2007. november. 08. 18:40 Utolsó frissítés: 2007. november. 08. 21:19 Vélemény

Antiszemitizmus – régi portéka új csomagolásban

Az antiszemiták is haladnak a korral, ma már általában nem szalonképes nyíltan zsidóellenesnek lenni – az új nyelvezetben a judeofóbok Izraelt és az Egyesült Államokat támadják. Erről vitatkozott néhány napja az Írók boltjában a Szombat és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület által kiadott Új antiszemitizmus című könyv három szerzője.

A vita résztvevői(balról jobbra) Tatár György,
Gadó János, Kovács András
© Szegő Péter
A kötet előzménye volt az a 2006 januárjában rendezett konferencia, amelyen tizenöt ismert értelmiségi – köztük az azóta már elhunyt Bence György filozófus – a posztmodern, politikailag korrekt, leginkább Izrael-ellenességbe csomagolt antiszemitizmusról tartott előadást. A kötet az előadások szerkesztett változatának gyűjteménye. A mostani rendezvényen a szerzők közül Gadó János szociológus, a Szombat szerkesztője, Kovács András szociológus, a Közép-Európai Egyetem tanára és Tatár György filozófus, az ELTE docense vitatta meg zsidóellenesség új formáit.

Bevezetőjében Gadó felvetette: a holokauszt, másnéven a soá óta az antiszemitizmus még a zsidógyűlölők számára is vállalhatatlan. Csurka Istvánt hozta föl példának, aki mindig kikérte magának, hogy antiszemita lenne. Kovács egyetértett: a holokauszt óta a civilizált világban a régi antiszemitizmus elvesztette legitimitását. Kertész Imrét idézte, aki szerint Auschwitz előtt az antiszemita potenciális gyilkos volt, Auschwitz után valódi. Mindez nem jelentette a zsidóellenes előítéletek és érzületek megszűntét, de Auschwitz után ezek nyílt kifejezése a szalonképtelenné vált. Ezért az antiszemiták új témákat kerestek, amelyekről úgy vélték, hogy alkalmasak nézeteik nyilvános kifejezésre juttatására. Ilyen volt a soá tagadásának áltudományos vitája, amikor például arról vitatkoznak, voltak-e gázkamrák, vagy ilyen bizonyos, a zsidó állammal kapcsolatos nézetek hangoztatása.

© Szegő Péter
Kovács a kötet egyik központi kérdését emelte ki, azt, hogy Izrael bírálata mennyiben fed antiszemita érzületeket. A szociológus szerint az izraeli politikát – mint bármely más állam politikáját – lehet, sőt sokszor jogos is kritizálni, mint azt izraeliek maguk is teszik. De a kritikát könnyen lehet olyan összefüggésbe helyezni, amely már többet mond, mint az izraeli politika bírálata: ha Izrael helyett például a kritika „a zsidók” tetteiről beszél, joggal feltételezhető, hogy többről van szó, mint politikai kritikáról. Vagy Izraelt olyan – adott esetben akár jogos – kritikával illetik – például az emberi jogok megsértése miatt –, amit más, így a környező arab államok esetében nem hangoztatnak. Ilyen esetben is felmerül, hogy a kritikát antiszemita érzületek motiválják. Legitim álláspont az is, ha valaki anakronisztikusnak tekinti a nemzetállamot és a nemzetállami politikát a 21. század elején, de akkor ezt a véleményt nemcsak Izraellel, hanem a többi „fiatal” nemzetállammal kapcsolatban is hangoztatni kellene, Szlovákiától Szlovénián át Litvániáig.

Politikai inkorrektség? (Oldaltörés)

