével. 2004 őszen megfosztották tisztségétől, 2005-ben kizárták az SZDSZ fővárosi frakciójából is. 2006-tól kezdve rendszeresen konzultál Tarlós Istvánnal, valószínűsíthetően Budapest következő főpolgármesterével. Ám legfeljebb szakmai tanácsadó szerepet hajlandó vállalni mellette.
hvg.hu: Tarlós István, aki a közvélemény-kutatások szerint a főpolgármesteri cím elnyerésének esélyese, azt nyilatkozta, hogy tanácsadóként számít Önre. Elfogadja Tarlós ajánlatát?
A.J.: Hivatalos felkérést eddig nem kaptam. Tarlós 2006 nyarán, amikor először futott neki az önkormányzati választásoknak, megkeresett. Akkor is azt mondtam neki, amit most. Bármilyen szakmai kérdésben, mellyel a főváros érdekét szolgálom, állok a rendelkezésére, ahogy másnak is. De politikai szerepet nem vállalok, mert nincs olyan politikai tényező a közéletben, mellyel teljes mértékig azonosulhatnék.
Az elmúlt négy évben mintegy másfél tucatnyi alkalommal konzultáltunk, telefonon vagy személyesen. Tarlós néhány alkalommal írásos anyagot is kért tőlem, hogy foglaljam össze véleményem a főváros gazdálkodásának valamely kérdéséről. Az előző vezetést érintő személyes ügyek szóba sem kerültek.
hvg.hu: Úgy tűnik, a 2004 óta bekövetkezett fejlemények önt igazolják.
A.J.: 2004 őszén fosztottak meg a hatáskörömtől, és 2006-ban szűnt meg a főpolgármester-helyettesi tisztségem. A főváros gazdálkodását 2004 őszéig úgy-ahogy mederben tudtam tartani, bár az országos politikában már 2002-től nagymértékben felerősödött egy, az egyensúlyt aláásó irányvonal. Ezt mind az ország, mind a főváros szempontjából baljósnak tartottam. Óvtam a fővárost vezető koalíciót attól, hogy a maga politikáját ennek jegyében alakítsa ki. Látható volt, hogy a koalíció tevékenysége előbb-utóbb politikai és gazdasági válságba torkollik, és belső széthullást eredményez.
Nem a világgazdasági válságot jeleztem előre, hanem azt, hogy belső okok következtében alakul ki krízis, ami súlyos következményekkel jár majd a fővárosra. Gyurcsány Ferenc hatalomra kerülése után, 2004 októberében vonták el a hatáskörömet, amikor még azt a látszatot keltették, hogy átfogó reformokat terveznek az elosztó rendszerek területén, anélkül, hogy meglett volna az ehhez szükséges politikai bázis, illetve az elszánás és a felkészültség a kormány részéről. Látható volt, hogy megszorításokra nem hajlandó a vezetés, márpedig szerkezeti reformokat ezek nélkül nem lehet végrehajtani. Az egész akkori politikai szerkezetnek bénító volt a hatása a fővárosban, a koalícióra, az ellenzékre és az apparátusra is. Ezt 2002-től már érezni lehetett, amikor még meg sem jelentek a színen azok az emberek, akik a felelősségi viszonyok szétzilálódását a saját érdekükben kihasználva azután immár döbbenetes következményeket idéztek elő. Nekem akkor úgy tűnt: az, amit a Gyurcsány-kormány el akar hitetni, vagy meggondolatlanság, vagy vegytiszta propaganda. Ezért nem támogattam a főpolgármestert abban, hogy olyan képet fessen a közvélemény előtt, hogy jó a kormánnyal a viszony, a főváros nagyobb támogatáshoz jut a fejlesztésekhez, és most egy felívelő, harmonikus korszak következik.
hvg.hu: Ugyanakkor például 1997-ben privatizálták a Fövárosi Vízműveket, ami azóta is viták ütközőpontja. Elhangzottak olyan bírálatok is, hogy a nyereséges cégeket eladták, míg a veszteségesek megmaradtak önkormányzati tulajdonban. ..
A.J.: Bármennyire ellenséges is napjainkban a közhangulat a privatizációval szemben, határozottan állítom, hogy minden olyan területen, ahol ez egyáltalán lehetséges, magánkézbe kell adni a főváros cégeit, azaz szükség van a privatizációra. Elvi kérdés, hogy törekedni kell az önkormányzat meglévő szerepzavarának az oldására. Törvény kötelezi bizonyos szolgáltatások nyújtására, de ennek keretében jobbára egyszerre megszervezője, szabályozója, árhatósága, a fogyasztók érdekeinek képviselője, a szolgáltatást végző szervezet és a szükséges eszközök tulajdonosa, üzemeltetője, illetve az általános közérdek képviselője.. Ezek egymással ütköző funkciók, eltérő érdekeket megjelenítő szerepek, amelyek belsőleg ellentmondásos működést eredményeznek, egyebek mellett gazdálkodási téren is. Más kérdés, hogy a privatizációnak gyakran akadálya, hogy nincs megfelelő kínálati piac, illetve nehéz szabályozni a szolgáltatást. Mindebből azután monopóliumok, kartellek képződhetnek. Ahol van, vagy teremthető lehetőség a privatizációra, ott az önkormányzatnak kötelessége, hogy mérlegelje ezt a lehetőséget, s amennyiben normatív összevetés alapján a piaci szereplők olcsóbban tudnak közvetve szolgáltatást nyújtani mint ha ezt az önkormányzat a saját cégein keresztül, közvetlenül tenné, akkor meg is kell lépni.
hvg.hu: Visszatérve a Fővárosi Vízművekre, Pécsett az önkormányzat visszavette a vízszolgáltatást a cégtől, melynek a kilencvenes években eladta. A fővárosban ezt nem lehetne megcsinálni?
