Mintha hetekkel ezelőtt történt volna: múlt vasárnap délben Gyurcsány Ferenc elfogyasztott egy adag pestós tésztát, este ellátogatott Hajdú "NDK-pornós" Péter zs-kategóriás tévéműsorába, ott bejelentette, hogy megkezdi éhségsztrájkját, majd kiment a Kossuth térre, és megkezdte éhségsztrájkját. Valami ellen, amiről a lakosság többségének vélhetően – egyelőre – fogalma sincs.

Az viszont nagyon is látható, hogy a volt kormányfő és sátra néhány izgalmas perc erejéig maga lett a hír, így az előre kicentizett egyhetes éhségsztrájk ténye éppen azt szorította ki a diskurzusból, amire fel akarta hívni a figyelmet: az előzetes regisztrációt, amellyel a Fidesz-rezsim újabb jelentős csapást mér a következő választások minőségére, az állampolgári egyenlőségre, de főleg azokra "a választási kampány finisében az ellenfelet démonizáló, lebutított kampányszövegekre vevő vadbarmokra", akikre eddig egész kampányokat építettek.

"Miután a parlamenti mozgástér leszűkült, felértékelődik a parlamenten kívüli politizálás" – írta Gyurcsány Ferenc már 2010-ben, nem is sejtve, mennyire felértékelődik majd számukra a parlamenten kívüli politizálás 2014 után. Meg persze mindenki más számára, akiket a sok manipulatív választási rendszermódosítás, gerrymandering, műveltségi és aktivitási cenzus távol tart az urnáktól, mert nem érdekelte őket a regisztrálás, nem figyeltek, nem tudtak/nem akartak ezzel foglalkozni, vagy csak arra ébrednek 15 nappal a választás előtt, hogy úristen, szavaznék, de most már késő.

Legkésőbb ezen a ponton rögzítsük tehát, hogy maga a protest nagyon is érthető és legitim (most felejtsük el azokat, akiknek eleve minden röhejes, amit Gyurcsány csinál). A protest eszköze és kivitelezési módja azonban enyhén szólva kétséges, ugyanis egyetlen centivel sem visz beljebb, a Fidesz által okozott manipulatív közbotrány megoldása felé, már ha van ilyen.

Éhségsztrájk, most komolyan? Eleve egy hétre kalibrálva, hogy azért ne történjen semmi helyrehozhatatlan? "Az emberek nem pusztulnak bele néhány nap éhezésbe, a dolognak ebben az értelemben nincsen tragikus végkimenetele" – nyilatkozta a DK-elnök, aki szerint csak "azt akarják megmutatni a választóknak, van merszük egy szenvedélyes, bizonyos mértékben önsanyargató akcióra", hogy? "Hogy mindenki lássa: azokkal vannak, akiknek elegük van Orbán világából."

Az előre megtervezett szenvedélyesség, a kikalkulált "mersz" azonban csak politikai póz, bevallottan "kampányeszköz", amelynél a tiltakozás és az ellenállás számos más módja is elfogadhatóbb volna. Pláne, hogy nem elnyomott, elhallgattatott "kisemberről", hanem országgyűlési képviselőről, volt miniszterelnökről beszélünk. A csak "bizonyos mértékben" történő önsanyargatás valószínűleg kellemetlen, de csak kicsit kellemetlenebb Sarka Kata Norbi update-es fogyókúrájánál, melynek során a nő megszabadult 17 kilótól (ahelyett, hogy megszabadult volna 78 kilótól: Hajdú Pétertől).

Az viszont nagyon nem járja, hogy Gyurcsány eleve közli: "az a komolytalan, ha valaki hosszú ideig éhségsztrájkol, a leghosszabb ugyanis eddig 66 nap volt, és abba bele is haltak". Valószínűleg az IRA-s Bobby Sandsre gondolt, akinek az akcióját nem tudom, milyen alapon komolytalanozza le, hiszen a halála európai szintű megmozdulásokat eredményezett; de például a palesztin Khader Adnan szintén 66 napig éhezett, majd szépen kiengedték. A leghosszabb éhségsztrájkot azonban nem ők, hanem az indiai függetlenségért harcoló Bhagat Singh és barátai folytatták, éspedig 117 (!) napig, mielőtt a brit birodalom engedett volna követeléseiknek.

