Évek óta tudjuk, hogy, Nyugat-Európához és Amerikához hasonlóan, Magyarországon is terjed az iskolai erőszak. Tanítványok, és azok szülei inzultálnak tanárokat, többek közt egy kelet-magyarországi iskola igazgatóját tettlegesen bántalmazták. De ezeket a felháborító cselekményeket mindeddig még nem rögzítették, nem örökítették meg sem videokamerával, sem pedig mobil-telefonnal. Most ez is megtörtént, méghozzá Budapest nyolcadik kerületében, az Erdélyi utcai általános iskolában és gimnáziumban, ahol egy tizennégy éves diák terrorizálta tanárát a fizika óra alatt. A felvételt az egyik kereskedelmi televízió híradója sugározta, utána pedig megszólaltatta a tanárt, egy nyugdíjas fizikust, aki szemmel láthatóan feldúltan emlékezett vissza arra, hogy fékezhetetlenül agresszív diákja az egész osztály előtt megalázta.

Az ügy számos értelmiségit tiltakozó nyilatkozat kibocsátásra késztetett. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége intézkedéseket sürget a kormányzattól. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete szerint a kormány is felelős azért, hogy a tanároknak egyre kisebb tekintélyük van. A szervezet elnöke úgy véli: a kormány kommunikációja - miszerint túl sok pedagógus van, túl keveset dolgoznak - hozzájárult a tanári pálya presztízsének csökkenéséhez. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete az oktatási törvény szigorításán dolgozik. Kerpen Gábor, a szervezet elnöke szorgalmazzat, hogy az alsó tagozatos tanulókat szükség esetén ismét kötelezhessék évfolyamismétlésre. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a parlament oktatási bizottságának elnökéhez fordult az elmúlt hetek tanárverései miatt. Hiller István oktatási és kulturális miniszter szakértői munkabizottságot hozott létre, amelynek az iskolák biztonságát érintő javaslatokat kell kidolgoznia. Ekkora visszhangja még soha nem volt pedagógusokat ért inzultusnak. Lám, mire képes a televízió nyilvánossága!

Időközben azonban működésbe léptek az országos botrányt mérsékelni és korlátozni próbáló erők is. De az erőszakoskodó, a tanárát megrugdaló és egy csapteleppel fenyegető diák védelmében felhozott évek nemhogy csillapították volna, csak fokozták a felháborodást. Az igazgatónő, Süveges Éva arra hivatkozott nyilatkozatában, hogy az erőszakoskodó diák „nem egy agresszív, durva gyerek”, inkább szereplési mániával küzd”, aki folyamatosan produkálja magát. Elmondása szerint a szaktanár a saját maga védelmére kérte a gyerekektől, hogy vegyék fel mobiltelefonjaikra, hogy mi történik, de ezzel a kérésével „személyiségi jogokat sértett”. Az igazgatónő hangsúlyozta: „a gyerekek részéről megrendezett jelenet” volt az erőszakoskodás, ami beleillik abba a képbe, hogy a tanuló „a szereplési vágyát akarta kielégíteni”. Az igazgatónő megállapította továbbá, hogy a tanár is hibázott, amennyiben hagyta, hogy az események idáig fajuljanak. Emlékeztetett arra, hogy a tanár „az első számú felelős” azért, hogy az óráján mi történik, noha az is igaz, hogy „a gyereknek nincs joga átvenni a hatalmat, és a gyereknek a bűnét sem mentjük”. Végső soron azonban: „a fizikatanár hibás abban is, hogy nem tudott fegyelmet tartani az osztályban”, és ott követett el mulasztást, hogy „módszertani hiányosságát” enyhítendő nem kért segítséget a fegyelmezésben az iskola vezetésétől.

Nem tudom, mi lesz az eredménye az erőszakoskodó diák felelősségre vonásának, melyre az iskolában kerül sor, a tantestület tagjai és a gyerek saját szülei előtt. Mi várható az iskola igazgatója által kezdeményezett számonkéréstől? Valószínűleg az égvilágon semmi. Az, hogy az igazgatónő nyilatkozásában nem a tanár megrugdosása, hanem a képek rögzítése miatt vetette fel a „személyiségi jogok” problémáját, nem sok jót ígér. Várható, hogy a felek (ha ugyan nem a magukkal hozott ügyvédek) már az első alkalommal ádáz, de sehova sem vezető szócsatába bonyolódnak. Az erőszakoskodó diák szülei nyilvánvalóan kifejtik majd, hogy a gyerekük csak tréfálkozott, a többiek is csak a jó heccet látták. Különben is, a nyugdíjas korú tanár dolga lett volna, hogy felkeltse a fizika iránti érdeklődést az osztályban, lekösse a figyelmüket, Mivel ez a kötelezően elvárt mutatvány nem sikerült, ezért került sor az incidensre.

Nehéz igazságot tenni, hiszen tudjuk, a hasonló konfliktusok mögött tömérdek társadalmi-gazdasági ok és motiváció húzódik meg. Megkockáztatom: a fizikatanár sem lelte örömét a tanításban. Valószínűleg csak azért kényszerült rá, hogy alacsony nyugdíját kiegészítse: „mohóságáért”’ kis híján szívinfarktussal fizetett. Persze, a diák erőszakoskodásának is megvannak a maga okai: otthoni körülményei bizonyára nemigen serkentették a tanulásra, és azt a kötelező tiszteletet sem volt alkalma elsajátítania, melyet a gyereknek szülei, nevelői, tanárai iránt éreznie kellene. Ez jó esetben kizárja, hogy egy gyerek kezet emeljen a tanárára – de ki tudja, hogy az ilyen és hasonló alapértékek közvetítését hivatásuknak érezték-e szülei?

Borítékolni lehet, hogy az erőszak következő kitörésével szemben a tanár megint csak tehetetlen lesz. Az iskolától nem remélhet segítséget, mert nincs, akihez fordulhatna: a magyar iskolákban nincsenek asszisztensek, szociális munkások, rendészek, nem is beszélve a pszichológusokról. Pedig nagy szükség lenne rájuk, hogy a tanárok ne legyenek magukra hagyatva. Az ózdiak jó példával járnak elől. A HVG március 29.-re datált száma részletesen beszámol az Ózd környékéről indult romapedellus programról: roma felnőtteket alkalmaznak – felkészítő program után – a főként cigány tanulók által látogatott iskolákban. A nevelési asszisztensek egyebek között ügyelnek, családokat látogatnak, szervezik a cigány hagyományőrző foglalkozásokat, közben magukat is továbbképzik. Ezekben az iskolákban megszűntek a pedagógusok ellenni atrocitások.

Pelle János