A woodstocki fesztivált nem Woodstockban rendezték. A New York-i kisváros lett volna az eredeti helyszín, de – attól való félelmében, hogy mintegy egymillió ember érkezik oda és teljesen kaotikus helyzet alakulhat ki – Woodstock visszalépett a rendezéstől. A fesztivál szervezői ezek után keresték meg Max Yasgurt, akinek Woodstocktól mintegy hetven kilométerre délnyugatra, a szintén New Yorkban lévő Bethel mellett volt egy körülbelül 420 holdas marhalegelője. Az ekkor ötvenéves Yasgurt fia, Sam győzte meg arról, hogy micsoda remek ötlet az ő birtokukon megrendezni a fesztivált, s így is lett. A szokás miatt azért maradjunk a „woodstocki” jelzőnél.

Woodstockot hirdető poszter © www.solarnavigator.net

A hippimozgalom első közösségei az Egyesült Államokban, leginkább a két nagy, inkább baloldali államban, Kaliforniában és New Yorkban jöttek létre a hatvanas évek elején. A főleg fehér, értelmiségi középosztálybeli fiatalok szembefordultak a Frank Sinatrán fölnőtt szüleik jóléti társadalmával, sőt: egy részük kivonult belőle és lakóautókban vagy önkényesen elfoglalt lakásokban, kommunákban élt. A hippimozgalom a hatvanas évek második felében élte fénykorát, ekkor számos kommuna alakult Nyugat-Európában is.

A hippi eszméknek – például az Egyesült Államok vietnami katonai beavatkozása zsigeri elutasításának, a hagyományos erkölcsök zárójelbetételének, vagy a drogliberalizációnak – nem az egyetlen, de talán legfontosabb kifejezőeszköze volt a rock. Az akkor a hippik fővárosának számító San Franciscótól mintegy százötven kilométerre délre fekvő Monterey-ben tartották az első nagyszabású, többnapos rockfesztivált, ami ekképp Woodstock főpróbájának is tekinthető. 1967. június 16-a és 18-a közt, mintegy kétszázezerfős hallgatóság részvétele mellett föllépett többek között a Canned Heat , Jimi Hendrix , a Jefferson Airplane , Janis Joplin (ekkor még a Big Brother & The Holding Company énekesnőjeként), Ravi Sankar és a Who. A fölsoroltak a bő két évvel későbbi woodstocki fesztiválon is valamennyien színpadra léptek.

Hippi-busz © www.woodstock69.com

A következő években számos nagy szabadtéri fesztivált és többtízezer, időnként többszázezer fős rock-koncertet rendeztek mind Észak-Amerikában, mind Nagy-Britanniában. Ezek közül jelentőségében és hatásában kiemelkedik a woodstocki. Az 1969. augusztus 15-e és 18-a között rendezett fesztivál szervezői ötven-hatvanezer embert vártak a hivatalosan „zenei és művészeti vásárnak” (Music and Art Fair) elnevezett rendezvényre, aminek a jeligéje „a béke és a zene három napja” (Three Days of Peace And Music) volt. Ők maguk voltak a legjobban meglepődve a négy-ötszázezer ember láttán. Ennyien gyűltek ugyanis össze, hogy „három napig a szabad ég alatt, esőben, szélben, viharban és napsütésben, sátorozva, hálózsákokban, gumimatracokon vagy a puszta földön fekve, a zene és egymás közelségének békés mámorában, a füvet szívva, szeretkezve, a rockzene segítségével álmodják néhány napig egy elfogadhatóbb valóság, egy másik Amerika utópiáját” – írja Sebők János A Beatlestől az új hullámig – a rock a hetvenes években című, 1981-ben megjelent könyvében.

