Cifra médianyomorúság – tévépalota rekordáron
Gyanús eseményekkel övezett honi közberuházásaink ismeretében aligha minősül rendkívülinek az MTV-székházprojekt legújabb fázisa: csak a papírforma érvényesül. Ha minden igaz, a köztévé új épülete felkerülhet a legdrágább intézmények nemzeti toplistájára. Nemcsak a falak cechje veri a mennyboltot, de a berendezés sem az olcsójánosok terepe.
A jórészt kereskedelmi csatornákat néző lakosságot a kutya sem kérdezi, szeretnének-e – megszorítás és válság időszakában – irdatlan összegeket nyomni egy büdzséfinanszírozású, gigantomániás tévékomplexumba. Hogy a gazdasági háttér kusza átláthatatlansága puszta inkompetencia vagy jogsértő összefonódások fedezése, nehezen megválaszolható. Nem tudjuk, nyer-e valaki az ügyön, s ha igen, pontosan ki. Ellenben nagy magabiztossággal leszögezhető: a vesztes a közteherviselők fogyatkozó családja lesz.
Tévé székház terv, anno 2000 |
Súlyosbító körülményként hozzáteendő az is: az új MTV-központban olyan, luxusszámba menő csúcstechnológiát rendszeresítenének, amelytől egyelőre a tőkeerős nemzetközi médiakonszernek is ódzkodnak. „Az RTL Klub vezérigazgató-helyettese szerint külföldön is eléggé kérdőjeles a HD-sugárzás sorsa, Németországban a Prosieben.SAT1 éppen megszüntette. "Magyarországon a készülékek kis része képes HD-jelet fogadni, de még ennél is kevesebb erre alkalmas hálózattal felszerelt háztartás van” – idézte a Népszabadság Róbert Ákos vezériazgató-helyettest. Ha privát befektetők sem akarják még effélébe vágni a fejszéjüket, akkor muszáj pont adóforintjainkból kísérletezgetni? Természetesen az, hogy valamely megrendelt szolgáltatás, alkatrész, ingatlan némileg többe kerül, az kisemberektől világcégekig bárkivel megeshet. Közismert szituáció, amikor lakásfelújítás, hibaelhárítás céljából mesterembert hívunk. S mire végez a tevékenységgel, a díj végösszege úgy tíz százalékkal megugrik. Lévén, hogy ilyen munkálatokat fillére pontosan előre kikalkulálni rendkívül bajos, az ügyfél bizonyos szolid „lehúzást”, túlszámlázást el szokott nézni. Azt viszont kevésbé, ha a szóban fixált ár dupláját akarják rajta bevasalni.
Valószínű, hogy egy magáncég beruházásvezetőjét is fegyelmivel (és kártérítési perrel) a nyakában rúgnák ki, ha így elszállna a költségvetés. Kérdés, hogy egy olyan, hitelképességi bizonytalansággal küszködő cégnek, mint az MTV – pénzügyi kríziscsúcs, drákói bankkölcsön-szigorítás, adósságdrágulás idején – feltétlenül muszáj-e végigcsinálni a folyamatot. Nem lenne tanácsosabb a kormányzati negyed mintájára felfüggeszteni, leállítani, jobb időkre átütemezni? Emellett figyelembe veendő: az objektív felülköltekezési kényszer a szubjektív (korrupciós) túlszámlázás melegágya. Ha úgyis átléptük az összeghatárt, mit számít az a rongyos plusz néhány milliárd? Mi végre, hogy közjószágok fejlesztésénél államunk spanyol grandként szórja a pénzt? Ideje volna minden effajta grandiózus projektnél (a piaci áringadozásokat beleszámítva) jogszabályilag garantált költségplafont húzni. Melynek túllépése automatikusan együtt jár a projekt felfüggesztésével, és sürgős vizsgálattal.
A köztévé utóbbi időben örvendetes gyorsasággal megszabadult a holdudvari pártbérencektől. Vagyis a politikának nem volt már szüksége az MTV-re. Kereskedelmi adókba (Hír Tv, Echo Tv, ATV, Klubrádió stb.) szervezte ki médiaklientúrájat. De nem lehetünk annyira naivak, hogy azt gondoljuk: az elfogult riporterekkel párhuzamosan a belpolitika gazdasági kijáróemberei (hatalomközeli médiavállalkozók, jutalékért pályázatok végkimenetelét lezsírozó, rabosításra érett politikai gengszterek) is távoztak. Szomorú, hogy a tehetséges, fiatal tévégeneráció szakmai fegyvertényei indirekt módon az ő létüket is legitimálják. Változás pedig jó darabig nem lesz. Mifelénk az üvegzsebből csak kinézni lehet, oda belátni nemigen.
Papp László Tamás