Galló Béla

Galló Béla: Sokan előre jelezték, hogy az új főrum kívül esik az alkotmányos struktúrán, jogilag nincs semmiféle felhatalmazása. Ennek ellenére hasznos lehetett volna abban az értelemben, ha legalább egy-két új ötlet felvetődik a válság megoldására. Csakhogy semmilyen új gondolat nem merült fel intellektuális értelemben, de politológiailag is legföljebb egy vagy két elgondolás körvonalazódott. Minden résztvevő megismételte azokat a közhelyeket, melyeket az elmúlt hetek válságáról eddig is olvastunk a hazai és a nemzetközi sajtóban. A magyarországi problémák megoldásáról sem hallhattunk semmi eredetit, kivéve talán a Szili Katalin házelnök javasolta stabilizációs paktumot. 

hvg.hu: Ezek szerint semmi újdonsággal nem szolgáltak a megjelentek?

G. B.: Azért ezt nem mondanám. Érdemes összehasonlítani például azt, mennyiben tért el a bankárok véleménye. Simor András, Veres János és Surányi György másként vélekedtek a külső helyzetről illetve arról, milyen cselekvési lehetőségeink vannak ebben helyzetben. Surányi például, korábbi álláspontjához képest sokkal kevésbé képviselt neoliberális nézeteket. Ugyanakkor Járai Zsigmond az MNB másik volt elnöke azt a felfogást képviselte, mint régebben. Mindez azt mutatja, hogy a bankár szakmán belül is másként ítélik meg a problémákat. Ez új jelenség, ugyanis a main-stream pénzügyi gondolkodás nálunk eddig meglehetősen azonos volt. Vagyis a neoliberalizmusból kezd kiábrándulni a hazai pénzügyi világ, ami legalábbis figyelemreméltó. Érdekes volt, hogy Gyurcsány a felszólalásaiban név szerint is emlegette Nicolas Sarkozy francia elnököt mint pozitív példát a krízis kezelésére. Holott ő konzervatív politikus, mégis, a magyar szocialisták most őt tekintik példaképnek. Közben a hazai konzervatívok ezzel ellentétes, a neoliberalizmushoz közelebb álló álláspontot fejtettek ki, és Orbán Viktor trambulinnak használta a csúcsot, saját, a populizmussal kacérkodó álláspontja kifejtésére. Ezzel valamiféle ideológiai katyvasz helyzet alakult ki, amit persze az egyszerű ember nemigen érzékelt.

hvg.hu: Egyedül Dávid Ibolya állt elő konkrét megszorító javaslatokkal. A többiek csak mellébeszéltek, vagy csak utaltak arra, hogy „mindenkinek áldozatokat kell hoznia”.

G.B.: Valóban, a nagy pártok félnek a nyugdíjasokat érintő intézkedések politikai következményeitől. Szlovákiában az évtized elején, egészen más nemzetközi gazdasági helyzetben hajtottak végre drasztikus megszorításokat, amikor reális esélye volt annak, hogy belátható időn kompenzálni lehet őket. De ma Magyarországon, egy ilyen világgazdasági helyzetben, amikor nincs mivel kecsegtetni azokat, akiktől áldozatot kérnek a politikusok, egy nagy néppárt öngyilkosságot követ el, ha a nyugdíjakhoz, vagy a nyugdíjasok egyéb kedvezményeihez nyúl. Ezt azt elgondolást csak egy kis párt vezetője vethette fel. Szlovákiában hét-nyolc éve jóval könnyebb volt bátornak lenni, mint itt és most. Dávid Ibolyán kívül mások  kerülték a szakpolitikai kérdéseket, nem beszéltek arról, hogy milyen konkrét megszorító intézkedések vannak napirenden. A résztvevők többsége igyekezett politikai és lélektani üzeneteket megfogalmazni, de a csúcs ebből a szempontból is kudarc volt. Azt demonstrálta a társadalom előtt, hogy bár a politikusok, egy-két kivételtől eltekintve, elmentek a csúcsra, de úgy gondolták, ezzel eleget is tettek az elvárásoknak. A jelenlétük a konszenzus szándékát tükrözte, de amit mondtak, az már a pártpolitikai logikát követte.

hvg.hu:  Sokfelől hallani egy olyan forgatókönyvet, hogy  2009 júniusában az EU-választásokkal együtt előrehozott választásokat lehetne tartani. Ha ebben sikerülne megállapodni, már meg lehetne állapodni egy cselekvési tervről vagy szakértői kormányról. Sőt, jövő nyárig még Gyurcsány Ferencet is megtűrné az ellenzék, hiszen a felelősséget addig ő viselné. Ön szerint ez egy lehetséges forgatókönyv?

G. B.: Ez jól hangzó teória. De ahhoz, hogy valóra váljon, politikai konszenzus kellene, melynek eddig semmi jele. Inkább az a forgatókönyv látszik valószínűnek, hogy az ellenzék a válság hatásait a későbbiekben megpróbálja majd a Gyurcsány-kormány „nyakába varrni”, mondván, hogy az MSZP tehet arról, hogy a válság legyengített állapotban érte Magyarországot. Hasonló a helyzet, mint Mohács előtt: viszálykodtak a magyar urak, mindenki mondta a magét. Jött a vész, és a magyar sereg fele távol maradt a csatától, és bekövetkezett a katasztrofális vereség.

vg.hu: Milyen szép is lenne, ha az MSZP és a Fidesz megállapodna valamilyen mimimális együttműködésben. Van ennek esélye?

G. B. : Sajnos, olyan országban élünk, amelyben a közvélemény két táborra szakadt, és kölcsönösen gyűlöli egymást. Felmerül a hitelesség problémája: akárkinek nem hiszik el az emberek, hogy a nevükben képes megállapodni. Ami a válságot illeti, figyelembe kell venni, hogy az emberek még mindig nem érzik a saját bőrükön a válság következményeit. A pénzügyi válság még nem gyűrűzött be a mindennapokba. Talán ez is közrejátszott abban, hogy  a csúcs  érdektelenségbe fulladt,  egy lakossági fórum színvonalára süllyedt. Gyurcsány számára inkább kudarc volt, saját hitelességi problémáját nem sikerült vele megoldania. A magyar politikai osztálynak sem sikerült meggyőző üzenetet megfogalmaznia, sem befelé, sem pedig kifelé. A közvélemény mélységes közönnyel és szkepszissel figyelte a politikusok szereplését, és a saját politikai elkötelezettségének megfelelően reagált.

hvg.hu: A szocialisták rajongása nem csökken az elnökük iránt. Helyzete kikezdhetetlen? 

G. B. Gyurcsány dinamizmusával lenyűgözte az MSZP vezetését. Sajnos, az ambícióihoz nem társul napóleoni tehetség, jóllehet ő hajlamos magának ilyesmit tulajdonítani. Dinamizmusával, aktivizmusával megakadályoz minden olyan belső kezdeményezést, illetve kritikát az MSZP-n belül, ami talán jót tenne a pártnak. De ő vezeti az országot. Így állt elő az abszurd politológiai helyzet, hogy miközben Gyurcsány párton belüli helyzete egyre erősebb, pártja egyre inkább veszít népszerűségéből.

Pelle János