Síp-és kürtszóval zavartak meg egy népszavazási rendezvényt Pécsett. A jámbor újságolvasó reflexből átsiklana a hír fölött. Mert naponta előfordul, hogy szélsőjobboldali demonstrálók ily módon fejezik ki nemtetszésüket. Csakhogy a baranyai megyeszékhelyen Orbán Viktornak szóltak be a nagyobbik kormánypárttal rokonszenvezők. Holott ilyesmi mindezidáig a jobbszél specialitása volt. Akár szórványos, kivételszerű történésről, netán egy új jelenségről van szó, a dolog figyelemreméltó. Jelzi a frusztációt, amely egyébként a másik oldalon is kitapintható. A legnagyobb ellenzéki párt igazából nemcsak Gyurcsány kilövését akarja. Hanem – mint bármely politikai erő – a kormányhatalmat. Márpedig ahhoz a jelenlegi kormányfő lelépésével a Fidesz nem közeledne, hanem épphogy távolodna.

Mint elemzésében Tölgyessy Péter fogalmazott, „csak bonyolítaná a Fidesz helyzetét, ha Gyurcsány mégis takarodik és jön valaki teljesen új, aki tiszta lappal indít, és azt mondja Gyurcsányról, hogy nem így kellett volna csinálni.” Ténykérdés. Hisz az ellenzéki törzsbázis nemcsak a miniszterelnököt rühelli, hanem az egész kormányoldalt, tokkal-vonóval. S aligha lesz elégedett, ha Orbán kényszerűen beismeri: díjtörlés kipipálva, a főhazug csomagol, de a hatalomváltásra legalább két évet várhattok. Ekkor kétféle forgatókönyv realizálódhat. A Fidesz számára egyik sem túl rózsás. Megeshet, hogy a „felstájgerolt” hívek nagyot csalódnak, a kormányváltó hangulat leül, Orbánék támogatottsága erodálódik. Az is lehet, hogy az önmagukat túlheccelt, becsapva érző radikáljobbosok utcai zavargásokba fognak. Ami ugyanúgy a Fidesz „középpárti, mérsékelt” imázsára üt vissza. Legvalószínűbb amúgy a fenti két opció párhuzamos, kombinált jelentkezése. Tehát a jobboldaliak vérmérsékletüktől függően lesznek csüggedtek vagy dühösek. Ami akár népszerűségi diadalívük megtöréséhez vezethet.

Abban is osztjuk Tölgyessy vélekedését, hogy „a népszavazás nem alkalmas eszköz a kormány megbuktatására. Egyébként is, alkotmányellenes arról szavazni, hogy legyen-e jólét, vagy nem, legyen a díj, vagy ne legyen.” E sorok írója pont emiatt döntött úgy, hogy bojkottálja a referendumot. Hisz már a részvételével is legitimálná azon abszurditást, hogy kérdésre teszünk fel a népnek: akar-e fizetni az egészségügyért, felsőoktatásért. Miközben, akinek esze van, tudja: így is, úgy is perkálunk. Ha a közvetlen díjfizetést eltörlik, az így kieső összeget a pénzügyminisztérium beszedi máshogyan. Áfából, jövedelemadóból, egészségügyi hozzájárulásból. Emeléssel, szigorítással, akárhogyan. Vagy nem, de az se jobb. Ha a díjbevételeket nem kompenzálják, úgy még több háziorvos megy külföldre, egy-két gyógyintézmény lehúzza a rolót, az egyetemeken lejjebb tekerik majd a fűtés szabályzókarját, mert nem futja a hődíj-számlára, stb.

Tehát pro és kontra egyaránt kár a benzinért, szórólapért, plakátért. Látszatcselekvés ez, ami megoldást vagy nyereséget nem hoz, de a konfliktuspotenciált egekig növelheti.

Papp László Tamás