© Marton Szilvia

Említett vonzalmai okán a Süth-ősök kevéssé izgatták, csak annyit tud róluk, hogy apai nagyapja hajdanán hentesüzletet is nyitott Pápán. Innen ragadt a papa a helyi húsiparba, és jutott egészen a gyáregység-vezetőségig, minek nyomán az ifjú Süth az iskolaszünetekben az ipar sűrűjébe. "Minden tetszett, csak a vágóhídtól borzongok még ma is." Érdekelte az emberi közösség is, "én voltam a pápai Türr István Gimnázium utolsó KISZ-titkára". Nem is akármilyen. "Miközben másutt egyre többen adták vissza a tagkönyvüket, nálunk nőtt a tagság." Mégsem ragad le a mozgalomban: 1991-től állatorvosnak tanul, és aktivitását immár szakmai területen éli ki - diploma után benn is marad az élelmiszer-higiéniai tanszéken, ahol "évről évre sikerült elnyernem az Év oktatója címet". Sorozatban szerzi be a szakdiplomákat, és járja a nemzetközi élelmiszer-higiéniai kongresszusokat. Ám nem afféle szimpozionturista: "1999-től több mint 250 előadást tartottam, egyetemi előadásaimon kívül." Persze hogy forogni kezd a neve, és 2003 őszén a földművelési tárcához csábítják, ahol egyebek mellett megalakítja "az emlőshús és húskészítmények előállításához kapcsolódó területek munkacsoportját", majd tavaly márciustól az Országos Élelmiszer-vizsgáló Intézet igazgatója. Itt sem hagyják sokáig, 2005 júniusától megteszik a tárca állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési főosztályának főnökévé és országos főállatorvossá.

"Hobbim a főzés, amit a művészetek egyik ágának tartok." Néha teniszezik is, valamint "rajongok az autókért, még raliztam is navigátorként, és szeretem a képzőművészetet. Van néhány szobrom is otthon." Utóbbin egy budai társasházi lakást kell érteni, ahol "nőtlenül, de párban" él.

- A madárinfluenza-pánikot enyhítendő, nemrég kísérleti oltóanyagot fecskendeztetett magába az ország egészségügyi vezérkarának egy része. Önt nem láttuk a demonstráción. Nem elég nagy hatalmasság? Vagy egyszerűen csak fél a szuritól?

- Utóbbitól valóban ódzkodom, de jelen pillanatban meggyőződéssel állíthatom, nincs olyan helyzet az országban - és az elkövetkezendő időszakban sem lesz ilyen -, amikor szükségem lenne a H5N1-vírus elleni vakcinára.

- Hasonló tekintélyek biztattak Csernobil után, hogy nyugodtan ehetjük a primőr salátát, és sokan félnek, hogy mint egykor az olajárat, e vészt sem lehet a határon megállítani...

- Persze, megértem a lakosságot. Végül is miért fogadják el, amit csak a főállatorvos állít? Szóval, engem az idő igazolhat. Aztán talán majd jobban hisznek nekem is.

- Akkor nyilván szólhat a fáma kergemarhakórról, madárinfluenzáról, ön nem változtat étkezési szokásain. Kivéve, ha - mivel húsoscsaládban nevelkedve esetleg olyannyira eltelt a hússal - már korábban vegetáriánus lett...

- Ugyan, már csak azért sem, mert imádok főzni. És amit főzök, meg is eszem. De sajnos, be kell valljam, roppant egészségtelen az életritmusom. Kihagyom a reggelit, mert korán kelek, napközben nincs időm ebédelni, és aztán jól bevacsorázom. Mégsem vagyok képes változtatni. Pedig amúgy mindennek ellenállok, csak a kísértésnek nem.

- Ha már ennyire megtisztel a humorával, talán azt is elárulja, hogy a finomságok alapanyagát maga vásárolja-e? És ha igen - nyilván szakmai ártalom -, hátborzongató vevő lehet...

