Csaba László a konvergenciaprogram legújabb változatáról
A számok már reálisnak tűnnek, de a gazdaságpolitikai eszközök körül még mindig nagy a bizonytalanság. Pedig Brüsszel éppen erre lenne kíváncsi – hangsúlyozta érdeklődésünkre, milyennek találja a konvergenciaprogram legeslegújabb változatát Csaba László, közgazdász, egyetemi tanár.
hvg.hu: Ezt a konvergencia-tervet elfogadja Brüsszel?
Csaba László.: Jó lenne, de sajnos úgy tűnik, még mindig nem tartalmazza azt, amit Brüsszelben szeretnének megtudni: miképpen jut el Magyarország a maastrichti feltételek teljesítéséhez, milyen kiigazításokat hajt végre – a kiadási oldalon például a nyugdíjak terén. Erre vonatkozóan még mindig nagy a homály.
hvg.hu: És a programban szereplő helyzetértékelés?
Cs.L .: Ott lényeges előrelépés van az eddigiekhez képest. Reálisak a számok, bár meg kell jegyeznem, szinte fillérre megegyeznek az MNB-nek a pénzügyi stabilitásról még áprilisban közzétett jelentésével. Az adósságállomány trendjét például egy az egyben ugyanúgy dolgozza fel a jelenlegi kormányprogram, mint tették azt az MNB közgazdászai, akik már áprilisban jelezték: legjobb esetben is 2009-ben kezd majd csökkenni a GDP 70 százaléka fölé emelkedő adósságállomány. Csak zárójelben jegyzem meg, ezt az előrejelzést a kormány részéről annak idején hevesen bírálták, „politikai célzatúnak” nevezték.
hvg.hu.: Mi a helyzet az előrejelzéssel?
Cs.L .: Ott már akadnak gondok. Először is a jelenlegi irányzatokat próbálják a előrevetíteni, és úgy gondolják, hogy például az infláció ugyan felgyorsul átmenetileg, de azután visszatér az eredeti szintre. A gazdasági növekedés pedig most lassul, de azután ugyancsak visszanyeri régi dinamikáját. Ezek bátor feltételezések, de egyáltalán nem biztos, hogy valóban bekövetkeznek. A prognózisoknál korábban volt egy biztos pont, a 250 forintos euró, arról volt szó, hogy nagyjából ezen a szinten fogják rögzíteni pénzünket, amikor bevezetik a közös pénzt. Ez most már a múlté. Bizonytalanná vált a program alapfeltételezése is, hogy a jelenlegi megszorításokat alapul véve, 2007 és 2009 között belépünk az euró „előszobájába”, azaz tartós egyensúlyt sikerül létrehozni a gazdaságban, és a következő két évben meg lehet teremteni a „tartós, magas színtű növekedés” feltételeit.
Szép lenne, ha a következő években sikerül a programban szereplő célokat mind elérni, csak éppen a hozzájuk rendelt eszközök nem ismertek. Más szóval: a bátor prognózisok nincsenek alátámasztva a szükséges intézkedésekkel. A megadott számok önmagukban egységes rendszert képviselnek, de nem valószínű, hogy meggyőzik Almúniát, a Brüsszeli Bizottság pénzügyi biztosát, aki szeptember 1-én fogja átvenni a magyar konvergenciaprogramot tartalmazó paksamétát és - nem utolsó sorban - a piacokat Csak reménykedhetünk, hogy nem lesz az összes makrómutató olyan bizonytalan mint - ahogy vidéken mondják - a kutya vacsorája.