Antiszemitizmus – régi portéka új csomagolásban
Az antiszemiták is haladnak a korral, ma már általában nem szalonképes nyíltan zsidóellenesnek lenni – az új nyelvezetben a judeofóbok Izraelt és az Egyesült Államokat támadják. Erről vitatkozott néhány napja az Írók boltjában a Szombat és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület által kiadott Új antiszemitizmus című könyv három szerzője.
A vita résztvevői(balról jobbra) Tatár György, Gadó János, Kovács András © Szegő Péter |
Bevezetőjében Gadó felvetette: a holokauszt, másnéven a soá óta az antiszemitizmus még a zsidógyűlölők számára is vállalhatatlan. Csurka Istvánt hozta föl példának, aki mindig kikérte magának, hogy antiszemita lenne. Kovács egyetértett: a holokauszt óta a civilizált világban a régi antiszemitizmus elvesztette legitimitását. Kertész Imrét idézte, aki szerint Auschwitz előtt az antiszemita potenciális gyilkos volt, Auschwitz után valódi. Mindez nem jelentette a zsidóellenes előítéletek és érzületek megszűntét, de Auschwitz után ezek nyílt kifejezése a szalonképtelenné vált. Ezért az antiszemiták új témákat kerestek, amelyekről úgy vélték, hogy alkalmasak nézeteik nyilvános kifejezésre juttatására. Ilyen volt a soá tagadásának áltudományos vitája, amikor például arról vitatkoznak, voltak-e gázkamrák, vagy ilyen bizonyos, a zsidó állammal kapcsolatos nézetek hangoztatása.
© Szegő Péter |
Norman Finkelstein.Ostorozta a zsidó szenvedés "tőkésítését". |
Tatár György rámutatott, hogy a világ nagy tévétársaságainak Izraelben, Ciszjordániában és Gázában dolgozó munkatársai általában helyi arab újságírók, akiknek pártatlansága enyhén szólva megkérdőjelezhető. A CNN, a Reuters vagy a BBC ugyanis nem akarja vásárra vinni saját munkatársainak a bőrét, így inkább helyi erőket alkalmaz. A tévénéző bízik a nemzetközileg elismert hírügynökségek tájékoztatásában, azt azonban már nem látja, hogy ki áll a kamera mögött. Gadó továbbment: a média manipulatív Izrael-ellenessége a klasszikus vérvád mai változata. A vérvád szerint keresztény kisgyerekek vérét használják a zsidók rítusaikhoz, a nyugati és az iszlám országok médiájában megjelenő vád szerint pedig Izrael módszeresen gyilkolja a palesztin kisgyerekeket. Másik példa az elfogultságra: a médiában megjelenik, hogy „az izraeli hadsereg lelőtt három palesztint”. Ezzel azt sugallják, hogy az izraeli hadsereg civileket gyilkolt. Kovács András ezzel kapcsolatban két dologra hívta fel a figyelmet. Egyrészt vitatta, hogy a mai nyugati mainstream médiában a rejtett antiszemitizmus fő vonulat lenne. Másrészt arra is rámutatott, hogy a média tálalási formái is kedveznek a konfliktus-központú tudósításnak, és nem föltétlenül antiszemita az az újságíró, aki Izraellel kapcsolatban ilyen jellegű híreket gyárt.
Az Izrael-ellenes nyelvezet gyakran baloldali, emberi jogi formában jelenik meg – vélte Gadó. A szociológus bírálta az Izrael-ellenességet politikai korrektséggel leplező jelenséget. Úgy vélte: ennek révén a gázai vagy ciszjordániai arabok csakis áldozatként jelenhetnek meg a nyugati médiában. Ezt Kovács azzal egészítette ki, hogy az új antiszemitizmus gyakran az Amerika-ellenesség kísérőjelensége, amely antiglobalista, antikapitalista köntösben jelenik meg, és nyitott – sokszor nem is szándékoltan – az antiszemita motívumú Izrael-ellenesség érveinek befogadására. Tatár ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: az Egyesült Államokat sokan a világ csendőrének nevezik. Azok az európaiak, akik nem bánnák, ha saját hazájuk lenne a világ csendőre, támadják azt az államot, amely hatvan éve biztosítja számukra a demokratikus, békés életformát. Gadó szerint ugyanakkor az európai Amerika-ellenesség visszafogottabb, mint számos iszlám országé, ahol a sajtó az Egyesült Államokat és Izraelt, illetve az Egyesült Államokat és a zsidókat szinonimaként használja.
Szegő Péter
Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!
Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!