Azt, hogy probléma van a felszabadulás fogalmával, már az utolsó pártállami kormány is megérezte, hiszen törölte az ünnepek sorából április 4-ét, amelyet addig az ország felszabadulásának ünnepeként tartottak számon. A fogalmak körüli disputa megindulása 1990 után arra utal, hogy a felszabadulás hatvan éve kialakított teóriáját nem sikerült általánosan elfogadtatni.

Egyénileg nagyon sokak számára valóban felszabadulást jelentett 1945 tavasza, mivel szörnyű népirtás rémétől menekültek meg. Az ország nagy része azonban ezt nem így élte meg, hiszen számukra a szovjet hadsereg jelentette a háború borzalmait. E két megközelítés szinte kibékíthetetlen, mégis szinte rögtön 1945-ben a felszabadulás kifejezés vált általánossá. Ennek több oka is volt: egyrészt a szovjet hadsereg jelenléte, amelynek mint megszállónak joga volt mindenbe beleszólni, újságokat cenzúrázni, letartóztatásokat véghezvinni. S ehhez társult a magyar politikai elit részéről egy kis opportunizmus is, hiszen sokan abban reménykedtek, hogy a békeszerződés után elvonulnak az oroszok, s akkor a szabadon fejlődő polgári Magyarország valóban felszabadulásnak tekintheti az 1945-ben történteket. Nem így történt, Moszkva eldöntötte, hogy Magyarországot nem engedi ki a kezéből, még egy "finnesített", társutas országot sem volt hajlandó elfogadni. A győzelem után megkezdődött a proletárdiktatúra kiépítése, eközben az orosz hadsereg több mint kétszázezer civil lakost hurcolt a Szovjetunióba.

A mai szocialista politikusok továbbra is kitartanak a felszabadulás fogalma mellett, ezt hangsúlyozta Hiller István is egyik beszédében, s e szó hangoztatásával mondott köszönetet moszkvai látogatásakor Gyurcsány Ferenc Putyin orosz elnöknek. Álláspontjukat magyarázhatja a Medián közvélemény-kutató egyik felmérése, mely szerint a korábbi MSZMP-tagok kétharmada egyetért a felszabadulás minősítéssel, s így vélekedik a teljes népesség egyharmada is. A megkérdezettek másik harmada viszont a főleg szélsőjobboldali csoportok által használt, de sokakat szintén sértő megszállás szót használja az 1945-ben történtekre. A népesség harmadik harmada egyik kifejezést sem tartja megfelelőnek. Az évek óta folyó vitában már többen próbáltak új javaslatokat tenni, a többi között a megszabadulás szóra. Ez utalna az egyik diktatúrától való megszabadulásra, ám nincs benne az az értelmezési többlet, hogy ez egyben a szabadságot is jelentette volna az ország számára.

RIBA ISTVÁN