Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Egy Gyurcsányt megrendítő beszéd
Gyurcsány Ferenc március 19-i országértékelő beszédének kódolt üzenete volt: kész visszatérni és újra kezébe venni a szocialista párt vezetését. Senki ne higgye, hogy ő bukott politikus, igazából rengeteg jó dolgot csinált miniszterelnöksége alatt, hálás lehet neki a nemzet. Miközben a nyugdíjas közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta Gyurcsány szereplését, könnyen lehet, hogy szavai inkább eltántorítják, mint fellelkesítik az MSZP bizonytalan szavazóit.
Je ne regrette rien, semmit sem bántam meg, énekelhette volna Edit Piaf- után szabadon Gyurcsány Ferenc, talán ezért árulták a 2006-os Orbán Viktorral folytatott miniszterelnök-jelölti televíziós vita felvételét , ezt az emlékezetes produkciót a Körcsarnok előterében, az őszödi beszéd felvételével együtt, egy kékes-nemzetes borítójú CD-én, borítóján Gyurcsány patetikus szlogenjével: „Magyarországért, a köztársaságért.”
Politikustársai azonban szemmel láthatóan annyira nem lelkesedtek Gyurcsány visszatéréséért, hiszen eleve úgy nézett ki, hogy a párt hivatalos listavezetőjével, Mesterházy Attilával kíván konkurálni, s fékezhetetlen szereplési vágya megzavarja az MSZP kampánystratégiáját. Nem csoda, hogy távollétével tüntetett a legtöbb szocialista vezető, s inkább másodvonalbeli, az áprilisi választás után a közélettől valószínűleg visszavonuló szocialista politikusok üldögéltek a nézőtéren, mint például Arató Gergely, Molnár Csaba, vagy Kökény Mihály,
„Szeretem Magyarországot”, vallotta bevezetésként fátyolos hangon Gyurcsány, „tétovaságát, küzdelmeit, büszke vagyok sikereire, időnként letaglóz oktalan önbizalomhiánya”. Éreztette a hallgatósággal, hogy tízmillió emberrel került érzelmi viszonyba miniszterelnöksége alatt. A szenvedés és a szeretet adta a szájába azokat a bizonyos „cifra szavakat”, melyek Őszödön hangzottak el..
Azután Gyurcsány megpróbált értékelni, számot adni az MSZP 2002 óta követett politikájáról, hogy „egyenesen és őszintén” tisztázza, Magyarország miért csalódott a múltjában, miért bizonytalan a jelenében és miért végtelenül türelmetlen a jövőjét illetően. Mindenekelőtt az egymást követő szocialista kormányok jó szándékát dicsérte. Sajnos, vallotta be, az „évtizedes szociális álmot” nem sikerült megvalósítani, „jött a keserű ébredés, világos lett, hogy a gazdaság nem tudta megtermelni a jóléti rendszerváltás költségeit”. Kár, mondhatnánk, hogy erre kicsit későn ébredt rá. ’Vagyis kudarcot kudarcra halmoztatok, és demagóg módon megtévesztettétek a közvéleményt’ – szólhatott volna be valaki. Persze ezt aligha lehetett elvárni a Körcsarnokban áhítattal figyelő nyugdíjasoktól, akik félájultan hallgatták, s folyamatos tapsorkánnal jutalmazták a szónok kétségtelenül szuggesztíven előadott mondatait.
Gyurcsány veregetve saját vállát, olyan eredményeket sorolt fel, amelyeket a magyar társadalom már régen nem tart egyértelmű sikernek, mint például a korrupcióval szennyezett autópálya-építkezéseket. Káprázatosan szépnek nevezte a kőröshegyi völgyhidat. (Az Állami Számvevőszék szerint sem műszaki, sem gazdasági indokkal nem igazolható a beruházás.) „A reformpolitika lelke a szolidaritás és az együttműködés volt, igaza volt annak a bátor kormánynak, amely a felelős élet vállalására biztatta az embereket”- jelentette ki. Az elmúlt években összesen 1500 milliárd ment el úgy önmagukban helyes, a többség által szerethető célokra, hogy e summa fedezetét a felvett hitelek biztosították – ismerte el, bár igyekezett a másfélezer milliárd elköltésének nagy részét Orbánra és Medgyessyre tolni, mint mondta az ő kormánya ebből csak egyhatodot, vagyis 250 milliárdot költött…
Gyurcsány rutinszerűen gyalulta a Fideszt, és Orbán Viktort. „A Gárda kifejezi azt, amit Orbán Viktor gondol a világról", modta, egyben Orbán Viktort tette felelőssé a Jobbik nyomulásáért. Szerinte csak a Fidesz és a Jobbik tehet arról, hogy most, a választási kampányban, „nem demokratikus vetélkedés zajlik, hanem nyílt uszító politikai háborúskodás, amikor az ellenzék az országot zilálja szét és kelt irracionális gyűlölködést”. A Fidesz kormány „a hazugság mocskában” születik majd – jósolta. A Fidesz és a Jobbik szerinte nem egy párt, de egy rendszer, A Fidesz a szélsőségesség enyhébb formája: a nyíltan erőszakos és mocskos beszéd helyett maga a mocskolódó beszéd. Konklúzió? A magyarok egyetlen reménye az MSZP, a demokrácia hűséges őrzője.
Vajon mire büszke Gyurcsány, amikor a pártja a nyolcévi kormányzás után legalább olyan súlyos helyzetben adja át a hatalmat a következő kormánynak, mint húsz évvel ezelőtt a Kádár-rendszer utolsó miniszterelnöke, Németh Miklós? Sőt, akkor élt az emberekben a remény, hogy a rendszerváltás nyomán látványosan javul az életszínvonal, és a polgári szabadságjogok garantálása is lelkesedéssel töltötte el az embereket. Most, 20 év után, Gyurcsány azt mondja a falvak nyomorgó népének, a rekordszámú munkanélkülinek, az egzisztenciális bizonytalanságba taszított fiatal diplomásoknak, hogy jobban élnek, mint nyolc évvel ezelőtt, hogy „történelmi léptékkel mérve Magyarország az utóbbi fél évezredének legsikeresebb évtizedét éli". Könnyen lehet, hogy a realitásoktól elrugaszkodott beszéd nyomán a maradék szocialistákra szavazók közül is sokan az alternatívákra, az MDF-re illetve az LMP-re adják majd le szavazataikat.
