Tervek a Nyugatinál. Takarékos?

Valamilyen titokzatos oknál fogva mindig felmerül, hogy a magyar minisztériumoknak, illetve a miniszterelnöki hivatalnak új helyre kellene költözniük, nem maradhatnak ott, ahol vannak, a Lipótvárosban. Amíg jobboldali kormányok voltak hatalmon, protokolláris szempontokkal indokolták az új, reprezentatív kormányzati negyed létesítését, ezért merült fel az 1993-ban született kormányhatározatokban, hogy az 1945 előtti mintát követve, a Budai Várba kellene visszahelyezni a kormányzás központját.

Ugyanez a logika, bár kissé módosulva érvényesült akkor is, amikor az Orbán-kormány fontolóra vette a Miniszterelnöki Hivatal elhelyezését a Néprajzi Múzeumban. A jobboldali kormányok „nagyzoló” tervei ellen élesen tiltakozott az akkori ellenzék, illetve a média legnagyobb része. Magyar Bálint, az SZDSDZ akkori elnöke 1999. január 11-én például egyenesen a „kormányzati pöffeszkedésnek” tulajdonította a költözési terveket, s felhívta a figyelmet arra, hogy „szegény ország kormánya ne urizáljon”. Az ügyben egy nappal később Pető Iván, az Országgyűlés kulturális bizottságának alelnöke a testület rendkívüli ülésének összehívását kezdeményezte, és a sajtónak kifejtette, a szóba került csereingatlanok átalakítása több milliárd forintba kerülne. A tervekből csak az derül ki, hogy „a kabinet összekeveri a kormány tulajdonát az állam tulajdonával”.

A 2006 májusában megalakult második Gyurcsány-kormány egészen más alapon közelített az új kormányzati negyed nagyszabású beruházásához, mint elődei. Először is, a döntést tényként kezelte, vagyis azt nem lehetett vitatni, mondván, hogy az már a kormányprogramban is szerepelt. A helyszínt viszont „lebegtette”. Így került a képbe Lágymányos, Csepel, a külső Ferencváros és a többi helyszín, hogy végül maradjon az egyetlen elfogadható, s valószínűleg már eleve kijelölt terület, a Nyugati pályaudvar melletti rész a Westend City Center háta mögött. De a nagyszabású ingatlanfejlesztés ezen a területen is aggályos. Egyes építészek szerint megbontja Budapest hagyományos városstruktúráját. Sokan vitatják azt is, hogy megengedheti-e magának ezt a beruházást a költségvetés, beleillik-e a szigorú takarékoskodást előíró konvergenciaprogramba?

A legfőbb újdonság, hogy a kormány, amely láthatóan el van szánva rá, hogy középületeket épít, „nyomot hagy maga után”, elődeitől eltérően nem protokolláris, hanem takarékossági szempontokra hivatkozik. Ingatlanszakértők szerint a minisztériumok üzemeltetési költsége a jelenlegi épületeiben négyzetméterenként havi 30-40 euróra rúg, viszont egy modern irodaépületben a bérleti díj 15 euró körül alakulna. A Gyurcsány-kormány a minisztériumok által használt 350 ezer négyzetméternyi területet cserélné el egy 140 ezer négyzetméteres bérletre, melyben a korábbi 8500 alkalmazott helyett csak 6200 dolgozna. A régi épületeket eladnák, amitől 100 milliárd forintos bevételt remélnek.

Az ellenzék nem vesződik azzal, hogy a Gyurcsány-kormány legnagyobb fővárosi beruházását részletekbe menően ízekre szedje. Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője a sajtótájékoztatóján sommásan elfogadhatatlannak nevezte, hogy a kormány luxusnegyed építéséről döntött, miközben a kabinet döntései megélhetési válságot okoztak Magyarországon. Utalt arra is, hogy Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György ingatlanspekulációja állhat az ügy hátterében, ám ezt az állítást semmivel sem tudta alátámasztani.

