Veress József: Tavaly december óta biztosak lehetünk abban, megkapjuk ezt az összeget. A felhasználás minősége a kérdés. Három út áll előttünk.

•  Megmaradhat a kijáró politizálás, a közéleti népszerűséget és a választási szavazatokat keresők az egyedi projektek finanszírozása felé „terelhetik” e pénzeket. Ebben az esetben a fejlesztéseknek nem lesz egységes, szerkezetet is változtató hatása, nem történik meg a szükséges korszakváltás, marad Magyarország egyensúlyozása a Balkán peremén.
•  A másik lehetőség a „gazdasági lobbik” forgatókönyve alapján, a versenyképesség egyoldalú értelmezése alapján osztani el a pénzeket: ez nem jelent mást, mint hogy erős gazdasági csoportok „döntően befolyásolják” a források felhasználását. Így az eredmény robosztus gazdasági növekedés, óriási nyereségek – legalábbis az erős gazdasági szereplőknél, beleértve a „jó állásban” levő munkavállalókat is. Közben azonban az ország sakktáblaszerűen szétszakad: nemcsak nyugat-keleti irányban, hanem akár Budapest közvetlen közelségében is települések, térségek szakadnak le. Még a főváros sem marad ettől érintetlen: a belső kerületekben is felerősödhet a gettósodás. Mivel a magyarországi munkaerőpiacon már nem lesz megfelelő képzettségű utánpótlás (sok esetben már ma sincs!), a gazdaság dinamizmusának megőrzése érdekében tömegével kell majd alkalmazni vendégmunkásokat. Ez a fejlődési út komoly konfliktusokkal terhelt, és nem nevezhető sikernek, ami így az országban kialakul.
• Végül az optimális ám legnehezebben kialakítható fejlődési irány Európa élbolyát célozza meg. Decentralizált döntéseket feltételez, azt hogy az erőforrásokkal azok rendelkeznek, akik felhasználásáról a legjobb és leghatékonyabb döntéseket tudják hozni: a kistérségekről, a kis –és közepes vállalkozásokról beszélek. Ez a megoldás jóval kiegyensúlyozottabb fejlődéshez vezet, egyúttal további befektetésekre ösztönzi a külföldi befektetőket csakúgy, mint a hazai „tőke és jövedelem tulajdonosokat”. Minőségi különbséget jelenthet, hogy a belső felhalmozás növekedésével a fejlődést növekvő mértékben már a magyar vállalkozások generálnák.

hvg.hu:. A legnagyobb gond ma is az, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások nem tudnak kapcsolódni a nagy nemzetközi cégekhez. Pedig akár az Audit, vagy a General Electricet nézzük, számos komoly kutatóbázist is fenntartanak az országban. Mintha a magyar cégek a tudásbeli szakadék miatt nem lennének képesek beszállítókká válni.

V.J.: Valóban, a kérdés az, hogy a multik mellett, a kis és középvállalkozások is képesek lesznek-e az innovációra, az új megoldások alkalmazására? Ennek persze több feltétele is van, az egyik legfontosabb a megfelelő szakemberek képzése. Békésben ma ott tartunk, hogy csak a digitalizált esztergagépeket kezelni tudó szakembereket keresik, hisz a cégek csak így tudnak versenyképesen olcsón és sokat termelni. Az is fontos, hogy egy-egy cég képes legyen megtalálni a piaci rést, olyan új terméket fejlesszen ki, amely akár egy egész ágazatot felfuttathat. Jó példa erre a Graphisoft. Kifejlesztettek egy új grafikai tervező szoftvert, amely világszinten is piacvezető pozíciót tudott szerezni magának. Azóta az egykori kis cég felcseperedett. Szélesítette tevékenységi körét, bevonta az amerikai tőkét, bejutott a tőzsdére, és ma már méltán úgy hirdeti magát, mint „a világ első számú épület-modell alapú szoftverszállítója és építőipari informatikai szolgáltatója.”

hvg.hu: A kis- és közepes vállalatok mozgásterét azonban a kormány megszorító csomagja alaposan korlátozza. A legrosszabbkor jött: ha nincs pénz, még a legjobb ötletekkel sem lehet mit kezdeni.

V.J.: A gazdaság, a cégek versenyképességének elősegítése, legalábbis „akadálymentesítése” miatt sem lehetett tovább halasztani a közszféra és szolgáltatásainak átalakítását. 25 éves adósságot kell törleszteni, hiszen ezekhez a változtatásokhoz sok országban már a nyolcvanas években nekiláttak. A rendbe tett költségvetés, a hatékonyan működő közszféra a dinamikus fejlődés alapfeltétele, mint azt Írország vagy a Skandináv országok példája mutatja. 