- Ha tehetem, tényleg szívesen vásárolok egymagam. És nemcsak a forgalmazás körülményeire vagyok kíváncsi, hanem a termékkel kapcsolatos minden információra, így persze mindent végig is olvasok. Minden érzékszervi vizsgálatnak alávetem a terméket. A tapintástól az illatig. Legfeljebb a kóstolástól tartózkodom.

- Ezzel alighanem sok inzultusnak veszi elejét. De mi van, ha hibát talál? Felfedi inkognitóját, és bezáratja az üzletet? Mint nemrég néhány olcsó hipermarkettel történt...

- Én csak magánemberként kontrollálhatok, arra nincs jogosítványom, hogy intézkedjem is. Azt viszont nem hagyom ki, hogy felhívjam rá az illetékes hatósági személyek figyelmét, ha bármilyen hiányosságot tapasztalok.

- Azt értjük, ha valaki annyira szereti az állatokat, hogy még gyógyítja is őket, de ön hamar átállt az élelmiszer-egészségügyre. Nem is praktizált?

- Dehogynem, egy pesti rendelőben. És bár bevallom, a kisrágcsálók nem tartoznak a kedvenceim közé, sosem felejtem el egy patkány betegemet. Állítólag gazdája azóta is keresi azt a kedves fiatal dokit, aki úgy szerette az ő kis patkányát.

- Lehetett volna talán emberorvos is...

- Az irány összeért: az élelmiszer-egészségügy lényegében humán terület. Egyébként a választásomon csodálkozó kollégáimnak mindig azt mondtam: hamarosan az élelmiszer-higiénia lesz a meghatározó terület. És lám, ma már az egész fejlett világ mindenütt az élelmiszer-biztonságról beszél.

- Kollégái közt sok szenvedélyes vadász is van. Ön mit tart erről?

- Jómagam nem vadászom. Hívtak, de csak egyszer mentem el. Szörnyű élmény volt.

- Jóisten! Mi történt?

- Eltévedtem az erdőben. Hajtóvadászat volt, és csak annyi lett volna a dolgom, hogy amikor észlelem, hogy a tőlem jobbra álló személy elhagyja a területét, utána öt perccel nekem is indulnom kellett volna előre. Azzal azonban nem számoltam, hogy nem tudom majd, merre van előre. Mert a fák nem úgy jönnek. Azért feltaláltam magam: jól hallhatóan adtam hangot a helyzet feletti nemtetszésemnek, amit a kollégák szerencsére úgy értékeltek, hogy ez biztosan nem vaddisznó...

- Micsoda kalandok. Már 34 éves is elmúlt, de még nőtlen...

- Viccesen azt szoktam mondani: még nem volt időm, hogy megnősüljek, de együtt élek építészmérnöknő társammal. Ám privát dolgokról nem szívesen beszélek.

- Már témát is váltottunk. Beszéljünk a politikáról: bár az is beleszólhat a magánéletébe. Ön a gazdákkal sok fronton harcba szólított mostani kormányzat felfedezettje. Nem érezte, hogy mondhat bármilyen szakszerűt, az sokaknak csak "szoci duma"?

- Ezt már másoktól is hallottam, és most is csak azt mondhatom, hogy én a hivatásomat szeretem. Az sem jelent problémát, ha egy ellenzéki politikussal kell egyeztetnem.

- A soron következő választáson mégis változhat a helyzet, sok, arra magát érdemesnek érző ember számára lehet vonzó az ön széke. Tudja már, mit csinálna, ha elküldenék? Vissza az egyetemre? Esetleg már várja az unió?

- Ha tavaly azt mondja nekem valaki, hogy jövőre te leszel a főállatorvos, megmosolyogtam volna. Nem szoktam eldönteni, hogy márpedig ez vagy az akarok lenni. Teszem a dolgom, és aztán meglátjuk...

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN