dr.Bencze József

A rendőrség lankadatlanul szállítja a néző- és olvasócsalogató témautánpótlást. Bűnüldöző szerveink kínos ügyei hetek óta nem bírnak lekerülni a címoldalakról. Múlt év őszi (le)szereplésük óta amúgy is fokozott érdeklődésnek kitett egyenruhásainkat mintha az ág is húzná. Lehet, az uniformis teszi: Bencze József vámparancsnok épp csak felhúzta az elődje által kényszerűen – nemi erőszak és kenőpénz zsebre vágásának gyanújába keveredett beosztottjai okán – levetett egyenruhát, rögvest vele kapcsolatban derült fény olyasmire, amelyhez kísértetiesen hasonló afférból kifolyólag vehette kalapját a Világbank feje is.

Az újdonsült főrendőr lakonikusan reagálta le a barátnőjének közpénzes jutalmazása miatt rázúdult médialavinát. Rendületlen, legyintős egykedvűsége nyilván habituális adottság. De talán az is benne volt a dolog nagyvonalú kezelésében, hogy kinevezői számára – rövidtávon legalábbis – nagyobb blama lenne, ha ejtenék, és újabb jelölt keresésébe foghatnának. Kár lenne persze úgy csinálni, mintha Bencze összeférhetetlenség gyanúját felvető lépését annak szokatlan volta tenné elítélendővé. Szinte bármelyikünk tudna a fenti helyzetre nagyon emlékeztető, protekciószagú vezetői kegyosztogatásról mesélni.

A múzeumigazgató sógorát veszi föl teremőrnek. Osztályvezető főorvos megkülönböztetett figyelemmel, soronkívüliséget biztosítva jegyzi elő veseműtétre kollégájának édesanyját. Önkormányzati vezető elintézi, hogy gyerekkori barátja folyamatban lévő ügyét rugalmasan kezeljék. Vagy – mint később szó esik még róla – az egyik kormánytag felügyelte közkórház igazgatója a minisztertárs öccse lesz. Kisebb-nagyobb szívességek, amelyek jogszabályba és/vagy etikai normákba ütköz(het)nek, de legtöbbször a kutya sem figyel rájuk. Új rendőrfőkapitányunk semmivel nem vétkesebb morálisan a fenti esetek hőseinél. Amit tett, ezerszámra zajlik minden áldott nap. Amit tett, hazánk valóságának banálisan pitiáner kor-és kórtünete. Stikában gyakran elkövetik mások is. Az ügy gyors lezárása azt üzeni: úgy sincsen különösebb hézag, amennyiben rajtakapnak. Vállrándítással megúszható a dolog. Ráadásul mindezt a korrupciómentesítésre esküdő, purgálni odaküldött illetékes bűnvadász fröccsenti arcunkba.

S

© Fazekas István

zilvásy György, titkosszolgálatokat (is) felügyelő kancelláriaminiszter viszont olyan vizsgálatot „rendelt” beosztottjaitól, amelyben érintettek testvérei is, akiket megkörnyékeztek az adócsalási eljárásban odakozmált Egymásért Egy-másért Alapítvány pénzosztói. Maga Szilvásy is módosította korábbi állítását, miszerint személyeken keresztül nem volt kapcsolat az alapítvány és Nemzetbiztonsági Hivatal vezetői között. Az újabb verzió szerint az alapítvány politikai kapcsolatépítésre törekedett, de még időben kipattant a botrány, hogy vezetői ne tudjanak „viszont-szívességeket” kérni. Többek között egyik testvére, Szilvásy István intézményének, a BM kórháznak több millió forintot utalt ki az alapítvány (a korábbi főigazgató most már három kórház összevonásával létrejött mamut kórház vezetésére kapott megbízást, miután megnyerte a HM által kiírt pályázatot). A másik testvérének, Péternek, grafológusi megbízást adtak. S az alapítvány tisztségviselője, Simon Ibolya – ezt a fatális véletlent! – párhuzamosan az NBH-t is képviselte jogi ügyekben.

A sima beszédű ügyeletes kommunikátorok nyilván mindezt kimagyarázzák. Mondván, nincs abban semmi rendkívüli, hogy egy kormánytag – nyilván független, objektív és tárgyilagos - vizsgálata családtagokra is kiterjed. Tehát olyan személy körmöltet „igazoló jelentést” a neki alárendeltekkel, aki maga is érintett a dologban, így alapérdeke, hogy a dokumentum rá nézve pozitív végkicsengésű legyen. Azon kéne meglepődni, ha országunkban nem így folyna a vélt hivatali szennyes nagymosása.

Mindez persze csak a jéghegy csúcsa a botrányok tengerén. Így aztán a szenzációból élő bulvármédia nemhiába fohászkodik, kérvén: „mindennapi botrányunkat add meg nekünk…” Rendvédelmi szerveink vezetőit és a polgári kontrolljukat ellátókat ismerve aligha kell csalódniuk.

Papp László Tamás