© HVG

A politikai marketing is profitérdekelt üzletág a javából, ahol egy-egy olcsó fogás nagy haszonnal, vagyis luxusprofittal kecsegtet, ami esetünkben elég durva ellentmondásra hívja fel a figyelmet. Milyen kínos tud lenni, ha a politikai gondolkodást felváltja a politikai marketing. Hasonlóan kínos, ha egy tömegpárt nemzeti retorikája globális nemzetközi marketingsémákat követ. Mivel alapjában a jobboldali politikai marketing sem nemzetibb a baloldalinál, nem csoda, ha mindkét fél ugyanúgy él hazafias kampányfogásokkal. Szóval a befektetők megnyugodhatnak, a luxusprofit pusztán kampányfogalom, és a polgári oldal korábbi hatalmi gyakorlata vagy annak feltételezhető ideológiája egyáltalán nem mond ellent a profitérdekeltségnek. Ellenkezőleg.

Dehogy antikapitalisták ők! Polgárpártiakhoz illően tudják, hogy a kapitalizmusban legfeljebb kis és nagy profit van - túl nagy profitot jelentő luxusprofit nincs. Minél nagyobb a profit, annál jobb (gazdaságilag a politikai vállalkozásokat is így működtetik: a gyűjtőpártok gazdasági modellje a kisebbeket integráló korporatív nagyvállalat, a kétpártrendszeré pedig nyilván a Pepsi-Coca típusú piacfelosztás). Aki valóban el akarja ítélni a profit luxusát, az bizony az egész öncélúan profitorientált rendszert elítéli, és minden profitot túlzottnak tart. Tudniillik a kapitalizmusban a profit korlátozása legfeljebb átmeneti kompromisszum a távlatilag jobb profitnövekedés érdekében.

Tulajdonképpen akkor lenne következetes a profitorientált polgári demokrácia, ha a pártokat bevezetnék a tőzsdére, a népszerűségi indexeket napi árfolyamként jegyeznék, és a választások helyett kormányzási tendereket írnának ki. Aki nyer, az menedzseli az országot mint valami óriásvállalatot, illetve - EU-tagról lévén szó - mint multinacionális vállalkozást. Ki tudja - talán jobban is működne az egész.

Ha már szóba került, érdemes valódibb kérdéseket is feltenni a marketingorientált társadalmi-gazdasági rendszer alapjait illetően. Mert van itt egy alapvető ellentmondás. A marketingszemlélet egyáltalán nem a szabadpiac öntörvényű fejlődéséből fakad, éppen ellenkezőleg: alapjában mesterséges és természetellenes piacgerjesztés, a szabadpiaci fejlődés valóságos megerőszakolása öncélúan meghatározott növekedési cél érdekében. A politikai marketing ugyanezt teszi a demokrácia piacosításával.

A valódi szabadpiac természetes működése hosszú évszázadokon át arra a világra volt jellemző, ahol még nem volt a modern értelemben semmilyen marketing, amely minden piacot kezdettől valami egészen másnak rendelt alá. Vélt kapitalizmusellenessége dacára a marxizmus nemhogy bírálta volna ezt a merőben ideologikus marketingkoncepciót, de fő törekvésévé tette. Aztán az államkapitalista tervgazdálkodás marketingjénél agresszívebbnek, kiszámíthatóbbnak és hatékonyabbnak bizonyult a globalizált korporatista marketing. Minden marketing lényege a profitkalkuláció és a számítás - a statisztikus mennyiségi szemlélet a minőségi helyett. A számító civilizáció azonban pont olyan, mint a számító ember, és pont úgy számítja el a számára is legfontosabb minőséget, élete minőségét.

A marketingrendszer uralma a gazdaságban és a társadalomban egyáltalán nem a hagyományos piac és a kereskedelem uralkodóvá válása (mondjuk a kultúrával szemben), hanem mindezek tömegesítése és mennyiségi nivellálása, ahol az emberarcú piac helyére a szuper- és hipermarketek tömegmarketingje kerül. Hol itt az értékteremtés? A kereskedelem, amely valaha az emberi kultúra része volt, ugyanúgy áldozata a marketingszemléletnek, mint a művészet vagy a politika, amikor a művek vagy politikai eszmék értékét egyedül piacosításuk alapján határozzák meg (pénzben, illetve szavazatban számolva). A globalizáció fázisában pedig az öncélú növekedés eléri végső ökológiai határát, és a vélt profit valódi árát is meg kell ismernünk. Jön a számla mindenért, amit elfogyasztottunk. Kár erőlködni. Végül úgyis kiderül a profitérdekelt marketing és a luxusnyereség ára. Mi is? A luxusveszteség?

KARDOS GÁBOR

(A szerző filozófus)