hvg.hu: Az MSZP Társadalompolitikai Tagozata február 23-án kiadott egy nyilatkozatot, követelve a Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kiszivárogtatásával kapcsolatos NBH-jelentésnek és az MSZP belső vizsgálatának azonnali nyilvánosságra hozatalát. Ön szerint ennek most milyen aktualitása van?

Gazsó Ferenc: Az őszödi beszéd ügyét én személy szerint ma már nem tartom különösebben jelentősnek. Igaz, amikor a história négy éve napvilágra került, óriási társadalmi és politikai hullámokat vetett, és súlyos konfliktus-helyzetet idézett elő. De ma már meghaladta az idő, ahogy a főszereplő Gyurcsány Ferencet is. Ő ugyanis időközben elveszítette hatalmi pozícióját. Az MSZP-n belül ugyan még őrzi befolyását, de maga az MSZP vált súlytalanná, veszítette el a társadalmi támogatottságát, Ennélfogva nem nagyon érdemes firtatni, hogyan is került nyilvánosságra az őszödi beszéd. Hogy Szili Katalin és most a Tagozat mégis elővette az ügyet, annak valószínűleg a párton belüli fejlemények, a belső küzdelmek állnak a hátterében.

Gazsó Ferenc

Pélyi Nóra

hvg.hu: Milyen jövőt jósol a magyar baloldalnak azután, hogy kisebbik pártja, az SZDSZ lényegében megsemmisült, a nagyobbik, az MSZP pedig megroggyant?

G.F.: Az SZDSZ aligha volt nevezhető baloldali pártnak. A neoliberális szemléletet és politikát reprezentáló pártról van szó, amelynek széthullása a magyar baloldal szempontjából aligha veszteség. A baloldal politikai mozgásához figyelembe kell venni az egész politikai erőtér gyökeres átrendeződését. Az a szilárdnak vélt pártstruktúra, mely az elmúlt két évtizedben megingathatatlannak tűnt, szemünk láttára tűnik el. Jelentős változás kezdődött, melynek leginkább szembetűnő megnyilvánulása a Jobbik megjelenése, ugyanakkor más pártok ellehetetlenülése. Ilyen mindenekelőtt az SZDSZ, mely teljesen elvesztette társadalmi támogatottságát, befolyását, a belső kohéziója is felbomlott.

De óriási a változás az MSZP esetében is. Ez azzal magyarázható, hogy a szocialisták politikája, melyet hosszabb ideig el tudtak fogadtatni a baloldali szavazótáborral immár végérvényesen megbukott, elfogadhatatlanná vált. Ezzel az MSZP elvesztette nemcsak a korábbi politika folytatásának lehetőségét, de a baloldal integrálásának esélyét is. Ugyanakkor azonban a szocialisták továbbra is megszállva tartják a baloldalt, és ezáltal gátolják, megnehezítik új baloldali alternatívák megjelenését. Most azon a ponton vagyunk, amikor új szerveződések, esetleg pártként is fellépő irányzatok megpróbálják magukat politikai erővé szervezni, és mindenekelőtt a baloldali szavazók köréből toboroznak híveket. Megindult a magyar baloldal reorganizációja, s ennek vannak már jelei. De mindaddig, míg az MSZP a baloldali politikai erőteret, akár a mostani mértékben is, befolyása alatt tartja, nagyon nehéz lesz új politikai erőnek megjelennie ezen a szintéren. Ugyanis szembetalálja magát az MSZP-vel, és azzal az eszközrendszerrel, melyet a szocialisták továbbra is birtokolnak.

Elhúzódó folyamatra kell berendezkedni, melynek során idővel kialakul a baloldali orientációjú szavazók másféle, az eddigitől eltérő képviselete. De számolni kell azzal is, hogy a politikai erőtérben nemcsak a baloldali pártok jeleníthetnek meg baloldalinak nevezhető társadalmi elképzeléseket, értékeket. Ezek most szétszóródnak a politikai mezőben, mivel a több párt is bejelentette igényét az MSZP-től elpártoló baloldali szavazókra, s meg akarja nyerni támogatásukat, de legalább a jóindulatukat.

hvg.hu: Mivel magyarázza, hogy Északkelet-Magyarországon a Jobbikhoz pártolnak át az MSZP volt szavazói?

