2007. július. 08. 11:35 Utolsó frissítés: 2007. július. 09. 08:07 Vélemény

A halál fehérköpenyes angyalai

A Londonban és Glasgowban csak utolsó pillanatban meghiúsult fanatikus iszlamista merényletek nagy visszhangot keltettek a brit és az európai közvéleményben. A 2001. szeptember 11-ei New Yorki támadással elindult hullám 2007. június 29-én és 30-án új állomáshoz érkezett. Orvosterroristák próbálták végrehajtaniuk a tervüket, ezreket igyekeztek elpusztítani a Hammersmith metróállomásnál, azután Glasgow repülőterén.

Dr.Asha Mohammed. Orvos-terrorista.
Az összeesküvés szálai Ausztráliára, Indiára és Irakra is kiterjednek, de ez önmagában nem meglepő, hiszen a terror réges-régen globalizálódott. Viszont új és tragikus fejlemény, hogy a nyolc letartóztatott terrorista között - akik talán személyesen Oszama bin Laden utasítását hajtották végre - hét orvos volt, és a nyolcadik is a brit egészségügyi szolgálatban, az NHS-ben (National Health Service) dolgozott. Ez arra utal, hogy az iszlamista radikalizmus minden eddigi lélektani határt képes átlépni, és kiállja az összehasonlítást a huszadik századi totalitarizmusok legszörnyűbb megnyilvánulásaival.

Dr. Mohammed Asát, akit a brit rendőrség a terroristák vezetőjének tart, ígéretes idegsebészként tartotta számon a szakma. Bár nem Nagy-Britanniában született, mint azok a merénylők, akik két éve a londoni metrón robbantottak bombát, de velük ellentétben nem a társadalom perifériáján tengődő fiatalember volt, hanem látszólag teljesen integrálódott a brit társadalomba.

Dr. Ashának volt munkája, tisztességesen keresett, a betegek és kollégák egyaránt megbecsülték, iszlám hitét szabadon gyakorolhatta, nem panaszkodhatott arra, hogy lenézik, vagy kirekesztik. A jómódú palesztin családból származó orvost, - családja Jordániában él - a többi “fehér köpenyes” terroristához hasonlóan, kimagasló szakmai teljesítményére való tekintettel fogadta be a brit társadalom, megelőlegezve azt a nem csekély mértékű bizalmat, amely a gyógyítóknak kijár. Asha és társai nem voltak “áldiákok”, akik diploma vagy tudományos fokozat megszerzésének ürügyén érkeztek nyugatra valamelyik közel-keleti országból, mint a World Trade Center merénylői – az idegeneknek ezt a kategóriáját 2001 szeptembere óta a hatóságok fokozottan ellenőrzik.

Jordániában az idén tavasszal vallási konferenciát tartottak, ahol egy muzulmán pap bizalmasan közölte Andrew White lelkésszel, egy Bagdadban működő anglikán közösség vezetőjével: “Azok fognak benneteket meggyilkolni, akik most titeket gyógyítanak”. Az anglikán pap mindezt nyomban közölte a brit hatóságokkal, akik a hiányos információval nem tudtak mit kezdeni.

Hogyan juthat el egy orvos addig, hogy miután letette a hippokrátreszi esküt, melyben fogadalmat tesz, hogy embertársai életének megmentésének szenteli magát, válogatás nélkül gyilkoljon? Először a két világháború előtt a radikális nacionalizmus és a nemzeti szocializmus ideológiája volt képes olyan mértékig fanatizálni egyes orvosokat, hogy szakmai ismereteiket és képességeiket a rombolás szolgálatába állítsák. “Gyógyítás a kártékony elemek elpusztítása révén”- volt a mottójuk. Ez a szörnyű teória más radikalizálódó értelmiségi csoportokat is vonzott, akik a náci orvosokat tekintették példaképüknek. Tagjaik teljesen elszakadtak a realitásoktól, és monomániássá, egocentrikussá váltak, ahogy ezt a lélektani jelenséget elemző pszichológusok már a hetvenes évek végén megállapították a fanatikusról: neki, és csak neki, minden körülmények között igaza van, a gondolatai mindenhatók. A világot akarja megváltoztatni és elvezetni a paradicsomba; az emberi gyengeséget és esendőséget pedig, a gonoszsággal együtt, a "más"-ban találja meg.