Tény, hogy a kormány érvelésének, melyet komoly dokumentumokkal, nyilvánosságra hozott értékbecsléssel és üzleti tervvel még senki sem okadatolt, több gyenge pontja is van. A minisztériumok dolgozóinak létszáma nincs „kőbe vésve”, bármikor „ki lehet szervezni” a dolgozókat közhasznú társaságokba vagy alapítványokba, ahogy erre már számos példa volt. Vagyis a kielégítendő igény az államapparátus részéről bizonytalan, mint ahogy az sem világos, hogyan alakulnak a viszonyok az ingatlanpiacon, s tényleg el lehet-e adni azon az áron a kiürítendő lipótvárosi ingatlanokat, úgy, ahogy ezt tervezik. Lehet, hogy rövid távon gazdaságosabb az újonnan épült épületek lízingelése, de a hasonló PPP, az állami és a privát szektor együttműködésen alapuló tranzakciókat illetően korábban komoly kétségek merültek fel. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a feltűnően gyorsan elhatározott, sokak szerint előkészítetlen beruházás kapcsán minden lap jó előre „le volt osztva” a fővárosnál, illetve az engedélyező hatóságokkal. Arról nem is beszélve, hogy a fővállalkozó a Trigránit Rt. már szinte bennfentesnek számít, annyi tapasztalatot szerzett a különböző magyar kormányokkal a Milleniumi Városközpont építése során.

Görözdi György vezérigazgatói tanácsadó irányítja a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) részéről az új kormányzati negyed projektjét. Meg vannak győződve arról, hogy a nagyszabású terv megvalósítása áldásos hatással lesz mind a költségvetésre, mind a kormányzati munkára, mind pedig Budapest fejlődésére.

„A Gyurcsány-kormány figyelembe veszi elődei döntéseit, illetve a kidolgozott terveket az új kormányzati negyed létesítéséről. Az Antall-kormány három határozatot is hozott a témában, az Orbán-kormány pedig külön szervezetet hozott létre a miniszterelnöki hivatalon belül a probléma tanulmányozására. Ezekben is megtalálható az a szempont, hogy az állam reformját követnie kell az intézmények infrastrukturális reformjának is. Korszerű, informatikai hálózattal felszerelt intézményekre van szükség, s ez indokolja a minisztériumok áttelepítését egyetlen államigazgatási központba.

Mi a mai elképzelések szerint nemcsak kisebb, kevesebb köztisztviselőt foglalkoztató minisztériumokat kívánunk létesíteni, de összevonnánk az üzemeltetésüket, az informatikájukat és az őrzésüket is. Az ebből adódó megtakarítások, különös tekintettel az államigazgatás racionalizálására, a létszám csökkentésére, kézenfekvőek. Van olyan nagy létszámú minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési, mely öt helyen működik! De a többi minisztérium is többnyire olyan, korszerűtlen, drága fenntartású épületben székel, mely nem erre a célra épült: annak idején bankszékházakat és bérházakat vettek igénybe a központi adminisztráció céljaira. Ma közel negyven százaléka felesleges annak a területnek, melyet minisztériumok elfoglalnak" - indokol Görözdi.

„A minisztériumok régi épületei mintegy százmilliárdos ingatlanvagyont képviselnek, s ennek mintegy négy százalékát, azaz évi négymilliárdot kell fordítani állaguk fenntartására. Ehhez járul további kétmilliárd, melyet munkabérekre, személyzeti költségekre fordítunk. A konvergenciaprogram miatt a költségvetés komoly megszorításokra kényszerült, s ha a százmilliárdot kapnánk a régi épületekért, enyhítene a ránk háruló terheken. Az új kormányzati negyed felépítése után, amennyiben az állam visszabérli a minisztériumok területeit, évente mintegy tizenhárom milliárd forintot sikerül megtakarítani a költségvetés számára.”

„Azt, hogy pontosan mennyiért lehet majd eladni a régi épületeket, természetesen nem lehet előre látni, csak az a biztos, hogy az ingatlanok értékesítése az erre vonatkozó jogszabályok figyelembevételével, kormánydöntést követően történik majd. Egyelőre ott tartunk, hogy vagyonbecslők értékelik a minisztériumok épületeit. Természetesen a konkrét árról, vagyis hogy a piac mennyire értékeli az ingatlanokat, egyelőre semmit sem tudunk. De az előjelek arra utalnak, hogy főként luxusszállodák céljára kelendőek lesznek majd az épületek. Ugyanakkor a Lipótvárosban megmarad a ’hatalmi központ’, melyet a Parlament és a Miniszterelnöki Hivatal képvisel – utóbbi a mostani Földművelési Minisztérium épületébe költözik át” - vázolja a terveket a tanácsadó.

