Gorka Sebestyén

A szeptember 18-19-i és az október 23-i események szemtanújaként egyértelmű számomra, hogy a legnagyobb ellenzéki párt végzetesen célt tévesztett. Valamilyen ismeretlen betegség megbénította, így nemcsak arra volt képtelen, hogy megnyerje a két legutóbbi parlamenti választást, de egyáltalán nem tudott a Gyurcsány-kormány keltette politikai, legitimációs és gazdasági válságra sem választ adni. Mi több, a párt egységének fenntartása érdekében az ötvenes évekre emlékeztető politikai módszereket kezdett alkalmazni. És ha ez még nem lenne elég, támogatta egy igen sajátságos szemléletmód elterjedését a konzervatív sajtóban, ami egyszerre Amerika-ellenes, orosz-barát, és hihetetlen módon a latin-amerikai proto-marxista rezsimekkel rokonszenvez. Hol van a nyolcvanas évek antikommunista Fidesze? Hol van a kilencvenes évek Fidesze? Bármelyik jobb lenne a jelenlegi zűrzavarnál.

Vezető Fideszes politikusok állították, hogy a miniszterelnök csalással nyert a választásokon. (Ugyanezt mondta Stumpf István és Kövér László is a 2002-es vereség után.) Egyértelműen kijelentették, a kormány felelős azért, hogy ártatlan embereket vertek meg az 1990 óta legfontosabb nemzeti évfordulón. Hogyan reagált erre a Fidesz, és vezetője, Orbán Viktor? Elkezdett aláírásokat gyűjteni egy népszavazásra. Hány népszavazást tartottak Magyarországon 1990 óta? És hánynak volt meghatározó jelentősége? Miközben október 23-án a zsinagóga közelében álltam – jobbra tőlem könnygázgránátok és gumilövedékek röpködtek, balra tőlem a párt vezetője egy újabb aláírásgyűjtést jelentett be – úgy éreztem, mintha egy Monty Python jelenetben lennék. Mások még sötétebben látták, ők inkább egy George Orwell regényben érezték magukat. És itt elérkezünk Schmidt Mária ominózus Jones gazda utalására a Népszabadságban: „Hazánk széteső félben van. Nagy a felelősségük azoknak, akik a közmegegyezés utolsó lehetőségeit is elszalasztanák, csakhogy Jones vissza ne jöjjön. Nem fog. De Gyurcsány még itt van” (Orwell Állatfarm c. regényében hangzik el: „azt ugye nem akarjátok, elvtársak, hogy Jones visszajöjjön?)

A konstruktív kritikát és nyílt vitát tisztelő, demokratikusan működő pártban ez nem jelentett volna problémát. De mi volt a válasz? A Fideszben Orbánnal és Simicska Lajossal azonosított hatalmi csoporthoz közelállók úgy döntöttek, a kritikára rágalomhadjárattal kell válaszolni, ezért a nemrég megözvegyült Schmidt Máriát, a Terror Háza igazgatóját álnéven támadta a Magyar Nemzet. Kiderült persze, hogy Horváth Zsolt szerző nem létezik. Zavarba jött-e a Nemzet vagy a Fidesz? Úgy tűnik, nem. Talán ez az egyetlen „konzervatív” újság a világon, amely magasztalja Putyin elnököt és a leninista Hugo Chavezt, miközben George Busht rosszabbnak tartja, mint amilyen Szaddam Husszein valaha volt. Nem könnyű felismerni, melyek a lap mozgatórugói. (Miről fog szólni a következő cikk? Arról, milyen nagyszerű hely Észak-Korea?)

Könnyen előfordulhat, hogy az idén akár három új párt is alakul a jobboldalon. Az egyik csoport engem is felkeresett, készen áll felelősen foglalkozni azokkal az égető kérdésekkel, melyekkel a Fidesz, úgy látszik, nem törődik. (A félreértések elkerülése végett nem a „Schmidt-Stumpf csoport", ha „Horváth úr” netán olvasná a cikket.) Én személy szerint ezt jó dolognak tartom. A politika nem csak két párt nézeteiről szól. Ha hiszünk a demokráciában, nem uniformizálhatjuk egy párt identitását.

Az utóbbi hónapokban írásaimmal megpróbáltam felhívni a regnáló kormányfőt egy történelmi tényre: a forradalom azért forradalom, mert nem lehet előre megjósolni. Most - úgy érzem, - a mi politikai oldalunkat kell figyelmeztetnem. Tizenhat év és két bukás után itt az idő a megújulásra. Orbán Viktornak tudomásul kellene vennie, mi történt legutóbb a nagyhatalmú Edmund Stoiberrel Bajorországban. Mindenható vezetőből néhány nap alatt kegyvesztett lett. Talán itt az ideje a méltóságteljes távozásnak. Máskülönben utolérheti a „Stoiber-effektus”.

Ha az elkövetkező Fidesz kongresszuson nem történik változás, nem nehéz megjósolni: a következő választást a szocialisták nem fogják megnyerni, de Orbán Viktor sem. Olyasvalakire van most szükségünk, aki többek között véget vet a jelenlegi áldatlan állapotnak, amelyet a parlamentet körbevevő kordon jelképez.  Államférfira van szükségünk. Magyar jobboldal, ébresztő!

A szerző a Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet igazgatója
email: gorka@itdis.org