Nem mond le. A köztársasági elnök marad a hivatalában, sőt, bebizonyítja, hetven évesen, hogy ő nem akárki, nekiáll egy phd-nek, és visszaszerzi a címét. A Schmitt-interjúban nem is a köztársasági elnök döntése volt a tragikus, és még csak nem is Obersovszky Péter, aki ha tehette volna, bizonyára meg is öleli-puszilgatja a köztársasági elnököt.

Schmitt Pálról eddig is sokan azt gondolták, hogy egy vicces bohóc. De amiket ebben az interjúban összehordott például a saját dolgozatáról, - hogy Georgievtől "idézte a legtöbbet", meg a felhasznált irodalom közkincs volt, meg, hogy nem volt elég idézőjel - abból az derül ki, hogy az ország első emberének, a törvények aláírójának, nemzetközi képviselőnknek halvány gőze sincs. Nem érti mi a probléma, nem érti, mi baj a dolgozatával, nem érti a szöveget, amit a bizottság megírt a dolgozatáról, nem érti ezt az egészet. Boratban, a kazah újságíróban, Sacha Baron Cohen figurájában az az egyik humorforrás, hogy jön a buta keleti nyugatra, és nem érti az itteni világot. Na most nálunk ezt az elnök komolyan is megcsinálja. Gratulálunk!