Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Oszkó Péter: kevesebb hitelt, magasabb kamatokat hoz a bankadó
A bankadó kivetése helyett a közszféra drasztikus zsugorításával lehetett volna teljesíteni az idei költségvetési hiánycélt – állítja Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere. Szerinte az Orbán-kormány elpuskázta az IMF-EU tárgyalásokat, nincs kiérlelt gazdaságpolitikai koncepciója, miközben Bajnaiék a legfőbb problémákat megoldották, többek között ezermilliárd forinttal vágták le a büdzsé kiadási oldalát.
hvg.hu: Orbán Viktor szerint elég, ha hozzuk év végére a 3,8 százalékos deficitcélt, hogy ezt hogyan érjük el, az a mi dolgunk, abba nem enged beleszólást az IMF-nek. Igaz, Angela Merkel német kancellárnál tett látogatásakor, Berlinben már szelídebb húrokat pengetett, utalt rá, hogy a jövő évi költségvetést egyeztetik az Európai Unióval.
Oszkó Péter.: Nyilvánvaló tévedés, hogy az IMF-nek csak az az egy feltétele, hogy mennyi legyen a költségvetési hiány. A Valutaalap minden országgal úgy tárgyal, hogy a teljes gazdaságpolitikát áttekinti és véleményezi. A finanszírozás szempontjából ugyanis nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy az adott évben mekkora lesz a hiány, hanem az is, miként alakulnak a későbbi költségvetési egyenlegek. A hitelt ugyan idén veszi fel a kormány – már ha felveszi –, de visszafizetni később kell, az IMF-nek tehát tisztában kell lennie azzal is, hogy a jövőben milyen lesz a magyar költségvetés állapota.
A Valutaalapot továbbá az is érdekli, hogy a gazdaságpolitikai program segíti-e a gazdasági növekedést, vagy sem. A legújabb nyilatkozatok mindenesetre arról árulkodnak, hogy a kormány néhány hónap múlva, valószínűleg az önkormányzati választásokat követően meg fogja kötni azt a kompromisszumot, amire a legutóbbi hétvégén még nem volt hajlandó. Alighanem arra számít, hogy addigra a forint megerősödik és a kockázati felárak növekedése is a visszájára fordul.
hvg.hu: A pálya széléről hogyan látja az elmúlt napok fejleményeit?
O. P.: A kormány eltaktikázta hétvégi manőverét. Magyarország egy éve nem használta a Valutaalap pénzét, tehát nem volt szükségszerű, hogy az IMF-től és az EU-tól vegyen fel hitelt. A 2008-ban felvett 20 milliárdos készenléti hitelkeretből megmaradt 6 milliárd euró, ami az ország rendelkezésére áll, ám ahhoz, hogy lehívható legyen, a kormánynak be kellene mutatni, milyen gazdálkodást szeretne folytatni a következő időszakban. Ha októberig nem születik megegyezés az IMF és a kormány között, akkor elvesztettünk 6 milliárd euró kedvezményes hitelt.
Mondhatták volna azt, nincs már szüksége az országnak erre a támogatásra, megáll a saját lábán, és a piaci befektetőket tájékoztatják a tervezett hosszú távú gazdaságpolitikai intézkedésekről. Ehelyett a kormány jelezte, szeretne újabb hitelkeretet kérni az IMF-től, a jelenlegi megállapodást is meg kívánja hosszabbítani. Ugyanakkor nem volt hajlandó számot adni arról, hogy a jövőben milyen jövedelempozícióval fog gazdálkodni, milyen más tartozásai lesznek, s hogyan fogja tudni törleszteni a hitelét. Hiányzott ugyanis az érdemi elképzelés, a koncepció a jövő gazdaságpolitikáját illetően, vagy ha volt is, azt a kormány nem kívánta bemutatni, nyilvánosságra hozni. Ezek után képtelen volt megegyezni és megfelelni a vele szemben támasztott feltételeknek. Ez a lehető legrosszabb, ami történhetett.
hvg.hu: Azért az igazság kedvéért jegyezzük meg, a Bajnai-kormány válságkezelés címén hozott néhány takarékossági intézkedést, de az olyan problémákhoz, mint például a BKV, a MÁV, vagy a Malév körüli botrányok, hozzá sem nyúlt, tolta maga előtt a szeméthegyet. Nem furcsa, hogy az IMF és az EU most a két hónapja regnáló kormányon kér számon olyasmit, amit nyolc évig a Gyurcsány-Bajnai kormányok nem tudtak orvosolni?
