Major Éva. Nem hajlandó feladni © Stiller Ákos

Major Éva, a Figyelj Ránk! A Különélő Szülők és Gyermekeik Érdekvédelmi Egyesületének elnöke hajléktalanokkal foglalkozó szociális munkás, a Magyar Szegénységellenes Hálózat tagja, győri, regionális koordinátora. Augusztus 6-tól szeptember 13-ig ülősztrájkot tartott a Szociális és Munkaügyi Minisztérium előtt, a gyerektartás behajtása terén mutatkozó tűrhetetlen állapotok miatti tiltakozásul. A minisztérium részéről senki nem állt szóba vele.

Még mindig viseli a férje nevét, azaz Rugyainé Major Éva, mert nem volt annyi pénze sem, hogy kifizesse az igazolványcsere illetékét. Elvált férje közel kétmillió forint gyermektartással tartozik nekik, úgy, hogy három gyerek után havonta huszonegyezer forintot kellett volna fizetnie. A hosszú évek alatt felhalmozódott összeget a Magyar Köztársaság bírósága jogerősen megítélte neki, de a férfin képtelen volt behajtani.

Az egyesület elnökének - gyakorlati tapasztalatait és szociológiai ismereteit felhasználva - sikerült országos adatokhoz jutnia arról, milyen súlyos problémáról van szó. A Központi Statisztikai Hivatal forrásai szerint a gyerekek 11,5 százaléka egyszülős családokban nevelkedik, ugyanakkor az elvált szülők számáról nincs információ. A csonka családokban élő gyermekek 38,5 százaléka szegénységben, illetve mélyszegénységben él. A bíróságoktól származó legfrissebb statisztika 2005-ös: eszerint évente 15-17 ezer tartásdíjhátralékos per indul a bíróságokon és ebből évente alig 1400 ítélet születik. Arról, hogy ítéleteket végre lehetett-e hajtani, csak sejtéseink vannak. Erre vonatkozó közvélemény-kutatásokról nem tudunk.

Az elvált szülők jó része hol fizet, hol nem fizet, hol a megítéltnél kevesebb gyerektartást fizet. Ezzel a taktikával eléri, hogy az állam kivonul a probléma rendezéséből. Jó részük tudatosan eltünteti a vagyonát, illetve a jövedelmét, így áll bosszút volt házastársán. Ugyanakkor gyakran ragaszkodik a láthatáshoz, amit a gyereket nevelő szülőnek (legtöbbször az anyának) akkor sincs joga megtagadni, ha egy fillért sem kap. Ilyenkor rohamos gyorsasággal mérgesednek el a konfliktusok, és ezeknek legfőbb áldozatai a gyermekek. A magyar állam kérelemre, külön eljárással három évig „meghitelezi” a bíróság által megítélt, de nem fizetett tartásdíj összegét. Utána, amennyiben a tartásra kötelezettől semmit sem sikerült behajtani, felére csökkenti az összeget, majd további három év után már semmit sem fizet. Amennyiben bebizonyosodik, hogy az elvált szülő mégiscsak támogatta a gyereket, akár egy ruhadarabot is vett neki, a megelőlegezett támogatást az állam azonnal megvonhatja.

A magyar állam feltűnően tehetetlennek bizonyul a tartásdíjjal elmaradó szülők megszorongatásában, pedig jogszabályalkotással és a végrehajtás egyszerűsítésével eredményt érne el. De erre nincs sem energia, sem pénz. Ugyanakkor az elmúlt időben számos témáról folyt költséges propagandakampány, például a családon belüli erőszakról. A hatóságok maguk is bevallják, hogy gyakran tehetetlenek, amikor a kiszolgáltatott, gyakran nyomorgó anyák és gyermekeik érdekeinek képviseletéről van szó.

