„A család a családi boltban együtt van vasárnap. A cél tehát megvalósul.” (Semjén Zsolt)

„Mielőtt megszólalnék, szeretnék valami fontosat mondani.” (Groucho Marx)

Senki ne mondja, hogy a kormány képtelen a korrekcióra. A NER visszavonulót fújt az internetadó, a választási regisztráció, a kötelező drogteszt és valamennyire az útdíj ügyében, az eddig kötelező sötét fóliát pedig a szemünk láttára tépik le a trafikosok, pláne, miután Rogán „jogértelmező” Antal a Kossuth rádióban hirtelen legálissá minősítette azt, amiért tegnap még büntetés járt. A fólia eddig se volt kötelező, Óceánia sose viselt hadat Eurázsia ellen.

Ami pedig a halálbüntetést illeti, kompromisszum lehet, hogy kínai mintára csak a korrupt vállalatvezetőket, cégtulajokat végzik ki nyilvánosan – mondjuk legkésőbb itt meg is szűnne a NER gazdasági hátországa.

Van itt azonban egy kérdés, amin különösen radikálisan módosított a kormánytöbbség: akárcsak részleges visszakozás helyett kedden még nagyot szigorított is a boltok vasárnapi zárva tartásán. Ez azt jelenti, hogy vasárnap a világörökségi területeken is zárva lesznek a 200 négyzetméternél nagyobb boltok, ergo becsukhatnak a budapesti belváros jelentősebb boltjai, az ott élő keményen dolgozó kisemberek legnagyobb sajnálatára, de hát ki mondta, hogy ők számítanak? Ja, a kormány.

Ráadásul a kisebb, családi boltok sem élhetnek maradéktalanul a nekik mások kárára felkínált hatalmas szabadsággal. Érvényben van ugyanis egy 2007-es rendelet, ami miatt a tulaj családtagjai csak akkor lehetnek keményen dolgozó bolti eladók, ha erről papírjuk van, ahhoz pedig szakképesítés kell. Most nem beszélve arról, hogy mások más ágazatokban simán dolgozhatnak vasárnap, pl. a fiúk a bányában, az senkit nem érdekel, amúgy joggal.

A lényegi problémára azonban Tokfalvi kolléga tapintott rá: ”felháborító a piacgyilkos gondolkodás. Azzal, hogy a kivételesen nyitva tartható üzletekben csak tulajdonosoknak és családtagjaiknak engedélyezik a munkát, nemcsak az alkalmazottak felvételét vagy jobb megfizetését gátolják meg, hanem egyáltalán a növekedést is.” De hát ki mondta, hogy a munka, a jobb fizetés, a növekedés számít? Ja, a kormány.

A kormány olyannyira akarta ezt a vasárnapi zárva tartást, hogy még külön hangsúlyozta is, mennyire nem volt szüksége hatástanulmányra. Aztán kiderült, hogy volt hatástanulmány, csak éppen nem kvadrált a várt végeredménnyel: 10 ezer munkahely megszűnik, 50 milliárd forint bukás, plusz mellékhatások. Érdekelt ez valakit? Nem. Érdekel ma valakit az, hogy az emberek 68 százaléka nem akarja ezt az egészet? Nem. Hogy az üres pláza csak a bűnt vonzza, mint az elfóliázott trafik? Nem. Jól járt bárki a zárva tartással? Nem. Akkor miért csinálják?

A válasz az elképzelhető legijesztőbb, mert csak Übü-viszonyok között értelmezhető: csak. Nincs külön értelme. Magyarország egyre nyomasztóbb miniszterelnöke meg akarta csinálni, azóta mindenki ezen dolgozott.

„Nekem is kellemetlen, hogy nem tudok vasárnap vásárolni”, de a „társadalmi szolidaritás érzése” erősebb benne, mint ez a „kényelmetlenség” – ismerte el az ATV műsorában az a civil ember, akinek a szervezetével Semjén dr. szerint a kormány megkonzultálta ezt az egész kérdést, ami érdekes három perc lehetett. Fridvalszky úr ugyanis semmilyen civil szervezetet nem képvisel, ellenben a KDNP-ben korábban épp a „szabad vasárnap” kampány koordinátora volt. Kérdés, kivel szolidáris is ő társadalmilag? Velünk, akiket a kormány megint korlátoz valamiben? Nem. Akkor?