G.F.: Ennek az az oka, hogy a Jobbik mint új párt, mely még soha nem volt hatalmi pozícióban, szabadon fogalmazhatja meg társadalomkritikai nézeteit. Éles rendszerbírálata találkozik az emberek tapasztalatával. Hiszen olyan körzetekben tesz szert az átlagosnál jóval nagyobb befolyásra, ahol a társadalmi problémák sűrűsödnek: nagy a szegénység, a munkanélküliség,  stb. A rendszerváltás vesztesei csatlakoznak hozzájuk, akik fogékonyak a rendszerkritikára, és az elit és a globális tőkeuralom elutasítására, melyet felelőssé tesznek az elmúlt húsz évért. Ilyen típusú, viszonylag következetes és radikális kritikát egyedül ők képviselnek. Vezetőik szókimondó fiatal értelmiségiek, akik korukkal és elszántságukkal is imponálnak a mélységesen csalódott tömegeknek.

hvg.hu: Nehezen hihető, hogy a társadalompolitikai tagozat, amelyet azt MSZP apparátusa perifériára szorított, belső ellenzékként kezelt, továbbra is a a szocialisták soraiban képzeli el a jövőjét. Talán kiválnak a pártból a választások után?

G.F.: Erről a  tagozat vezetői tudnának autentikusan nyilatkozni. Nem lenne meglepő, ha ez a társaság az MSZP keretein kívül keresné a baloldal újjászervezésének lehetőségét. A tagozatnak egyébként is az volt a jellegzetessége, hogy legalább a fele az odatartozóknak soha nem volt MSZP tag. A belső kohézió arra épült, hogy bár baloldali nézeteket vallottak, azzal a gazdaság- és társadalompolitikával, amit az MSZP követett, konzekvensen szemben álltak. Miután tiszteletbeli elnökként magam is részt vettem a Tagozat igen színvonalas munkájában, úgy vélem, hogy az a felfogás és társadalmi törekvés, amit a tagozat reprezentál, aligha érvényesülhet a megújulásra képtelen MSZP-ben. Következésképp az általuk képviselt társadalom szemléletet és politikai felfogást egy másik párt vagy mozgalom keretei között  lehetne hatásosan képviselni. Együtt működve más politikai csoportokkal, szerveződésekkel, melyek hozzájuk hasonlóan gondolkodnak.

hvg.hu: Ugyanakkor Gyurcsány Ferenc és köre is markáns ellenzéki szerepre készül a parlamentben, a közelgő választások után. Mi a véleménye: sikerül majd társadalmi bázist teremteniük?

G.F.: Az MSZP vezetése legalább három cikluson keresztül teljesen elhibázott gazdaság- és társadalompolitikát erőltetett. Ennek lényege, első számú prioritása a nemzetközi tőkeérdekek maradéktalan kiszolgálása volt. Feltehetőleg úgy gondolkodtak, hogy amennyiben Magyarországon a multinacionális, globális tőke egyértelmű dominanciája és az újglobalista társadalom-felfogás érvényesül, szinte garantáltan biztosított az ország gazdasági- társadalmi felemelkedése, felzárkózó modernizációja. Ez az „automatikus emelkedési pálya” azonban éppúgy elhibázott feltevés, mint az önszabályozó piac teóriája.  Szerte a világon tömérdek példa van rá, hogy az említett automatizmusok nem működnek. Mégis elhanyagolták a hazai gazdaságot, és olyan kedvezményeket adtak Magyarországra települt multiknak, amelyeket talán nem kellett volna adniuk. Elhibázott volt az 1994 és 1998 között zajlott eszeveszett privatizáció is.