Mivel vagy nyolcszor akkora lett a hallgatóság, mint amire a szervezők számítottak, az egész fesztivál egyetlen logisztikai katasztrófává vált: az élelmiszer- és egészségügyi ellátás összeomlott, a környék közútjai nem bírták a forgalmat – bár ez a közönséget a legkevésbé sem zavarta. Mindenki megosztotta a szomszédjával, amije volt: partnerét, kajáját, marihuánás cigarettáját; s mindez a legnagyobb békében, botrány és rendzavarás nélkül történt. A hatékonyabb ügymenetet elősegítendő, a hatóságok szemet hunytak nemcsak a kábítószer-fogyasztás, hanem a kereskedés fölött is, így hamarosan fél Sullivan megye marihuánafüstben úszott. Körülbelül 186 ezer jegyet adtak el, majd – nyilván az érvényes jeggyel rendelkezők nem kis bosszúságára – ingyenessé tették a koncertet: hagyták, hogy a tömeg szabályosan letapossa a fölhúzott kerítést. A jegy ára egyébként elővételben 18, a helyszínen – már, ha volt egyáltalán valaki, aki a helyszínen jegyet vett – 24 dollár, mai érték szerint 75, illetve 100 dollár volt.

A fentemlítetteken és a teljesség igénye nélkül föllépett Woodstockban az itt befutott, ekkor alig huszonkét éves Carlos Santana , a Beatles With A Little Help From My Friend-jét teljesen áthangszerelve és átritmizálva eljátszó, totálisan belőtt(nek kinéző) Joe Cocker.  Fellépett továbbá az 1990. november 2-án a Budapest Sportcsarnokban nagyszerű koncertet adó Ten Years After. Nem hiányzott a színpadról a várandósan színpadra lépő, (húsz évvel később, 1989-ben pártucat fideszessel a „népi” Kína budapesti nagykövetsége előtt a Tienanmen téri vérengzés ellen egy szál gitárral, mindenféle flanc és sztárallűr nélkül tiltakozó) Joan Baez sem. De ott volt John Sebastian is, aki a kilencvenes évek elején a Super Chanellen egy színvonalas rockzenetörténeti sorozat műsorvezetőjeként tűnt fel.

Joe Cocker zenekara a színpadon. With a little help from their friends © www.bbc.co.uk

A fesztivál az eredeti menetrend szerint 17-én este ért volna véget, de ebből 18-a reggel lett. Az utolsó föllépő az eddigre már egy generáció bálványává vált Jimi Hendrix volt, aki új zenekarával, a Gypsy Sun & Rainbows-zal kétórás koncertet adott. Reggel kilenc körül a zenekar a koncertet minden idők egyik legemblematikusabb és egyben legtöbbek – köztük a magyar Hobo Blues Band, vagy Bornemissza Ádám – által földolgozott dalával, a Hey Joe-val zárta le.

A Hobo által ugyancsak magyarított blues-klasszikus, a Red House is elhangzott Hendrixék woodstocki koncertjén. Az eredeti stúdióváltozatnál valamivel gyorsabban játszott Red House alatt Hendrix magas E húrja elszakadt, ez azonban nem akadályozta őt meg abban, hogy nagyszerű szólót játsszék . A végletekig eltorzított Star-Spangled Bannert az egyik legjelentősebb internetes gitáros szaklap, az About.com szavazóközönsége minden idők ötvenkettedik legjobb gitárszólójának választotta . De ez még hagyján, az egyszerre zambó, mesztic és mulatt Hendrixen egyetlen konzervatív képviselő, déli polgármester, nemzetféltő fehér angolszász protestáns honatya sem kérte számon, hogy hogyan merészeli így eljátszani az Egyesült Államok himnuszát.

Nota bene: ezzel nagyjából egy időben a Kex énekesét, Baksa Soós Jánost József Attila Tiszta szívvel című versének a kommunista kultúrpolitika kánonjába nem illő interpretálása miatt (is) vegzálta a hatalom. Aki szerint addig jó, míg Kádár él, az nem árt, ha ilyenekre is emlékszik – szerencsére Magay Klementina Almát eszem című dalába nem kötöttek bele.

A koncert - felülnézetből © www.woodstock69.com

A kor számos rockzenekara – a legkülönbözőbb okok miatt – hiányzott a koncertről. Például úgy volt, hogy a Doors is föllép Woodstockban, azonban a hatalmas tömegeket megmozgató szabadtéri fesztiválokat nem szerető frontember, Jim Morrison miatt dugába dőlt a terv. A Led Zeppelin azért utasította vissza a fölkérést, mert nem akart egy lenni a sok föllépő zenekar között. A Jethro Tull azért nem volt ott, mert – mint zenekarvezető-énekes-fuvolistájuk, Ian Anderson később nyilatkozta – nem akarták a hétvégét "mosdatlan hippik közt tölteni ”. Bob Dylan pedig azért mondott nemet, mert a fia megbetegedett.