O.P.: A Bajnai-kormány a legnagyobb problémákat megoldotta, hiszen kb. ezermilliárdos költségvetési kiadáscsökkentést hajtott végre. Ehhez képest a MÁV, a BKV és a Malév kérdése csak töredékprobléma. Ráadásul nem igaz az az állítás, hogy ezekhez nem nyúltunk hozzá. A BKV-val több éves szerződést kötöttünk, amely szigorú kereteket teremt a jövőbeni üzleti működésre és finanszírozási pályára. Teljes egészében rögzítettük, hogyan kell gazdálkodniuk, hogy az indokoltnál nagyobb támogatásra ne szoruljanak rá. A BKV-val kapcsolatos mindennemű korrupciós botrány feltárása, nyomozati eljárások indítása is a Bajnai-kormány alatt történt. Ezt legyen szíves mindenki korrekten a mi érdemünknek tekinteni.
A MÁV-nál csak egy folyamatot tudtunk elkezdeni. Tarifaemelés történt, ami nagyobb finanszírozási biztonságot jelent számukra, a szárnyvonalak lezárásával pedig elkezdtünk egy olyan átalakítást, ami alapja lehetett volna a szervezeti racionalizálásnak. Ezt a kormány most a visszájára fordította, nem véletlen, hogy a hétvégi tárgyalások során a nemzetközi szervezetek ezt kifogásolták. A Malév esetében nagyon hosszú és kemény tárgyalási folyamatok eredményeként jutottunk odáig, hogy az orosz fejlesztési banktól visszavettük a többségi tulajdont, majd idén tavasszal kezdődhetett el a vállalat szerkezetátalakításának előkészítése és ebből adódóan annak biztosítása, hogy ne kerüljön több pénzébe az államnak a vállalat. Az orosz fejlesztési bankkal szemben a legjobb megoldásra jutottunk: elutasítottuk követeléseiket, miszerint a magyar állam adjon fedezetet, garanciát a Malév meglévő tartozásaira. Így az államnak semmi kötelezettsége nincs a vállalat korábbi tartozásainak a rendezésére.
hvg.hu: Nem túlzás, amikor azt állította hétfői blogjában, hogy a költségvetési feszültségek nagy részét az árfolyamgyengítéssel, a társasági adó kiengedésével, a gázárkompenzáció meghosszabbításával vagy például a MÁV többletköltségeivel már az új kormány okozta? Az első félév végén már 120 százalékban teljesült a deficitcél. Az Orbán-kormány lenne mindezért a felelős?
O.P.: Nem mindenért, ezt tisztázzuk. Én úgy fogalmaztam, hogy a nagy részéért. Fél éve mindenhol elmondtuk, hogy csak fegyelmezett gazdálkodással, konkrét intézkedésekkel tartható a 2010-es hiánycél. Sosem mondtuk, hogy a 2010-es költségvetés tartalékokban és mozgástérben bővelkedne, tudtuk és mindig is egyértelművé tettük, hogy az idei egy szűkös esztendő. Az átadás-átvételi dokumentáció elkészítésénél, majd átadásánál precízen kiszámoltuk, hogy milyen intézkedésekkel tartható a hiány. Abból az látszott, hogy a GDP néhány tized százalékára tehető az akkori feszültség. Emellett leírtunk intézkedéseket, melyek a közszféra intézményeinek a költését fogja vissza, s amivel tartható a hiánycél. Ezek összességben nem haladták meg a 100 milliárd forintot.
Ha ehhez képest kiszámolom, hogy a társasági adó csökkentése, a gázárkompenzáció meghosszabbítása, a MÁV szárnyvonalainak az újranyitása mekkora plusz lyukat üt a költségvetésen, már magukban legalább 100 milliárd forintot jelentenek. S még nem kalkuláltam bele az árfolyamgyengítés hatását, melynek a vége nem látható, de ezt a lyukat akár meg is duplázhatja. Az a feszültség, amivel mi kénytelenek voltunk számolni, lényegesen kisebb, mint amit néhány hónap alatt az új kormány az intézkedéseivel és a gazdaságpolitikájával, vagy annak hiányosságaival összehozott. Folyamatosan gyengül és minden alkalommal csak részben tud visszaerősödni a forint, miközben emelkednek a költségvetés kamatterhei.
hvg.hu: A kormány a devizahitelesek problémáját hosszú távú szeretné megoldani. Őszre állítják fel a fizetésképtelenné vált hiteleseket megsegítő Nemzeti Eszközkezelő Társaságot.