Tisztáznunk kell azt is, hogyan segíthetjük a magyar kis és középvállalkozások tőkéhez jutását? Komolytalan azt hinni, hogy mind a 7-800 ezer magyar vállalkozást közpénzből fel lehet tőkésíteni. Sokkal inkább azt kell tennünk, amit Izrael vagy Dél Korea: ők csak az igazán innovatív cégeknek adtak tőkejuttatást. Így a legrugalmasabb, leginnovatívabb cégeknek volt a legjobb esélyük a sikerre, a befektetések (a természetszerűen bekövetkezett bukások ellenére) bőségesen megtérültek. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy e gazdaságok sikeresen fejlődnek, folyamatosan megújulnak, miközben új munkahelyek is létrejönnek.

hvg.hu: Az előbb említette a szakemberhiányt Magyarországon. Vajon a magyar oktatás mikor tudja „kitermelni” azokat a diplomásokat, akikre valóban szükség van a gazdasági életben? Az egyetemi színvonal csökkenése, a pénzhiány miatt külföldön dolgozó magyar tudósok sikere állandó cikktémája a médiának.

V.J.: A hiányt elsősorban a szakmunkások és a szakképzés kapcsán érzem. Az alapkutatás sikerrel folyik, persze állandó probléma a forrás hiány, a versenyképes feltételek hiánya. Az igazán nagy lemaradás az alkalmazott kutatások, az innováció terén tapasztalható. Fontos, hogy a magyar egyetemek is alkalmasak legyenek kutatás-fejlesztési központokként működni. A jogi és a szabályozási feltételek jó része már adott.

A Brüsszeli Bizottság, illetve a júliustól elnöki feladatokat ellátó finnek olyan modellt szeretnének elterjeszteni az EU-ban, amely jogszabályokkal és hatékony innovációs mechanizmusokkal, hálózatokkal is segíti, hogy a nagy ötletekből korszerű termék legyen. Ez a rendszer Amerikában már évtizedek óta működik, nem véletlen, hogy a szabványok, találmányok számát, az alkalmazás arányát tekintve az USA jelentősen vezet Európával szemben. Előre megállapítják például, hogyan osszák el a kutatási eredmény, találmány hasznosulásával keletkező nyereséget a kutató, a tanszék, illetve a vállalati fejlesztők között.

Az egyetemek érdekeltek abban, hogy a náluk született kutatási eredmények, találmányok a gyakorlatban hasznosuljanak, bevételt termeljenek, együttműködnek a fejlesztőkkel és az üzleti szereplőkkel, biztosítják, hogy a kellő piackutatás, marketing-kampány után meginduljon a gyártás, vagy éppen a szolgáltatás.

hvg.hu: Nagy port vert fel Szabó Csaba gyógyszerkutató esete, aki, mint az egyik legsikeresebb külföldön élő tudós, hazajött, de itthon olymértékben gáncsolták munkáját, hogy visszatelepült Amerikába. Beleunt a magyar tudományos elittel való csatározásba. Igy nem lesz innovációs haladás országunkban.

V.J.: Érthetetlen és veszélyes ez a helyzet. Finnország tavaly 100 millió eurót szánt arra, hogy a legjobb eredményeket felmutató kutatóit visszacsábítsa és külföldiek kutatását Finnországba vigye. Nálunk is társadalmi konszenzust kell teremteni és hazahívni a biotechnológia, nanotechnológia és más élenjáró tudományágakban kiváló kutató központokban dolgozó magyar kutatókat. Ki kell mondani: azt akarjuk, hogy ezek az emberek hazajöjjenek, és itthon dolgozzanak. Forrásainkból tudnunk kell hatékonyan adni azoknak, akik képesek nagy hozzáadott értéket előállítani. A társadalomnak meg kell találnia a hatékony egyensúlyt az útépítések és a széles sávú internet, a felzárkóztatás és a kiugróan magas versenyképesség elérése között.

Ismétlem, a sikerhez az oktatásban, a képzésben (különösen a szakképzésben) döntő váltásra van szükség. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy olyan szakok fenntartására költünk közpénzeket, amelyekről már eleve tudjuk, az ott végzettek eleve az állástalanok táborát növelik. Nem szabad megengedni, és főleg közpénzből fizetett fejkvótával támogatni olyan szakok elindítását, melyek tömeges képzést folytatnak és végzős hallgatói az ott szerzett diplomával és tudással nem tudnak elhelyezkedni.

Sipos Anett