Mint talán ebből is kiderül: az éhségsztrájk úgynevezett komoly dolog, a Boston Globe találó megfogalmazásával "lassú öngyilkossági kísérlet", nagyon elkeseredett emberek végső fegyvere, Gandhitól az angol szüfrazsetteken át egészen a Baader-Meinhof csoportig. A volt kormányfő egyhetes nyilvános éhezését talán ne soroljuk ide.

Kifejezetten rossz az időzítés is: a magyar kormány éppen nyakig ül az elmúlt húsz év legkínosabb és legmegalázóbb külpolitikai botrányában, az unió a fejét fogja, Obama kiakadt, a világsajtó a kormány inkompetenciáján és/vagy cinizmusán röhög. Nem kizárt, hogy ez volt eddig az egyik legnagyobb csapás a Fidesz Napi Önleamortizálása sorozatból, melynek köszönhetően akár úgy is az ellenzék ölébe hullhat a hatalom, ha semmit nem tesz érte, vagy kifjezetten fél tőle.

Gyurcsány és három párttársának Kossuth téri akciója kapott ugyan külföldi visszhangot, idehaza azonban szinte azonnal elmosta a baltásgate szünet nélküli kommunikációs és politikai hullámverése, a hamis IMF-lista ügye, majd jött a Biszku-ügy, a TEK "Luke Skywalker" hadművelete, Varga képviselő nőellenes ámokfutása, a magyar válogatott lehangoló szereplése, végül az eddigi fénypont: a Frizbi felvételén Cristofel tortát vágott Alekosz képébe – hogy ily módon is visszakanyarodjunk Hajdú Péterhez.

A demokratikus választások ellehetetlenítési szintig történő megnehezítése, adminisztratív úton történő akadályoztatása olyan ügy, ami miatt nem három embernek, nem egy hétig és nem éhségsztrájkolnia kellene, hanem amit az összes demokratikus és antidemokratikus ellenzéki pártnak külön-külön és együttesen is, folyamatosan napirenden kellene tartania. És ha nem a fenti sültgalamb-effektusban, a Fidesz elhúzódó harakirijében bíznak, akkor a demokraták racionális együttműködésének legalább a minimumát fel illene mutatni a választópolgár felé, aki nyilván nem egészen érti, miért nem működik legalább ebben a kérdésben az együttgondolkodás, és ha ez nem működik, hogy lesznek ebből közös jelöltek két év múlva (már ha nem a bojkott mellett döntenek).

Ráadásul vannak a fideszes manipulációknak kifejezetten előnyös oldalai is: úgy hírlik, megszűnik végre a "kampánycsend" álszent intézménye, a jelöltséghez elég lesz száz ajánlót szerezni, és bárki indulhat, nem lesz többé szükség ajánlószelvényekre – ezt viszont Gyurcsány éppen hogy támadja, mondván, a lépés "még jobban szétaprózza a demokratikus oldalt, hiszen boldog-boldogtalan el fog indulni", éspedig, ahogy szintén hírlik, jelöltenként úgy 2-3 millió forintért. Pedig a választási rendszer adott: körzetenként egyetlen közös jelölt kell, ha az megvan és még néhány kritérium teljesül, elméletileg még akár bukhat is a Fidesz.

Ezen dolgozni, a pártok közti meglévő, természetes ideológiai különbségeket megtárgyalni, ezzel együtt valamilyen szintű "technikai" ellenzéki összefogást megtervezni persze fáradságosabb, mint populista nyilatkozatokat kiadni (DK: "...ha Orbán Viktor marad, akkor marad az egykulcsos adó, amellyel a gazdag gazdagabb, a szegény még szegényebb lesz"), vagy egy hétig látványosan szenvedni. Most arról nem is szólva, hogy az ilyen, látványosnak szánt Gyurcsány-akciók meg is erősíthetik a Fideszt a közeljövőben, hiszen személye a tökéletes gyűlölet-objektum, fideszes identitáserősítő, vudubábu.

Ne legyünk igazságtalanok: az együttműködés hiánya sokkal inkább a többi ellenzéki párt sara, mint a DK-é. Gyurcsány Ferencnek azonban inkább előbb, mint utóbb el kéne gondolkodnia azon: vele vagy nélküle elképzelhetőbb-e ez az amúgy is impossible-nek tűnő mission? Nem mintha ne lenne szörnyűséges belegondolni abba: nem kizárt, hogy mostantól különböző árnyalatú szocialista rémálmok fogják egymást váltógazdálkodni Magyarországon.