Amerikai parancsnok szunnita sejkkel tárgyal. 2007 októberi felvétel © AP

Az utóbbi öt hónapban a bagdadi, illetve a Bagdad környéki terrortámadások 59 százalékkal csökkentek, az autókba rejtett bombák áldozatainak száma 81 százalékkal esett a múlt év azonos időszakához képest, idézi a legújabb statisztikákat Frederick Kagan hadtörténész a Weekly Standard hetilap legújabb számában, Csatanyerés után, a következő csata előtt címmel írt cikke. Jelentős siker, hogy az idei Ramadankor, szeptemberben – hagyományosan ekkor érik el a terrorcselekmények maximális intenzitásukat– három évi mélypontra sikerült szorítani az al-Kaida által kezdeményezett merényletek számát.

Kagan emlékeztet rá, hogy az USA 2006 végén már-már vesztésre állt Irakban. Az al-Kaida és a szunnita lázadók vezetői küszöbön álló, teljes győzelemről beszéltek. Bejelentették az „Iraki Iszlám Állam” megalakulását. Maguk az amerikai stratégák is elismerték, a korábbi haditervek megbuktak. Általános szkepszis fogadta a Fehér Ház tervét, hogy 30 ezer újabb amerikai katonát küldenek Irakba. Politikusok és szakértők az amerikai egységek gyorsított ütemű kivonását sürgették, a katonai akciók értelmetlenségére hívták fel a figyelmet. „Ha a kétkedőknek sikerült volna szándékaikat keresztülvinni, az al Kaida további fontos területeket tudott volna ellenőrzése alá vonni Irakban. A terrorista szervezet ezúttal nem a szegény megbízhatatlan Afganisztánban rendezte volna be bázisait, hanem egy olajban gazdag arab ország, az általuk megálmodott 'Kalifátus' szívében” – állítja Kagan.

Kagan szerint a dolgok másként alakultak: az iraki al-Kaidát gyakorlatilag szétverték. Még léteznek a különálló al-Kaida egységek, de egyre kisebb területre szorulnak vissza. Immár nem tudnak összehangolt támadásokat indítani, mint azt rendszeresen tették tavaly. Sikerült számos vezetőjüket, szakértőjüket kiiktatni, ami merényleteik hatékonyságát jelentősen visszavetette, ezét jóval kevesebb áldozata van napjainkban támadásaiknak.

Maguk az al-Kaida vezetők is tisztában vannak a helyzettel. Sokan közülük elmenekültek Irakból. A koalíciós erők birtokába jutott az egyik legfőbb vezető, Abu Oszama al-Tuniszi iratainak, ezekből kiderül, hogy al-Tuniszi maga sem bízik a hadsikerben, kezdeményezőkészség híján vannak, kommunikációjukat elvágták, és sürgős segítségre szorulnak.

Az amerikaiak sikerüket stratégiájuk átértékelésének köszönhetik – írja Kagan. A korábbi célzott támadások nem vezettek eredményre. Hiába fogtak el, öltek meg számos al Kaida vezetőt – a terroristák gyorsan pótolták őket. A hadiszerencse fordulásában döntő szerepet játszik a szunnita lázadók kiábrándulása a korábbi szövetségesből: számos szunnita vezetőt, amennyiben bírálni merészelték a terrorszervezetet, megkínoztak, meggyilkoltak.

Az amerikaiak 2006 végén Ramadi körzetében véget vetettek a szunniták elleni al Kaida akcióknak, de kevesen voltak ahhoz, hogy a környéket megtisztítsák a terroristától, a helyi lakósság állandó védelmét végkép nem tudták ellátni. A 30 ezer új amerikai katona megérkezése sokat könnyített a helyzeten. Az idén már nem kellett számolni azzal, hogy amint az egyik körzetet megtisztítják az al Kaida tagjaitól, máris egy másik helyen fognak területet foglalni. Kellő erővel az amerikai hadsereg állandó menekülésre késztette az al Kaida terroristáit, akik ma már nem számíthatnak a szunnita lakósság támogatására sem.

A cikk szerzője elismeri, egy-egy csata megnyerése még nem jelenti a háború végét. Mindenesetre az amerikaiaknak az azonnali veszélyt sikerült elhárítaniuk, és az USA előtt „drámai lehetőség” nyílt a háború megnyerésére. Ezt meg kell ragadnia - hangsúlyozza Kagan.