Tegnapelőtt már foglalkoztunk azzal, hogy az úgynevezett „civilek” feltételeket támasztanak az ellenzéki összefogással kapcsolatban. Ami nem baj, a baj az, hogy ezt annyira fölényeskedve, virtuális támogatottságuk által kölcsönzött magabiztossággal teszik, mintha már is a nép nevében beszélnének. Úgy megnőtt az arcuk, hogy csak lapra szerelve lehet őket zárt térbe bevinni.

Azonban most nézzük ugyan ennek az összefogósdinak a másik oldalát. Egyre többen fogalmazzák meg ugyanazzal a csalhatatlansággal, ugyanazzal a morális felsőbbrendűséggel a követelést: az ellenzék fogjon össze.

Aki idetéved a cikk alá fölháborodni, fideszbérencezni, árulja már el, hogy ugyan mire? Mi a célja, lényege, értelme a szövetkezésnek? Mi az, amitől hatékonyabb lesz az ellenállás? Mennyivel tud többet fölmutatni a népfrontpolitika a kormány elleni tüntetésekre így is, úgy is kilátogató tömegeknél? Hallgatom.

Mesterházy, Schiffer, Gyurcsány, Árok Kornél és Kópiás Attila „Steve” összekapaszkodik, eljárnak egy rítustáncot a színpadon, majd másnapra összeomlik az Orbán-rezsim. Ugye? A vonakodó és egymással finoman szólva is bizalmatlan támogatók egybegereblyézésének negatívumait látom, de a szükséges pluszt nem. Azt leszámítva, hogy megint jól összekutyulódik minden, ahogy az alanyi költő – akitől még fogok idézni bőven – fogalmaz: "a sukorói feljelentő ott fog ülni a sukorói feljelentett mellett. A piacgazdaság híve az államosítást nem elutasító mellett. Az is, aki szerint a zsidózás a véleménynyilvánítás szabadságának része, és majd vesse ki az illetőt a társadalom, meg az is, aki szerint az ilyen alakokat börtönbe kelll csukni. A volt szocialista pártelnök a jelenlegi mellett.” Továbbá a tigris és a szelid őz.

„Tegye mindenki félre személyes sértettségét és egyéni ambícióit a szent cél, azaz Orbánék leváltása érdekében” – hallatszik innen-onnan (inkább csak onnan). Rendben. De akkor ebből nem az következik, hogy nem tukmáljuk rá saját kompromittált (és, ha a cél valóban szent, ezúttal mindegy, hogy a kompromittálás jogos vagy sem) politikusunkat vagy pártlógónkat azokra, akik mentesek a korábbi kormányokat övező előítéletektől? De.

Csakhogy, itt más okok vannak. Személyes sértettség, egyéni ambíciók, ugyebár. Olvassuk csak az ex-kormányfő írnokának, a Demokratikus Koalíció Mikes Kelemenjének témába vágó sorait!

Gréczy Zsolt az LMP parlament elé láncolós akciója – amely nála a gyurcsányi gondolat, sőt, a Gyurcsányi Gondolat manifesztálódása: „ezzel elsőként fizikai tetté változtatva Gyurcsány Ferenc korábbi bejelentését a demokratikus nemzeti ellenállásról” – után így írt egy létrejövő Ellenzéki Kerekasztalról: „remélem, az EKA majdani szereplőiben lesz elég kitartás és bölcsesség, hogy megértsék: muszáj összefogni, mert Orbán magától aligha távozik. […] A kerekasztal tagjainak tudniuk kell: a világ egyedül nem tudja leváltani ezt a rezsimet. Ahhoz az ő összefogásuk szükséges, a demokraták ezt várják tőlük. Egymás iránti nyitottság, tolerancia, bölcsesség, konstruktivitás vezesse az új rendszerváltókat hosszúnak ígérkező küzdelmükben”.