„A KVI több mint kilenc hónapi vizsgálat után döntött úgy, hogy a Nyugati pályaudvar mögött építi fel az új kormányzati negyedet, állami tulajdonú területen. Ezzel komoly városfejlesztési célt valósítunk meg. Európa-szerte jellemző, hogy a pályaudvarok és vasutak által a városok belterületén ejtett ’sebeket’ mindenütt igyekeznek begyógyítani. Ami az ellenzék által felvetett spekulációs vádakat illeti, azokat a tények, az új kormányzati negyed építéséhez kapcsolódó eljárások átláthatósága cáfolja. Ha a Fidesznek szakmai ellenvetései vannak, forduljanak hozzám, készséggel állok a rendelkezésükre” - mondja magabiztosan a hvg.hu-nak Görözdi.

Schneller István. Várjunk még vele! © Dudás Szabolcs

Az ellenvetéseket többek között Schneller István, Budapest volt főépítésze fogalmazta meg. A kormány döntését elhamarkodottnak és átgondolatlannak tartja. Szerinte a legfontosabb probléma az, hogy „a döntés nem illeszkedik egy átfogó Budapest-fejlesztési koncepcióba. Az egész egy ingatlanügyletre épül: a kormány el akarja adni a régi ingatlanokat, és helyettük korszerű irodákat akar visszabérelni. Ez nem más, mint egy takarékossági intézkedésként beállított, de ma még értékelhetetlen végeredményű ügylet, rövid távú, gőgös, elhamarkodott választás, ráillik a görög szó, hübrisz (önteltség).

A új kormányzati negyed felépítését hiba volt így megközelíteni: tekintettel kellett volna lenni a jövőre, többek között a megrendezni kívánt olimpiára, de a tervezett konferenciaközpontra, a gyorsvasúthálózat fejlesztésére és a vasúti pályaudvarok átrendeződő szerepére is. 

A döntés előtt számos kérdést fel kellett volna tenni. Például mérlegelni kellett volna, hogy szüksége van-e Budapestnek egy, az elsőt tehermentesítő második központra, és ha igen, hol legyen az? Párizsban a Défense negyed vagy Londonban a Dockland építésekor figyelembe vették a város fejlődési irányát is. Véleményem szerint nálunk is feltétlenül oldani kellene a túlságosan koncentrált városmagot. Ehhez a Duna mentén kellett volna „széthúzni” a fővárost, nem pedig a túlságosan közeli Nyugati pályaudvar felé" - ad leckét a kormánynak Schneller.

"Túl közel lesznek a városmaghoz a minisztériumok, a sűrű beépítés komoly infrastrukturális problémákat generál. A Váci út, Nagykörút, Dózsa György út, Podmanitzky utca közötti terület már eddig is erősen terhelt volt, óriási forgalom zúdult rá. Mi lesz ezután? Megjegyzendő, hogy már a Westend City Center építésekor Demján Sándor javasolta a pályaudvar lefedését, de arra senki sem gondolt, hogy az óriási bevásárlóközpont mögötti területet ilyen intenzíven fogják beépíteni. De a közlekedési problémákon kívül az is felvetődik, vajon méltó-e ez a terület arra, hogy itt legyen az új kormányzati negyed? És mondhatja-e valaki, aki átgondolja a szavait, hogy 2008-ban már költözünk, de legkésőbb 2009-ben?" - tamáskodik a volt főépítész.

Majd így folytatja: „Bizonyára az előkészítési idő rövidsége miatt, de arról sem készültek hatástanulmányok, hogyan hat Budapest belvárosára a nagyszabású ingatlancsere, az, hogy kitelepítik a minisztériumokat. A Lipótváros karaktere jelentősen megváltozik majd, ha a patinás épületekben irodák vagy szállodák létesülnek. Akár az előbbiek, akár az utóbbiak kerülnek túlsúlyba, végbemegy a „citysedés”, amely eddig még nem volt teljes. Ha bérirodák és fényűző hotelek határozzák majd meg a városrész karakterét, az súlyos következményekkel járhat. A fővárosi önkormányzat egyelőre csak elvileg járult hozzá a kormány döntéséhez, és még csak ezután tervezik megrendezni a kérdésről a társadalmi vitát.

Egy biztos, a közgyűlés szakbizottságai, ahol a problémákat meg lehetne vitatni, egyelőre még nem alakultak meg. Ilyen viszonyok között, amikor a főváros, politikai okok miatt megbénult, és nem lehet a kormányzat partnere, helyesebb lenne várni az építkezés megkezdésével” - int óvatosságra Schneller István, a volt főépítész.

Pelle János