Másrészt az MSZP vezetői úgy gondolták, hogy nálunk a társadalmi tűrőképesség szinte határtalan. Az emberek mindent elviselnek abban a reményben, hogy majd egyszer jobb lesz nekik. Ezért mertek hozzáfogni olyan akciókhoz is, melyeknek kimenetele eleve kétségesnek ígérkezett. Itt az alrendszerek, az egészségügy, az oktatás átalakítására, tervbe vett piacosítására gondolok. Az ötletek talán nem is az MSZP-től, hanem az SZDSZ-től származtak, de a szocialisták kísérletet tettek a megvalósításukra. Ez aztán látványos kudarcokhoz vezetett. A társadalmi tűrőképesség elfogyott.

Gyurcsány vezető szerepe mellett az MSZP aligha lesz képes megújulni, nem lesz hiteles, nincs reménye a társadalmi bizalom visszaszerzésére. Megtarthatják ugyan a törzsbázisuk egy részét, talán 40-60 képviselővel fognak rendelkezni a Parlamentben, ellenzéki szereplésük nem lehet sikeres. Egyelőre csak azt remélhetik, hogy a Fidesz a kormányzás során majd óriási hibákat követ el, amit kihasználhatnak. „A Fidesz után újra mi jövünk, csak tartsunk ki, újra ölünkbe hullik majd a hatalom!” Ez lehet most a jelszó az MSZP vezetésében, de ennek nincs sok realitása.

hvg.hu: Ezek szerint berobog a lengyel expressz, szétesik az MSZP, ahogyan a hagyományos baloldali pártok megsemmisültek Lengyelországban?

G.F.: Elképzelhető, hogy a magyar baloldalt elfoglaló MSZP széthullik, és a párt romjain versengő pártcsírák jönnek létre. Természetesen nyitott kérdés, hogy az új képződmények miként tudnak erőre kapni. A baloldal térfélen is megjelenhetnek olyan politikai csoportok, amelyek integráló erőre tehetnek szert. Egyelőre azonban a politikai erőtérben a Fidesz abszolút dominanciája érvényesül. Sok függ attól, hogy a Fidesz az ország előtt álló nehéz feladatokat milyen eredménnyel lesz képes megoldani, s megtartani a mostani támogatói bázisát. Minden bizonnyal koalíciós kényszer nélkül kormányozhatnak majd, ezért a felelősséget is teljes mértékben viselniük kell. Ezek a nehéz feladatok feltehetően a Fideszt is új helyzet elé állítják. Új megoldásokban kell gondolkodnia, amelyek lehetővé teszik a társadalom mozgósítását, egyszersmind biztosítják a válságból kilábaláshoz nélkülözhetetlen társadalmi összefogást és közmegegyezést.

hvg.hu: A baloldali holdudvarhoz tartozó értelmiség látszólag tanácstalan, fűhöz-fához kapkod. Velük mi lesz?

G.F.: Az elmúlt két évtizedben a magyar értelmiség politizáló részének többsége arra rendezkedett be, hogy igazolja mindazt, ami az országban zajlik. A balliberális értelmiség pedig mindmostanáig csupán az ellenzéket bírálta, ugyanakkor kritikátlanul elfogadta, legitimálta a társadalmi-gazdasági elit neoliberális intézkedéseit, megpróbálta megszerezni hozzá a társadalom támogatását. Egy kisebb csoportja még most is kongatja a vészharangot, az immár elkerülhetetlen kormányváltást társadalmi katasztrófaként tünteti fel. Napjainkra azonban kiderült, hogy az a társadalomkép, amit a balliberális értelmiség vonzó alternatívaként festett le, szétfoszlott. Ez nyilvánvaló hitelvesztést jelent a „holdudvarokba” vonult értelmiség számára. A kialakult szituáció tehát az eddigi magatartás változtatását sürgeti. Vissza kell térnünk az eddig elhanyagolt kritikai funkció gyakorlásához, és ahhoz, hogy reális alternatívákat keressünk a társadalom számára, melynek a tagjai vagyunk.

Pelle János