Nem sokkal a woodstocki koncert előtt, 1969. augusztus 8-án készült el az Abbey roadon , a Beatles azonos című, szeptemberben megjelent albumának világhírű borítója - az a bizonyos, felirat nélküli lemeztasak, amelyen a négy zenész átkel a zebrán. Ekkor a zenekar már legjobb úton haladt a szétesés felé: az egyre növekvő ellentétek miatt a banda tagjai már alig álltak szóba egymással. Így azután, bár a fesztivál szervezői fölkeresték John Lennont kérve, hogy a zenekar lépjen fel Woodstockban, ő nemet mondott. Felajánlotta, hogy új, feleségével közös zenekarával, a Plastic Ono Banddel ad koncertet, ebből viszont a koncert szervezői nem kértek. Az viszont nem derült ki, hogy, hogy a másfél hónappal korábban, a londoni Hyde Parkban, negyedmillió ember előtt koncertező Rolling Stones miért nem volt ott Woodstockban. Talán az vezethette őket, mint a Led Zeppelint: azt gondolhatták magukról – az Hyde Park-i előzményt látva, – hogy egyedül is képesek többszázezer ember megmozgatására.

A kerek évfordulókon, például 1979-ben, 1989-ben, vagy 1994-ben is megrendezték – részben az eredeti föllépőkkel – a fesztivál felújított változatát. Bár közönsége ezeknek a koncerteknek is volt, egyik sem tűnt ki a megszámlálhatatlan rockzenei fesztiválok közül.

1970. március 26-án mutatták be a koncertről készült, Michael Wadleigh rendezte 184 perces filmet . Jellemző az akkori hazai viszonyokra, hogy a Hungarofilm, a MAFILM és a Filmtudományi Intézet (FITU) vetítőjében, zárt körben, összesen párszáz, esetleg egy-kétezer ember előtt levetített film – bár a szakma érdeklődésére igényt tartott, és bizonnyal közönségsikere is lett volna – nem került a hazai mozikba. A Filmfőigazgatóság akkori elöljárói a bemutatást károsnak tartották a serdülő ifjúság szocialista eszmeiségű fejlődése szempontjából. A film ugyanis akkora szabadságot sugárzott, amekkorával az itteni rendszer nem volt versenyképes.

A Syrius együttes. Ott voltak Diósgyőrött © http://syriusband.extra.hu

A négy évvel későbbi „kis magyar Woodstockról”, azaz az 1973 július 10-én, Diósgyőrött tartott első magyar rockfesztiválról a hvg.hu megkeresésére írásban válaszolt Nemes Nagy Péter rockzenei szakújságíró, aki maga is ott volt a harminchat évvel ezelőtti koncerten. Nemes Nagy nem tud arról, hogy hangfölvétel készült volna az eseményről. Egységes filmről sem tud, hosszabb-rövidebb filmrészletek azonban itt-ott föllelhetőek – válaszolta megkeresésünkre.

A koncert délelőtt tíztől este kilencig tartott, tovább ugyanis nem volt szabad zajongani. Ez volt az a koncert, amely előtt az egész országból odaérkező, a koncertet megelőző éjszakát valamelyik miskolci parkban töltő fiatalokat a rendőrök bekasztlizták, az őrszobán többeket jól elvertek és a hosszú hajú fiúk haját levágták.

A koncert közben Bródy János a következőket mondta mikrofonba: „Köszönöm a rendfenntartó erők segítségét. Igen, komolyan gondolom ezt, mert voltak, akik már tegnap lejöttek Miskolcra és nem volt hol aludniuk. A padokon, az Avas oldalában akarták tölteni az éjszakát, a rendőrség részükre szállást biztosított – igaz, hogy ez a fekhely nem volt olyan, mint az otthoni ágy, de reggel megkérdezték, hogy jól aludtak-e és jó szórakozást kívánva kiengedték őket.” A hatalom mindezt beidézéssel, házkutatással, lakhelyelhagyási tilalommal és ötezer forintos pénzbüntetéssel díjazta.

Szegő Péter