A családon belüli, elmérgesedett konfliktus, mely később a tartásdíj fizetésének elmulasztásához vezet, gyakran nincs előzmény nélkül. Major Éva három gyereke közül az egyiket szexuálisan zaklatta az édesapja, ami miatt a bíróság 1999-ben az apát „szemérem elleni erőszak” büntette miatt két év nyolc hónapi börtönre ítélte. A bíróság mérlegelt: úgy találta, hogy a vádlott „családos állapotú, akinek a gyermekei eltartásáról gondoskodnia kell”. Vagyis enyhítő körülményként vette figyelembe azt, amit később senki sem kért számon.

Major Éva idéz egy 2001-ben született ügyészi állásfoglalásból, mely a gyermektartás fizetésének elmulasztása miatt megrovásban részesített egy apát. „A cselekmény oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy vele szemben a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen.” (A jellemző mondat szerzője dr. Csuppély Zsuzsa Győr megyei ügyész.) Major Éva mutat egy másik ítéletet is. Eszerint egy apát több mint kilencszázezer forint tartásdíj megfizetésének elmulasztásáért tíz hónapos, három évre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélt egy magyar bíróság. Jóval enyhébb ítélet, mint ha valakit ugyanennek az összegnek az ellopása miatt vontak volna felelősségre – pedig ugyanarról van szó. 

© bajszos.freeblog.hu

Úgy látszik, az illetékesek a gyerektartás problémáját „túl nagy falatnak” tartják, a feszegetését igyekeznek kerülni. 2003-ben Farkas Imre MSZP-s képviselő, a parlament ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának tagja interpellált Lévai Katalin akkori esélyegyenlőségi miniszternél. Megkérdezte, tervezi-e a kormány a gyermektartási díj behajtásának szigorítását. A kérdésre Bárándy Péter akkori igazságügy-miniszter válaszolt írásban. Ebből a 2003. október 1-jén kelt levélből is idéz az elnöknő: „Álláspontom szerint a végrehajtás joga a többi követeléshez képest maximálisan preferálja a gyermektartási díjak behajtását. További megkülönböztetés már az indokolatlan pozitív diszkrimináció problémáját vetné fel.”

Az ügyben Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter is kifejtette a nézeteit Major Évának. Tanácsot adott neki (!), honnan szerezzen pénzt időközben felserdült gyermekeinek felsőfokú tanulmányaihoz. „Jelen helyzetben újabb és újabb büntető eljárás indítása, valamint az apai nagyszülők tartásra kötelezése mellett nincs más lehetőség, mint a fiatal felnőtt családtagok adósságtörlesztésben való közreműködése, diákmunka, diákhitel, alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munka révén. Ennek révén Ön is szert tehet olyan törvényes plusz jövedelemre, amelyet nem terhel letiltás, amely felhasználható a tartozások csökkentésére, ennek révén a közüzemi szolgáltatókkal részletfizetési egyezségek megkötése, aminek célja végső soron a helyzet normalizálása.” Vagyis az IRM azt javasolta, dolgozzanak Major Éva gyermekei és ő maga is, hogy ne kapcsolják ki náluk a villanyt, de a követelésük behajtása érdekében semmit sem tud tenni.

Követelési lista

2008. szept. 13-án a Parlament előtti demonstráción az egyesület képviselői petíciót adták Szili Kartalinnak címezve. A petícióban követelik, hogy az Országgyűlés soron kívül tárgyalja meg, és hozzon határozatot egy vis maior keret létrehozásáról, melyből az állam kártalanítani tudja a jogszabályi háttér hiánya miatt gyermekeiket. gyermektartás nélkül felnevelni kényszerült családokat. Indítványozzák továbbá Gyermek-tartási Ügynökség létrehozását. Míg ennek jogi hátterét kidolgozzák, addig is változtatást sürgetnek a Gyámhivatalok „problémamegoldó képtelenségén, a nem kifejezetten család- és gyermekbarát magatartásán”. Szorgalmazzák a láthatások körüli zűrzavar, átláthatatlanság, a hivatali packázás felszámolását.