A.J.: A Vízművek és a Csatornázási Művek privatizációjára 1997-ben került sor, általam is bírált, kifogásolható kompromisszumok mellett. Mindazonáltal, nemcsak azért, mert akkor én voltam a két privatizáció fő felelőse, állítom, hogy a döntés még így is helyes volt. A privatizáció előtt a két cég jóval rosszabb hatásfokkal működött, és ez tükröződött a díjak emelkedési trendjében is. Mind a két cégnél jelentős javulás következett be a szolgáltatás terén, és érvényesült az önkormányzat ellenőrző szerepe. Sajnos, az utóbbi hat évben a vízdíj tekintetében a főváros nem gyakorolta érdemben az árellenőrző funkcióját, pedig erre meglett volna a lehetősége. Mégis érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a „korrupciós csontvázak” nem a privatizált cégeknél dőlnek ki a szekrényből, hanem azoknál, melyek a főváros tulajdonában maradtak.
hvg.hu: A legsúlyosabb gondok valóban a BKV-nál merültek fel, ahol Hagyó Miklósnak döntő befolyása volt. Ő ki is használta a zűrzavart. Volt vele konfliktusa?
A.J: Soha nem találkoztunk, nem hogy tárgyaltunk volna egymással. Vele kapcsolatban valószínűleg a felületes benyomásaim is elegendők lettek volna arra, hogy ne álljak vele szóba. Hasonló álláspontra helyezkedtem, megérzéseim alapján, Mesterházy Ernővel is. Ő annyiban „bizonyított” is, hogy megengedhetetlen módon lobbizott, káros irányba befolyásolta az ügyek intézését, amit nem tűrhettem. Ezért nemcsak hogy nem engedtem be az irodámba, de megtiltottam a beosztottjaimnak is, hogy fogadják.
Ami a BKV-t illeti, a cég, jelenlegi formájában, a tanácsi idők öröksége. Országos méretekben is a legnagyobb monopóliumok egyike. Tevékenységére lényegében nincs rálátása az önkormányzatnak. Ugyanakkor tizenhét-tizenkilenc ágazati szakszervezet, nagyfokú informális önállóságot élvező telephely is működik a cégen belül, valamennyi sajátos „kiskirályság”, sajátos, generációról generációra hagyományozódó rokoni, baráti, kliensi kapcsolati hálókkal.
hvg.hu: Miért nem lehetett már a rendszerváltás után átlátható viszonyokat teremteni a BKV-nál?
A.J.: A fővárosnak nem volt hozzá mozgástere. A BKV már az első közgyűlések egyikén, 1990 végén olyan költségvetési támogatási igényt terjesztett elő a következő évre, mely előző évi igényének a sokszorosa volt. Világos volt, hogy valamit tenni kellene. Az alapok tekintetében a főváros tehetetlennek bizonyult, mert nem volt képes érvényesíteni, teljesíteni azt az alapvető követelményt, hogy a megrendelt szolgáltatás ellenértékét az utolsó fillérig ki kell fizetni. Támogatom a cég privatizációját, akár a buszjáratok kiszervezésének formájában, de látni kell: privatizálni csak ott lehet, ahol a megrendelő képes kifizetni a megrendelt szolgáltatás ellenértékét, márpedig a kiszervezés felszínre fogja hozni a cég külső és belső eladósodása formájában eddig a szőnyeg alá söpört valós költségigényt. De ez legalább végre tiszta helyzet lesz. Valakinek állni kell a számlát. Mivel a főváros – a keretfeltételek változatlansága esetén – nemigen lesz abban a helyzetben, hogy ezt megtegye, maradnak az utasok, illetve marad a költségvetés. Vagyis: ha a tömegközlekedés jelenlegi színvonalát fenn szeretnénk tartani – márpedig szerintem fenn kell –, akkor a kormányzatnak vagy többet kell költenie a tömegközlekedés fenntartására, vagy pedig a jegyek árát emelni kell.
hvg.hu: Lesznek-e kieső csontvázak, amikor az új vezetés beköltözik a Városházába?
A.J. : Ezt senki sem tudja, sem a jelenleg még regnáló vezetés, sem pedig az ellenzék. Óriási anyagi kockázattal járó ügyekkel kell számolni, melyekért senki sem viseli a felelősséget. Elég, ha a metrókocsik beszerzésének ügyére vagy a Margit-híd felújítására utalok. Nem világos a metróberuházás felügyeletével megbízott Eurometro jogi helyzete, függőben van a beruházás EU támogatása. Mindezek nagyságrendekkel befolyásolhatják a főváros gazdálkodását.