O.P.: Nem nagyon ismerem a kormány erre vonatkozó részletes elképzeléseit. Sajnálatos módon ezt nem osztották meg a nyilvánossággal, de még a szakértőkkel sem. Az biztos, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) már a tavaszi kockázatjelentésében szerepelt, hogy nagyságrendileg kb. 90 ezer lakáshitel-szerződés tulajdonosának van kilencven napot meghaladó fizetési elmaradása. Ehhez képest, amit az eszközkezelőről a sajtóban egyáltalán hallani lehetett, könnyen lehet, hogy csak töredéküket tudja kezelni. Ám nem tudni, milyen módon és kinek a terhére.
Az eszközkezelőtől függetlenül is elemi érdeke az országnak a pénzügyi és az árfolyamstabilitás megtartása, mert ezek nélkül sok háztartás kerülhet bajba. Magyarán, először nem megmenteni kellene a devizahiteleseket, hanem inkább olyan kormányzati politikát folytatni, ami nem sodorja őket még nagyobb arányban lehetetlen helyzetbe.
hvg.hu: Az Országgyűlés még ma, július 22-én szavaz a bankadóról. Több gazdasági elemző szerint a bankadó 0,5-1 százalékkal lassíthatja az évi növekedést – bár az általa megvalósuló, beharangozott adómérséklés gyorsíthatja is. Emellett csökkenhet a bankok hitelkihelyezési hajlandósága, ezt viszont a kis- és középvállalatoknak nyújtott garanciákkal, tőkeerejük növelésével lehet egyensúlyozni. Mégis, mennyiben tudják a bankok a lakosságra áthárítani a bankadó okozta terheket?
O.P.: Az ilyen költségáthárításnak a legváltozatosabb formái ismertek, és a bankszektor tőkeellátottsága nem akkora, hogy a bankadóból származó plusz költségeket ne hárítsa át másra. A gazdasági növekedés szempontjából egyébként az sem jó, ha az adót áthárítják, de az sem, ha a bankok tőkeellátottsága romlik. Ha az adó beépül a banki költségekbe és így a lakosságra és a vállaltokra hárul, akkor azok jövedelempozíciója romlik, ha viszont az adót a bankrendszer gazdálkodja ki, akkor kevesebb forrása marad, s kevesebb hitelt tud kihelyezni, amivel megint csak a lakosság és a vállalatok forrásai csappannak meg. Ilyen szempontból tehát technikai kérdés, hogy ez a teher magasabb kamatok vagy csökkenő hitelkínálat formájában hárul a társadalomra.
hvg.hu: Persze, amikor a bankok profitja óriási volt, nem ajándékozták meg az ügyfeleket alacsony banki költségekkel, kamatokkal. Talán a piaci verseny kikényszerítheti az ügyfelek kegyeinek keresését. Egyébként, ha a kormány nem rója ki a bankadót, akkor honnan vegyen extra forrásokat a költségvetési egyensúly tartására?
O.P.: A közszféra intézményrendszerében kellene megtalálni a megtakarításokat. Az OECD átlagához képest Magyarország a GDP 2 százalékával, azaz nagyságrendileg 500 milliárd forinttal költ többet a közszférára. Itt kellene a megtakarításokra törekedni, mert ez több mint a bankadó duplája. Persze, ezek nem egyik hónapról a másikra elérhető megtakarítások, hanem alapos, szinte sziszifuszi munkával, minden egyes intézmény vagy állami tulajdonú gazdasági társaság működésének az átvilágításával, esetleg intézmények összevonásával, bezárásával, a hatósági feladatok racionalizálásával elvégezhető feladat. Ezt a munkát kellene elkezdeni, illetve folytatni ott, ahol mi már elkezdtünk, de semmiképp sem visszafordítani, ahogy az a MÁV, vagy a tipikusan párhuzamos többletfeladatokat ellátó önkormányzati adóhatóságok esetében megtörtént.
