Minek kampányolni? – tehetjük fel a kérdést. A Fidesznek semmi szüksége a kampányra, elegendő hallgatnia, suttognia. Ilyen támogatottság mellett minden kampány csak hátrányos lehet: csak ronthat. Az MSZP-nek nagyon óvatosan kell kampányolnia, mert valamennyi téma életveszélyes számára. A Jobbikot minden saját kampánynál jobban erősíti a többiek negatív kampánya. Az MDF-SZDSZ „kóser sertéskolbászát” annál nehezebb emészteni, minél többet esszük. A választó nem akarja látni a politikusokat, még a sajátjait se nagyon. Ebben közrejátszik, hogy a választók változást akarnak a nyolc év után, és már most tudják, hogy a változás bizonyosan bekövetkezik. A változás már nem élet vagy halál kérdése, igazán a többség számára nincs tétje. A Fidesz győzelmét naptári, természeti eseményként fogják fel, akár az eljövendő húsvétét.

A Fidesz mégis kampányolgat. Harcias párt harcias vezetővel, nem bírják ki, hogy ne álljanak ki a csatatérre. Hatékonyan építettek fel egy negatív kampányt az elmúlt években. Angyal-Orbán  és Ördög-Gyurcsány  küzdenek, és a választónak könnyű választania. Mindenki, aki Gyurcsány ellen van, szavazzon ránk! Mivel Gyurcsány 2006 júniusa és 2009 márciusa között tönkretette magát és politikai oldalát – ennyi elég is a biztos győzelemhez. Ennek a kampánynak nem vetett véget Gyurcsány távozása sem, mert a Fidesz minden eszközzel bizonyítani igyekszik, hogy továbbra is Gyurcsány kormányoz, Bajnai és Mesterházy csak Gyurcsány bábjai. Ez nem igaz, de a Fidesz a gyurcsányi három év miatt nyeri meg a választást és nem a kampánya következtében. Csakhogy a gyurcsányozás már nem ajzza fel a szavazókat. A 2006-9-es szélsőséges gyűlölet és düh megszűnt. Itt már nincs mit keresni.

Az MSZP, a Jobbik és az MDF-SZDSZ Orbán-ellenes negatív kampánya érdekes: Orbán a színpadon van, és ott is lesz. Ez különböző ideológiájú és múltú pártok eltérő negatív kampánya. Folyik az Orbán demokrácia-ellenességét, a nyilasokkal szimpatizáló, diktátori magatartását ostorozó chartista kampány. „Demokraták ébresztő”, „a köztársaság veszélyben”, „állítsátok meg Orbán Ui-t” kampánya megint meghúzta a vonalat: egyik oldalon a demokraták, az antifasiszták, antirasszisták, a másikon az antidemokraták, a fasisztákat tűrők, rasszisták. A chartista kampány gyönge és elöregedett, kopott és hiteltelen. Egy nyolc év alatt szétrohadt, korrupt, hazug, saját demokráciáját és jogállamiságát többször semmibe vevő rendszer politikusai és holdudvara védelmeznek nem létező demokratikus hadállásokat. Az Orbán-rémmel ijesztő-kampány, amellett, hogy önbeteljesítő prófécia lehet, a társadalomra nem, vagy alig hat.

Az Orbán nemzeti elkötelezettségét, magyarságát kétségbe vonó, a liberális ősbűnnel fertőzöttségét kimutató szélsőjobboldali kampány Orbánt komolyabban érintheti. Azzal vádolják Orbánt, hogy cserbenhagyja a magyar érdekeket és értékeket itthon és a határon kívül. Titkon lepaktál a külföldiekkel. Engedményt tesz a globális tőkének. Ígéri a felelősségre vonást, de már lepaktált a kormányzókkal. Korábban a liberálisok vádolták Orbánt kaméleonsággal, most a szélsőjobboldaliak teszik: nem igazi jobboldali, csak úgy tesz. A választások utáni Orbánra készülnek: igazat mond vagy hazudik. Betartja, amit a „magyaroknak ígért” vagy sem. A kampányban nemzeti ígéreteket igyekeznek belőle kicsalni, hogy azután az egész világ megváltoztatásának ígéretét kérjék tőle számon: a „magyar csodát”. A nemzeti ígéret sokkal általánosabb és veszedelmesebb, mint a szociális ígéret. Meg kell védeni a határon túli magyarokat – hogyan, miként? Magyar tőkével, magyar munkával magyar árut kell előállítani és venni, magyar embernek több bért, nyugdíjat juttatást adni, idegentől, bankártól elvenni – hogyan, miként? Minden magyar feleljen minden magyarért – ki a magyar? Lészen-e „számadási számonkérés”? Jő a Nagy Nemzeti Igazságpróba: ha teljesíti a teljesíthetetlent, akkor Angyal, Csaba királyfi, Minden Magyarok Fejedelme, ha nem, Ördög, Idegen, Áruló, zsidóbérenc.

Az Orbán kormányzóképességét kétségbe vonó negatív kampány kellemetlen, és bizonyosan problémákat fog okozni. Ez a Fidesz Akhillész-sarka: a másnap problémája. Ez nemcsak a külföldet, de most már a szakmai csoportokat, a gazdasági szereplőket, a közigazgatókat, és a választások előtti hetekben már a középosztálybeli szavazókat is érdekli. Kétszer nem lehet megismételni a 2006-os komédiát, amikor Gyurcsány üres dossziékat emelgetett, mondván, bennük vannak a kidolgozott tervezetek. Ami eddig kiszivárgott a gazdasági programból a növekedési pályáról, a nyugdíj-modellről (ami van is, nincs is), a hét óriásminisztériumról, a szakértői háttérről az nem volt sikeres. A választást nem Orbán kormányzóképessége fogja eldönteni, de a választás utáni időszakot igen.

A sikoly és mennydörgés, mely közben az ördög elviszi a szocialistákat – ismétlem korábbi írásomat –, nem Orbán, hanem a korrupció lesz. A kérdés az, hogy örökre pokolra szállnak-e, vagy a kormányzóképesség válsága kényszerből visszahozza őket. Ehhez persze pozitív program és ember kellene. Nincs. Ez nemcsak az ő bajuk, hanem az országé is. Lesz? Aki megéri, meglátja.