A kormány programjában szerepel a gazdaság „kifehérítése”. Eközben még azoknak az apáknak a pénzügyeit sem sikerült átvilágítaniuk a hatóságoknak, akik nem fizetnek gyerektartást. Tudjuk, hogy a jövedelmek jó része a fekete vagy szürke munkából keletkezik, és egyik után sem adóznak. Így ha valaki nem fizet önként a gyerekeiért, az állam egész apparátusával együtt tehetetlen. Ott kezdődik a probléma, hogy a bíróság, mely kimondja a válást, nem vizsgálja, hogy milyenek a gyermektartásra kötelezett szülő anyagi viszonyai. Az esetek legnagyobb részben az anyáknak kell adatokat szolgáltatniuk, akik úgy érzik, a törvények nem szolgálják az ő érdekeiket. Az eljárások elhúzódnak, a bíróságok túlterheltek.

Major Éva mindent megtesz, hogy a Figyelj ránk! egyesület és céljai minél nagyobb nyilvánosságot kapjanak. Megszólította az ügyben a négy parlamenti párt vezetőit, konszenzus kialakítását sürgette. Eddig azonban nem kapott választ, pedig el van szánva arra, hogy akár az Európai Unió figyelmét is felhívja a problémára, az európai Szegénységellenes Hálózatot felhasználva. Ha eljön az ideje, kész Brüsszelben is demonstrálni. Petíciót adott át Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének, illetve Szűcs Erika munkaügyi és szociális miniszternek. Utóbbival személyesen tárgyalt is, majd hivatalos, a felelősséget elhárító levelet kapott tőle, mely a következő kitételt is tartalmazza: „Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter szívesen csatlakozna egy olyan demonstrációhoz, amelyet Major Éva férjének háza előtt tartanának”.

Úgy tűnik, hogy a kormány tagjai, a miniszterelnökkel az élen, inkább demonstrálnak olyan ügyekben, melyek megoldásáért mint a végrehajtó hatalom képviselőinek, konkrét lépéseket kellene tenniük. Ingyen politikai reklám lenne, ha a miniszterasszony a kamarák kereszttüzében tüntetne egy gyermektartást nem fizető férfi háza előtt… (Szűcs Erika nagylelkű ajánlatának egyetlen „szépséghibája”, hogy Major Éva volt férje hajléktalan, és senki sem tudja, hova kellene mennie a miniszter asszonynak tüntetni.)

Major Éva elmondta, a hivatalokban folyamatosan arra biztatták, folyamodjon ő maga támogatásért. Erre minden szempontból érdemes lenne, hiszen három gyermeket nevel egyedül. Bérelt lakásban élnek, és előző otthonukból egy alig több mint kilencvenezer forintos tartozás miatt 2008 január elején (!) kilakoltatták, elzárkózva a szociális méltányosság gyakorlásától, a lakástörvény rendelkezéseire hivatkozva. Ő azonban tartja magát ahhoz a felfogásához, hogy nem egyéni kegyelmet kér, hanem jogorvoslatot a sorstársai számára, és az adományokat elutasítja.

Most folyik az országgyűlésben a Polgári Törvénykönyv átalakítása, jelenleg az elvi rész vitája van napirenden. Vidorné dr. Szabó Györgyi, a Szociális és Családügyi Bizottság MSZP-s elnöke arról tájékoztatta Major Évát, hogy az elképzelések szerint a családjogi törvényeket beolvasztják a PTK-ba, s ebben kívánják szabályozni a tartásdíjak behajtását. Ezt a koncepciót Major Éva elutasítja. Vallja, hogy a tartásdíj nem fizetését továbbra is a gyermek ellen elkövetett bűncselekménynek kellene minősíteni, és nem szabad kiemelni a Btk.-ból. Ha ez megtörténik, vagyis a gyerektartás ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a többi adósság, még kisebb esélyük lesz a gyermeküket egyedül nevelő szülők érdekeinek érvényesítésre, mint eddig.

Pelle János