Norman Finkelstein.Ostorozta a zsidó
szenvedés "tőkésítését".
Gadó János arra hívta föl a figyelmet, hogy gyakran vállaltan zsidó – sőt: zsidóságukra büszke – közéleti személyiségek vagy tudósok támadják keményen Izraelt, az országot az apartheid Dél-Afrikájával, sőt: a náci Németországgal vetve össze. Példának Norman G. Finkelsteinnek magyarul a Kairosznál megjelent A holokauszt-ipar című könyvét hozta föl. (A könyv alcíme: Gondolatok a zsidó szenvedés tőkésítéséről – Sz. P.) Gadó szerint attól, hogy valaki zsidó, nem föltétlenül várható el tőle, hogy szeresse Izraelt. Kérdésünkre, hogy egy zsidót – amennyiben nem ultraortodox, aki a messiás eljöveteléig nem ismeri el zsidó államalakulat létjogosultságát – mi vezetheti az Izrael-ellenességhez, Gadó úgy válaszolt: „A zsidóság mindig olyan súlyos presszió alatt él, hogy róla leszakadni, a fősodorral azonosulni jó érzés. Mindig voltak zsidó renegátok, akik szolgálatába álltak a zsidóellenes érzületeknek. A náci antiszemitizmus nem használt zsidókat önnön ideológiájának erősítéséhez. Az új antiszemitizmus – mely elvileg szereti a zsidókat, csak Izraelt kritizálja – nagyon is használ zsidókat, ez teljesen beleillik az általuk képviselt politikai korrektségbe.”

Tatár György rámutatott, hogy a világ nagy tévétársaságainak Izraelben, Ciszjordániában és Gázában dolgozó munkatársai általában helyi arab újságírók, akiknek pártatlansága enyhén szólva megkérdőjelezhető. A CNN, a Reuters vagy a BBC ugyanis nem akarja vásárra vinni saját munkatársainak a bőrét, így inkább helyi erőket alkalmaz. A tévénéző bízik a nemzetközileg elismert hírügynökségek tájékoztatásában, azt azonban már nem látja, hogy ki áll a kamera mögött. Gadó továbbment: a média manipulatív Izrael-ellenessége a klasszikus vérvád mai változata. A vérvád szerint keresztény kisgyerekek vérét használják a zsidók rítusaikhoz, a nyugati és az iszlám országok médiájában megjelenő vád szerint pedig Izrael módszeresen gyilkolja a palesztin kisgyerekeket. Másik példa az elfogultságra: a médiában megjelenik, hogy „az izraeli hadsereg lelőtt három palesztint”. Ezzel azt sugallják, hogy az izraeli hadsereg civileket gyilkolt. Kovács András ezzel kapcsolatban két dologra hívta fel a figyelmet. Egyrészt vitatta, hogy a mai nyugati mainstream médiában a rejtett antiszemitizmus fő vonulat lenne. Másrészt arra is rámutatott, hogy a média tálalási formái is kedveznek a konfliktus-központú tudósításnak, és nem föltétlenül antiszemita az az újságíró, aki Izraellel kapcsolatban ilyen jellegű híreket gyárt.

Az Izrael-ellenes nyelvezet gyakran baloldali, emberi jogi formában jelenik meg – vélte Gadó. A szociológus bírálta az Izrael-ellenességet politikai korrektséggel leplező jelenséget. Úgy vélte: ennek révén a gázai vagy ciszjordániai arabok csakis áldozatként jelenhetnek meg a nyugati médiában. Ezt Kovács azzal egészítette ki, hogy az új antiszemitizmus gyakran az Amerika-ellenesség kísérőjelensége, amely antiglobalista, antikapitalista köntösben jelenik meg, és nyitott – sokszor nem is szándékoltan – az antiszemita motívumú Izrael-ellenesség érveinek befogadására. Tatár ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: az Egyesült Államokat sokan a világ csendőrének nevezik. Azok az európaiak, akik nem bánnák, ha saját hazájuk lenne a világ csendőre, támadják azt az államot, amely hatvan éve biztosítja számukra a demokratikus, békés életformát. Gadó szerint ugyanakkor az európai Amerika-ellenesség visszafogottabb, mint számos iszlám országé, ahol a sajtó az Egyesült Államokat és Izraelt, illetve az Egyesült Államokat és a zsidókat szinonimaként használja.

Szegő Péter

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Minden hír a koronavírus-járványról
Élet+Stílus Balla István-Czeglédi Fanni 2021. május. 12. 20:00

„Volt, aki dupla adag ételt rendelt, kérte, az egyiket adjuk egy rászorulónak”

A járvány az ország összes vendéglátóhelyét nehéz helyzetbe hozta, és bár a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató éttermek kapnak állami támogatást a dolgozóik után, náluk valamelyest nagyobb kihívást jelentett egyben tartani a csapatot, és folyamatosan megerősíteni a kollégáikban azt az érzést, hogy szükség van rájuk, és visszavárják őket. A budapesti Nem Adom Fel kávézó dolgozóival, és a szekszárdi, de már a fővárosban is működő Ízlelő étterem tulajdonosával beszélgettünk.