Adva van tehát egy tévesen sokak által „elitnek” nevezett politikai garnitúra, amelyik sem gazdasági, sem társadalmi céljaiban semmi néven nevezhető eredményt nem volt képes produkálni öt év alatt, ellenben „nemzeti konzultációt” hirdet egy bukott témában (internetadó) és egy nettó uszításra használt marginális kérdésben (alig létező menekültek), de leginkább futószalagon gyártja teljes fölösleges, a polgárok napi, privát életébe beavatkozó döntéseit. A magánnyugdíjakról, az egészségügyről, gyerekeink iskoláiról és tankönyveiről. Hogy miért? Ők sem tudják.

Lassan már a baloldalon sincs annyi társadalommérnök, mint a NER-ben. Ők nem boldogulnak a saját területükkel, nekünk viszont előírnák, mit csináljunk (Ruszinkó Ádám turizmusért felelős helyettes államtitkár: „a vasárnapot nem kell feltétlenül bevásárlással tölteni”). Ezek az emberek akkor boldogok, akkor érzik biztonságban a családot vasárnap, ha a benzinkutaknál NCIS-szerű szalagok kerítik el a bolti részt a kasszától, nehogy bárki ásványvizet vagy chipset vigyen magával az útra, mert az ilyet Übü papa rossz szemmel nézi.

Az igazán nagy csapást azonban a Kedves Vezér kormánya azokra a milliókra mérte, akik valahol máshol laknak, még az is lehet, hogy más nyelvet beszélnek, de a hőmérséklet növekedésével a Balatont vagy a Velencei-tavat keresik fel pihenés céljából. Ők a turisták, akik nem annyira munkanapban-hétvégében gondolkodnak, mint inkább európai szolgáltatásokban, mondjuk friss kifliben és tejben, vasárnap is, mondjuk a kisgyereküknek. Na most ennek a világnak vége.

A hazai turisták és a devizakülföldiek elkezdhetik megszervezni tóparti heteiket: előre gondolkodni, szombaton gigasorban állni, megvenni, hűtőtáskába tenni. Vagy csak meg sem állni a horvát tengerpartig, olyat írva Magyarországról a Lonely Planetre vagy a Trip Advisorra, hogy attól koldulunk.

Az érintett települések ugyan tiltakoznak, petícióznak, de csak egy őket érintő, nagylelkű kivételezésre várnak kádári módon, nem a tiltás egészének őrületét kérdőjelezik meg. Sőt, a helyiek még kádáribb módon tanácsot is adnak a represszióhoz: „itt inkább, ha már ragaszkodnak hozzá, a hétfőt kéne szabadnappá nyilvánítani, mert akkor van a leginkább pangás.” Kösz.

Őrület, de nincs benne rendszer – milyen érzés Übü király reálisan létező birodalmában élni? „A cél tehát megvalósul” – állítja a nemzet szalonkavadásza, aki számára a cél az, hogy a család a családi boltban tartózkodjon (nem létező pártja kicsit visszavett a templomlátogató csapásirányból), ne pedig, gondolom, a multi plázájában, ahol olcsóbb árak és nagyobb választék várná. De hát nem is a parttalan fogyasztás a cél, a defetista leborulás a konzumálás hívságainak talmi aranyborjúja előtt, amit hagyjunk is meg a hanyatló Nyugat ópiumának.

De akkor mi is volt a cél? Mert ugye azt halljuk a szalonkák kilövéséért felelős kormánytagtól, hogy család a családi boltban, cipő a cipőboltban, a cél megvalósult, mission accomplished. Ez lett volna az egész felesleges hajcihő értelme? Családok biztonságos elhelyezése 200 nm alatti helyiségekben? Vagy szűnjön meg a turizmus, mindenki maradjon a seggén? Vagy csak egyszerű piaci újraosztás az egész? „A kis üzleteket hozzuk helyzetbe a multikkal szemben” – mondja Semjén dr., holott a helyzetbe hozás nem keresztény érték.

Egy megoldás azért lenne: rövid szakképesítés után álljanak be a hozzánk érkező menekültek és bevándorlók a hiper- és szupermarketek pultjai mögé vasárnaponként. Mindenki jól járna.