Kicsit később afelett kesergett, hogy a január eleji tűntetésen nem beszélhettek pártpolitikusok. „Ahelyett, hogy a demokratikus ellenzéki pártok vezetői összefogódzkodva felmennének az Operaház előtti színpadra, folytatódik az eddigi féltékenykedés és maszatolás: mintha nem tudnák, mi a tét, és mit várnak az Orbán-rendszerben fuldokló emberek”. Ezzel kapcsolatban kérdéseket is intéz a többiekhez, mégpedig a "demokraták közössége”, az "ellenzékben bízók” nevében: „Az MSZP és az LMP úgy tesz, mintha nem tudnák, mit vár el tőlük a demokraták közössége. Miért derogál nekik egymás mellett szerepelni? Vagy azt gondolják, ha Gyurcsány beszél a néphez, nekik kevesebb jut a helyszíni siker zajából? […] Miért nem lehet felfogni, hogy egymás nélkül nem lehet legyőzni a Fideszt? MIért csak a DK érti, hogy muszáj végre együttműködni?” Azután eljut a megállapításig: „Nincs ellenzéki összefogás az MSZP, az LMP és a DK nélkül. És orbánváltás sincs. A demokraták közössége pedig előbb-utóbb azokat fogja büntetni, akik ezt a parancsot, az összefogás parancsát nem értik meg”.

A tüntetés utáni posztjában javaslatokat is megfogalmaz a helyes hozzáállást illetően: „Ahhoz, hogy a Szolidaritás által kezdeményezett Ellenzéki Kerekasztal valóban létrejöjjön, mindenkinek kompromisszumot kell hozni. Az MSZP-nek el kell fogadnia, hogy ugyan ma ők a legnagyobb ellenzéki erő, de egyedül biztosan nem győzik le kétharmaddal Orbán Fideszét - talán még feles arányban sem. Az LMP-nek abba kell hagynia a technikai koalíció emlegetését és a közös javaslatokat a Jobbikkal, továbbá a gyurcsányozást. A DK pedig elfogadja, hogy a diplomáciában és a világsajtóban hiába az elnökéé a legnagyobb név, ma az EKA lehet a leváltás záloga. Magyarán: összefogás nélkül nem megy”.

Azért odaszúr egyet az LMP-nek is, gondolom az összefogás jegyében: „megjegyzem, a DK oldaláról minimum nem egyszerű együttműködni a sukorói feljelentővel”. Ezek után viszont csodálkozik, hogy az ökoszocik nem túl lelkesek, ezért újabb feddést fogalmaz meg, mert „Schiffer fordítva ül a lovon” ellenben a Demokratikus Koalícióval, amelyik „érti az erősödő óhajt: muszáj összefogni, és nem 2014 előtt, ahogy az LMP frakcióvezetője mondta, hanem már most. Gyurcsánynak egyébként - minden nemtelen beszólás ellenére - nem Schiffer az ellenfele, hanem az Orbán-rezsim”

Tényleg? Akkor olvassuk csak figyelmesen Gréczy egyik régebbi irományát, amelyet annak a beszédnek a kapcsán eresztett meg, amelyet Gyurcsány Ferenc a Parlament általi kiadatásakor mondott el. „vádbeszéd volt egy koncepciós per kezdetén. A pulpitusról körülnézve látta maga előtt a Puch-Simicska-tengely tagjait, pártja őszödi kiszivárogtatóit, néhány lesunyt fejű LMP-st, akik tudták, hogy nagy baj van, és amit tesznek, vállalhatatlan. [...] Új idők jönnek Magyarországon. Tegnap valami végleg elszakadt. A demokratikus ellenzék összefogásának esélye és módja is átalakul. Gyurcsány Ferenc pedig tudni fogja a dolgát. Megharcolni az igazáért és a magyar demokráciáért. Kiderült tegnap is: ő az ellenzék vezére és senki más”.

„Egymás iránti nyitottság, tolerancia, bölcsesség, konstruktivitás”, ne legyen „féltékenykedés és maszatolás”, „mindenkinek kompromisszumot kell hozni”, egyébként pedig „Gyurcsány Ferenc az ellenzék vezére és senki más”. Értem én.

Csak még egy megjegyzés.

2012. van, valóban be kéne fejezni a gyurcsányozást, de ennek az az előföltétele, hogy maguk a gyurcsányisták fejezzék be azt. Ne kínálgassák elnöküket, ne oktassanak ki mindenkit, aki nem olyan mint ők, ne osztogassanak erkölcsi parancsokat, és  az Erkölcs nevében ne tegyenek közzé családi levelezéseket. Ha annyira nélkülözhetetlenek, akkor az majd a választás előtt úgyis ki fog derülni.