Magyar játékgyártás- Labdázás egy iparággal

(...) A magyar játékipar elmaradottságának okára a választ talán a hagyományok hiányánál lehetne kezdeni, majd a krónikus főhatóság hiánnyal s az évtizedeken át mesterségesen alacsony játékárakat diktáló árpolitikával lehetne folytatni. A hazai játékkereskedelemre mind a mai napig a hiánykereskedelem a jellemző. (...)A játéküzletek polcai feltehetően ez év karácsonyára is kiürülnek, mégis az a paradox helyzet állt elő, hogy a játékgyártók a megrendelések csökkenéséről panaszkodnak.

Az OPEC újabb árkonferenciája- Nincs megállás

Senki sem tudja megmondani, miképpen volt egyáltalán lehetséges, hogy az év eleje óta csaknem 70 százalékkal megdrágult az olaj. (…) Mekkora lesz hát az olaj ára? A legvalószínűbb, hogy a jelenlegi árskálát feljebb csúsztatják, s a szaúdi olaj, vagyis az OPEC alapára valahol a 22-24 dollár körül fog mozogni. (…) Az OPEC legbefolyásosabb tagjainak nem érdeke, hogy káoszba taszítsák a nyugati országokat, amelyek mind magasabb áron vásárolják meg az olajt, s amelyek gazdaságaiban milliárdjaik fekszenek..(…) Minden jel arra mutat, hogy egyszerűen a félelem hajtja fel a k

őolajárakat. Amíg a kitermelők monopolhelyzetben vannak, nincs az az ár, amelyet a vásárlók meg ne fizetnének, ha a téli fűtésről vagy az ipar számára nélkülözhetetlen energiáról van szó.

Szovjet energiagazdálkodás - Ú j címszó a kisszótárban

A szovjet sajtóban megjelenő cikkek a szokottnál is határozottabban szólítják fel a vállalatokat és a lakosságot a megfontolt energiafogyasztásra. Ebben talán a múlt tél keserű emlékeinek és a hideg idő korai visszatértének is része van. A korábbi évek bőségtudata és az alacsony árak nem ösztönöznek a takarékosságra - mutatnak rá a keményhangú írások.(…) „A szén és a kőolaj közismert hiánya szigorú energia- és fűtőanyag-takarékosságot tesz szükségessé. Most, a tél beálltával különösen időszerű, hogy minden kollektíva megvizsgálja, mennyire takarékosan bánik velük.” A Pravda vezércikkében jelentek meg ezek a mondatok a minap (…) A Szovjetunióban jelenleg egy kilowatt áramért 4 kopejkát, a havi gázhasználatért személyenként. 16 kopejkát, egy liter szuperbenzinért 20 kopejkát kell fizetnie a lakosságnak, vagyis olyan elenyésző összeget, amely aligha késztet takarékosságra.

Kínai árrendezés - Luxus a hús

Alig egy hónapja a Kínai Népköztársaságban átfogó árrendezés volt, olyasmi, amitől a kínaiak az elmúlt negyed évszázadban elszoktak, sőt hiányát utóbb - mint a „Miért nincs Kínában infláció?” című könyvecske mutatta - szinte nemzeti büszkeséggel emlegették. (…) Az egy főre jutó átlagos paraszti jövedelem 1978-ban nem haladta még az évi 73,1 jüant (= 731 forint), a városlakóké - munkásoké és alkalmazottaké - ugyanakkor elérte az évi 480-at (= 4800 forint)! (…) A novemberi intézkedés-sorozat mérföldkőnek tekinthető abban a szerkezet-átalakító folyamatban, amely nyolc hónappal korábban, a mezőgazdasági felvásárlási árak emelésével indult meg. Ezután is változatlan áron, és persze fejadagokban, kapja a kínai hivatalnok, munkás, mérnök, orvos, tudós, művész, tanár a rizst, a lisztét, az étolajat, a pamutruházatot, s nem változtak az alapvető szolgáltatások árai sem.

Harmincegy forint

Huzatos” ország vagyunk, a történelem szele sok értékes műemlékünket sodorta el. A megmaradt építészeti, ipari, mezőgazdasági, közlekedési műemlékeken kívül azonban van egy olyan műemlékfajtánk is, amely alighanem egyedülálló a világon: a napidíj-műemlék. Összegével fennen hirdeti a forint egykori vásárlóerejét. Idősebb kollégák még ma is lelkesülten emlékeznek vissza rá, mekkora bevásárlásokat végezhetett a család hajdanán a napidíj-megtakarításból egy öt-hat napos, zsíros kiküldetés után. (…) Ám még ma is négy-öt személynek ad munkát az elszámolási űrlap pontos kitöltése; ellenőrzése, könyvelése, az összeg kiutalása. Vizsla szemekkel ügyelnek: nem akar-e a kiküldött mindössze 11 és fél órás kiküldetés után teljes 31 forintot bezsebelni, amennyi csak 12 órát meghaladó kiküldetés után jár. S egy másodosztályú szállodában töltött éjszaka után kötelezően elfogyasztott - minimum 30 forintba kerülő - reggeli címén fillérre levonják a napidíj 20 százalékát, írd és mondd, hat-húszat.

Válaszol egy multi igazgatója - „Az árak terén is elkelne a nagyobb rugalmasság”

HVG: Ön Párizsból, többek között, szocialista országokkal folytatott kereskedelmet irányítja. Milyen tapasztalatokat szerzett?

Michel Kemény: Őszinte legyek? Kétségtelen, hogy időnként a szokásosnál lassabban sikerül egy-egy üzleti megállapodást tető alá hozni, hosszas előkészületekre, széles körű egyeztetésre van szükség. Az árak terén is elkelne a nagyobb rugalmasság. Amikor termékeinket értékesíteni akarjuk, partnereink gyakran ragaszkódnak a régi, elavult árkalkulációhoz, s ezért nem egyszer meghiúsul az üzlet, pedig a világban manapság szinte percenként váltóznak az árak.

HVG: Milyennek ítéli meg a magyar külkereskedők munkáját?

M.K. : Az utóbbi években határozottan javult a fellépésük. (…) De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy jó néhányan akadnak, akiknek felkészültsége, enyhén szólva, hiányosnak nevezhető, és itt nemcsak a nyelvismeretekre vagy a tárgyi tudásra célzok. Franciaországban azt szoktuk mondani ezekre az emberekre, hogy még azt sem tanácsos megkérdezni tőlük, hány óra van.