Babarczy Eszter: Drága Doktor Úr, a maga feje sose fáj?
Cikkíró kedves ismerősének kalandja háziorvosával. Szumetrolin minden mennyiségben.
Kedves ismerősöm új kerületbe költözött. Be is jelentkezett a körzetileg hatályos dokibácsijánál. Dokibácsi bágyadtan bólintott, és intett a nővérnek, hogy intézkedjen.
Ismerősöm néhány hónapig jól megvolt dokibácsival, nem járt ugyanis orvoshoz, vagy ha mégis, magánrendelőbe. Persze hogy a magánrendelő óradíját ne kelljen folyton megfizetni, időről időre felíratta a gyógyszereit a dokibácsival. Ezt is elintézte a nővér.
Egyszer azonban ismerősöm kamasz gyermeke csúf megfázási tüneteket kezdett produkálni. Dokibácsihoz mentek, mert kihez menjenek influenzás tünetekkel. Dokibácsi bágyadtan nézte az íróasztal egy nem különösebben különös pontját, aztán azt mondta, szumetrolim. A nővér intézkedett.
A doktornál. Jan Steen festménye a 17.századból. © www.wga.hu |
Harmadjára – mert a tünetek nem múltak még két hónap elteltével sem – dokibácsi újra szóba került a családban. Szumetrolim lesz, mibe fogadunk, mondta cinikusan a kamasz gyerek. Na, azért hátha most odafigyel, mondta az anyja. Szumetrolim lett, de ezúttal a nővér suttogva figyelmeztetett: be ne szedd, semmi haszna, viszont ártani tud.
Kedves ismerősöm összedugta a fejét velem. „Pontosan mit csinál ez a magyar háziorvos? - kérdezte. Az világos, hogy nem gyógyít. Ez akkor se gyógyít, ha pénzt adok neki!” - „Ó, mondtam, feltehetőleg papírt oszt az államilag támogatott egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez. Mondjuk gyógyszer, beutaló, fájdalomcsillapítók, meg persze néhány jó szó a régi kliensekhez. A gyógyítás máshol zajlik, csak tudnod kell, hol. Ha nem tudod, mit akarsz, akkor szumetrolim. Különben meg, ha komoly a dolog, menj fizetősbe.”
Ismerősöm éppen meg volt szorulva, de kiötöltek, hol gyógyítanak esetleg, ha itt nem. Végigülte a három órás sort, mert nem volt kedve az ajtót ostromolni, és a nővér intézkedett. Adott egy beutalót máshová.