A koncentrációs táborokban szörnyű kísérleteket végző orvosok új, addig nem ismert mintát nyújtottak a világnak, s Magyarországon is akadtak követőik. Többek között Orsós Ferenc, a náci nézeteket valló patológus professzor, vagy a tömeggyilkossá vált makói gyermekgyógyász, Gera József, aki Szálasi Ferenc helyetteseként az akasztófán végezte. Sokáig úgy véltük, a gyógyító hivatás eltorzításában és visszájára fordításában a nemzetiszocializmus “rekordját” soha, egyetlen más ideológia, még a kommunista totalitarizmus sem képes felülmúlni. Igaz, 1953 februárjában a paranoiás Sztálin még utasítást adott, hogy leplezzék le a Kreml orvosainak „összesküvését". De a “fehér köpenyes gyilkosok” elleni őrült kampány - melyet szerencsére a diktátor halála félbeszakított - valójában a náci minta visszájára fordított, gyenge másolata volt, s igazságáról még közvetlen környezetét sem sikerült meggyőznie. Nem véletlen, hogy a letartóztatott, egyébként jórészt zsidó származású doktorok szabadon bocsátására Berija a lehető leghamarabb utasítást adott.

Most annak voltunk a tanúi, hogy a radikalizálódó iszlám követőinek egy szélsőséges csoportja fanatizmus terén utolérte a nácizmust, s korlátlan befolyását sikerült kiterjeszteni már az orvosokra is. Angliában már azt is felvetik, ha a Mengele és társai által elkövetett szörnyűségekért a nemzetiszocialista ideológiát felelőssé lehet tenni, hibáztatható-e, s ha igen, milyen mértékben az iszlám mindazért, amit a nevében elkövettek, illetve el akartak követni? A brit muszlim közösség egész oldalas hirdetésekben határolódik el a terroristáktól, s hangsúlyozza, hogy a gyilkolásnak semmi köze az iszlám tanításaihoz.

Gordon Brown, az új brit miniszterelnök a támadások hírére reagálva bejelentette, hogy megszigorítják a Közel-Keletről származó orvosok toborzásának feltételeit, vagyis követik Ausztrália példáját, mely több, ott dolgozni kívánó, de gyanúsnak ítélt doktor bevándorlását elutasította. Nyilvánvaló, hogy az NHS-ben dolgozó mintegy hatezer arab orvost - közel egyharmaduk végzett Irakban, - most ellenőrizni fogják a hatóságok. Feltételezik, hogy az al Kaida az eddig ismerteken kívül más tagjait is beépíthette a brit egészségügybe. Mint ahogy a legújabb jelentések szerint a brit rendőrségben is megtalálhatók az iszlám szélsőségeseknek dolgozó „ötödik hadoszlop” tagjai.

A történteknek és történendőknek éppenséggel a hazai orvostársadalomra is ható következményei lehetnek. Az arab országokból érkezett gyógyítók helyét ugyanis jó eséllyel vehetik át a közép-európaiak, köztük magyarok, lengyelek, szlovákok. Honfitársaink közül eddig is számos orvos dolgozott már Nagy-Britanniában - egy-egy hétvégi ügyeleten többet keresnek, mint itthoni havi fizetésük. Meglehet, még több fiatal magyar orvost és egészségügyi dolgozót "szív fel" Nagy-Britannia, akikre átalakuló, megszorításokkal küzdő egészségügyünknek állítólag nincs szüksége. Persze, idővel nálunk is orvoshiány léphet majd fel, és akkor majd eltűnődhetünk azon, hogy a világ melyik tájáról toborozzuk a gyógyítóinkat.

Pelle János