"Tízévente egy-két ügyész ellen indul vesztegetés miatt eljárás” - válaszolta az Magyar Távirati Iroda kérdésére Kovács Attila, a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztályának vezetője. Ezt olvasva a jámbor médiafogyasztó tanakodásba kezd. Miért fehér holló a lebukott ügyész? Ennyivel becsületesebbek lennének a magyar átlagnál? Vagy azért, mivel a hatékony – és független – belső vizsgálódás hiánya miatt csak ennyi akad fenn a rostán?

Hack Péter jogtudós, korábbi liberális politikus már négy évvel ezelőtt, a   Beszélőben megjelent cikkében   atrra figyelmeztetett: az ügyészség diszfunkcionális működése annak egyenes következménye, miszerint, „a jelenlegi szabályozás mellett az ügyészség szervezetén belüli bármilyen rendellenességet vagy törvénysértést maguk az ügyészek vizsgálnak ki, olyan fura helyzeteket teremtve, mint amilyeneket a Kulcsár-videók kapcsán láthattunk, ahol a nyilatkozó ügyészek reménytelen küzdelmet folytattak annak elhitetésére, hogy a nyilvánosságra került videókon látható eljárás szakmailag korrekt volt. (Pedig lehet, hogy tényleg az volt, csak ez nehezen hihető azoknak a szájából, akik maguk is ugyanannak a hierarchiának a részei, amely a nehezen érthető diszfunkciót produkálta.).”

Kovács Tamás, a legfőbb ügyész. Nem lehet elfogultsággal vádolni. © Müller Judit

Ami az UD Zrt.-t illeti, Gyurcsány és titokminisztere, Szilvásy szerették volna , ha bizonyítást nyer, egy,   a Fidesz-holdudvarnak is bedolgozó magánhírszerző cégről van szó,   amely bűncselekményeket követett el. Az ügyészség megalapozottság hiányában ejtette a vádakat, Laborcz Sándor, a titkosszolgálatok vezetője pedig vette a kalapját, ám a kormányoldal folyamatosan azt sugallja, hogy a vádhatóság indokolatlanul, hátsó szándéktól vezetve zárta le az eljárást. Nem zavarja őket, hogy a célkeresztbe fogott vállalkozással szembeni eljárást a most regnáló kormánytöbbség által választott legfőbb ügyész emberei szüntették meg. Ez lenne a Gyurcsány által sugallt „Fideszt kiszolgáló ügyészség” ármánya? Nem életszerű. Különösen annak fényében, hogy 2000 őszén - miután Orbán a megfigyelési ügyben azt sugallta, nálunk illegális, bűncselekményekkel gyanúsítható szoci magánhírszerzés üzemel, amely közpénzekből, törvénysértően, a leköszönt kormány alatt működött, a volt Fidesz-tag Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség ügyet vizsgáló jelentése ugyanúgy cáfolta (pontosabban: nem támasztotta alá) Orbán és Kövér állításait, ahogy Kovács Tamásék is felülírták Gyurcsány és Szilvásy prekoncepcióját. Akkor éppúgy megszüntette az ügyészség a „tettesekkel” (és Juszt Lászlóval) szembeni vizsgálódást, mint most az UD Zrt.-nél. 

Amennyiben ez az ügyészség a rendőrséggel szemben annyira jobbra húz, akkor a Zsanett-ügyben (amely a balos összeesküvés-elméletek szerint Fidesz-művelet volt Gergényi kordonhuszárainak lejáratására), miért nem emelt vádat?   Ha az UD. Zrt. elleni vádakat jobboldali pártelfogultságból szüntették meg, akkor a Kapolyi László fizette magánnyomozó ügyében – sajtóhírek szerint G.Z. a jobboldalt kompromittáló adatgyűjtésre készült -   miért nem jártak el? Ha az ügyészség valamilyen ördögi jobbos konspiráció eszköze, akkor miként lehet, hogy – amint a Népszabadság tudósít róla – „a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) és a vám- és pénzügyőrség bűncselekmény hiányában szüntette meg a Laborc Sándor feljelentése nyomán indult büntetőügyeket.” A Nyomozóiroda és a VPOP kormányfelügyeletű hivatalok. Melyek törvényességi gyámságát az illetékes szakminiszterek látják el. Netán ők is Fidesz-ügynökök? 

Mondhatni: a helyzet súlyosabb annál, minthogy néhány politikus beavatkozik az igazságszolgáltatás munkájába. Hiába független politikailag az ügyészség, a bíróság, ha a szervezeten belüli ellensúlyok hiányai miatt képtelenek a függetlenség látszatát kelteni. 

Furcsa (és összeférhetetlen) lenne, ha az Állami Számvevőszék vezetősége kormánypolitikusokból állna. Tehát, a költségvetés elszámolását azok felügyelnék, akik megszavaztatták. Vagy ha az ORTT bizottságaiban a tévécsatornák főszerkesztői, vezérigazgatói, tulajdonosai ülnének. Ők hozván döntést, sértett-e törvényt a cégük. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács viszont ekként működik. Jórészt legfelsőbb, megyei és kerületi bírák felügyelnek benne - önmagukra. Az elemi logika úgy rendelkezne, hogy a jogapparátus felügyeleti-ellenőrzési és operatív ítélethozatali funkciói személyileg is különválasztva legyenek. Nemo judex in propria causa - senki nem lehet bíró a maga ügyében. Eme latin jogelméleti axiómát az OIT-tagok delegálásánál figyelembe kéne venni.   Nekik „bírósági számvevőszék” gyanánt, a jogalkalmazás minőségellenőreiként kéne üzemelni. Vagyis ott a perekben nem érintett igazságszolgáltatási pozíciót viselőknek kéne helyet foglalniuk. Márpedig senki nem lehet egyszerre művezető és meós.

Nem ügyészközpontú hát a probléma. De nem is szűkíthető le az igazságszolgáltatásra. Generális nyavalyája ez az országos és helyi közigazgatásnak, közhatalmi intézményeknek. Jelesül, hogy az illető szerv valamely munkatársa, beosztottja elleni panaszt ugyanazon egység (ügyosztály, jegyzői vagy igazgatási hivatal) vizsgálja ki, amely az illetőt is foglalkoztatja. Gyakran olyan személy a fegyelmi testület elnöke, aki a „gyanúsítottal” évtizedes barátságban van. A bíróság és ügyészség mellett az állami-önkormányzati szakintézményeknél is létre kéne hozni a független belső ellenőrzést. Amelynek tagjai az esetlegesen vizsgálandó személyekkel indirekt módon sincsenek alá-vagy fölérendeltségi, kollegiális viszonyban. Ha lesz valaha államigazgatási-jogszolgáltatási reform Magyarországon, érdemes lenne ezzel kezdeni.     

Papp László Tamás

.